Ha a sztálini Szovjetunió olyan rossz volt, miért nem lázadt fel egyszerűen a nép?

Ennek szerintem több oka is volt. Egyrészt, az orosz nép bizonyos értelemben "keleti", tehát a mi európai individuális berendezkedésű, felvilágosult társadalmainkhoz képest más. Ez azt jelenti, hogy Európában az egyén szabadsága és a zsarnokellenesség az nagyon fontos, mindenféle történelmi előzményei vannak annak, hogy jogok legyenek, szabadság, törvényesség. Pl. Nyugat-Európában nem lehetett volna egy sztálinista diktatúrát létrehozni, de még Magyarországon sem lehetett, amit 1956 is mutat. Az oroszoknál viszont másképp ment ez, mert az orosz társadalom nem individuális és a gondolkodásukat nem hatotta át a nyugatias szellemiség. Gondolj bele, csak 1917-ben lett vége náluk a cári időszaknak, és addig az ideig gyakorlatilag paraszti-földesúri társadalomban éltek (persze voltak lazulások e téren, de lényegében mégis). A cárt pedig abszolút tekintélynek tartották, cár atyuskának, minden orosz atyjának képzelték, és feltétlenül engedelmeskedtek neki. Az orosz muzsik tehát ilyen engedelmeskedő, tekintélytisztelő volt alapvetően. A tömegeik tehát vezetőre "vágytak". A cári rendszer után ez a habitus nem veszett ki belőlük, és ezért tudott pl. Sztálin olyan egyeduralmat és személyi kultuszt kiépíteni, kvázi cár atyuska volt igazából. Ehhez kapcsolódott magának az államnak a nagyságtudata, hogy uralmuk alatt tartották a fél világot ugyebár. Erre sokan a mai napig büszkék, és Sztálint egybekötik az oroszok politikai nagyságával, még akkor is, ha a nagyapáikat, testvéreiket internálták a kommunisták...

Ez pedig a másik, amiről akartam beszélni, hogy a Sztálini rendszerben nagyon durván működött a besúgóhálózat, és ott volt a GULAG stb. Tehát senki nem érezte magát biztonságban, a legkisebb gyanú is elég volt arra, hogy 10-20 évre munkatáborba kerülj. Senki nem mert szervezkedni, tervezkedni, mással megbeszélni, hogy valamit kéne csinálni, mert nem tudhatta senki, hogy épp nem egy besúgóval beszél-e. Épp most olvastam Szolzsenyicintől az Ivan Gyenyiszovics egy napja című regényt, hát, az alapján megértem, hogy nem akartak GULAG-ba kerülni :D

Olyan soha nincs, hogy mindenki elégedetlen legyen. (Most is hiába van ott a Kedves Vezető háza mellett a focistadion, azért tömegek békemenetelnek.) Szóval bármennyire rossz is egy rendszer, mindig vannak hívei.

A diktatúrában totális propaganda van, nem volt független hírforrás, az emberek annyit tudtak a világról, amit mondtak nekik. A legnyomasztóbb időszak talán a sztálini "tisztogatások" időszaka volt, amikor azt kellett megindokolni valahogy, hogy már több mint egy évtizede proletárhatalom van, aztán a beígért jólét sehol, nyomor a köbön. Bűnbak kellett, és a többség sejtette, hogy ha nem tapsol elég lelkesen, akkor ő lesz az. A második világháború némileg enyhítette a kognitív disszonanciát: a német támadás indokolta a nyomort, és nem kellett egymásban keresni az ellenséget. Utána pedig a kivívott nagyhatalmi-birodalmi státusz és a végre beindult életszínvonal-növekedés konszolidálta a helyzetet.

Ha mélyebben meg akarod érteni a kort, ajánlom Arthur Koestler: Sötétség délben c. regényét. A magyar-osztrák-zsidó származású író kommunista volt, de a sztálini Szovjetunióban tett látogatása során kiábrándult, majd megírta híres regényét.

Az emberek legtöbbjének szüksége van vezetőre, legyen az jó vagy rossz, de kell valaki, a irányítja őket. Minden államforma ilyen, még a demokrácia is. A demokráciában is van egy megválasztott vezető, akiben elvileg bíznak az emberek, tehát akarják, hogy a jó irányba vezesse őket.

A diktatúra egy kicsit más. Mint ahogyan előttem írták, nem mertek fellázadni. Ha valaki nem adja meg az úgynevezett kezdőlökést, akkor senki nem mer fellépni a rendszer ellen. Ha kevés a tiltakozó, akkor hamar vérbe fojtják, és keményen megtorolják. Amíg van az életükön más veszteni valója is az embernek, addig nehezen adják be a derekukat egy lázadásra. A legtöbb diktatúra is ilyen, hogy megadják a minimumot, esetleg többet is, hogy meglegyen az az "álbiztonság" az emberekben, amit nem dobnának el. Valamint, amint feljebb is írták, egy elnyomásban és tudatlanságban tartott nép mer és talán nem is akar fellázadni. Egy ilyen rendszerben igen kevés a felvilágosultak száma, akik úgyszólván vezetői lehetnének egy esetleges forradalomnak. És természetesen amíg nem bízhatsz a szomszédodban se, mert besúgó lehet, addig te se mersz lépni. A jól kialakított félelem óriási visszatartó erő.