A késő középkori (14-15. század) Magyarországon milyen íjat használtak?

"Az kézi-íj kedvelt fegyvere volt évszázadokon át a magyarságnak, amit a XIV. században a számszeríj váltott fel."

"A Magyarok rettegett fegyvere a visszacsapó íj. A középkorban nem pontos célzásra használták a csatamezőn, hanem területet lőttek be vele. Egyszerre 800-1000 íjász dolgozott vezényszóra. Hatásosságát tekintve egy történész azt mondta, hogy ereje akkor meg felet egy mai Mig-29-es vadászgépével. A vesszőre, (ami nádból vagy könnyebb fajsúlyú fából készült) fém hegyet erősítettek, melynek kovácsolt acélhegye volt. 30-50 méterről egy homokkal teli fém vödröt át lehetett vele lőni."

"Számszeríj: Az íj továbbfejlesztett változata. Lassabb, mint a visszacsapó íj, felhúzása nehezebb, ezért a csatákban minden számszeríjász mellé egy gyalogost állítottak hogy védjék azt. Előnye viszont az ereje, illetve, hogy pontos célzásra alkalmas volt. Az akkor használatos páncélt könnyedén átlőtte akár 200-300 méterről is."

Dante

Régi a kérdés, de hátha még érdekes másnak is. Az utolsó válaszolónak van igaza, a XV. század végéig biztosan elterjedtek voltak a reflexíjak, német és olasz leírások is fennmaradtak, sőt olasz múzeumok még őriznek is magyar íjakat ebből az időszakból. Ezek alapján a dizájnon érződött az oszmán-török hatás, de kialakításában és anyagában sok archaikus elemet megőrzött.

Plusz érdekesség, hogy I. Miksa német-római császár (1459-1519) fiatalkorában az apja szolgálatában álló magyar katonáktól megtanulta a lovasíjászatot.

A legkésőbbi ábrázolások a XVII. századból származnak, erdélyi katonák fegyverzetének részeként.

[link]