A királyi és nemesi vármegyék között mik a főbb különbségek? Utánanéztem, de pontosan nem értettem meg.

Szija, ez elég bonyolult dolog a valóságban, és a folyamat megértéséhez sok dolgot kell átlátni egyszerre (birtokrendszer, gazdaság, társadalom stb. változásait).

Nos, Szent István idejében gyakorlatilag az egész ország területe a királyé volt. Ez alól az egyház és a világi nagybirtokosok (nemzetségfők, külföldi lovagok stb.) jelentettek kivételt, de ezeknek viszonylag kevés földjük volt a király földjeihez képest. Voltak olyan földek is (peremterületek), ahová nem ért el az uralkodó keze. Ezeken elég sokáig nem is jött létre a vármegyerendszer (kb. 100 évig).

A társadalom középrétegeit a vitézek alkották, akiknek a közhiedelemmel ellentétben nem voltak örökletes birtokaik. Ők használat fejében kaptak annyi birtokot a királytól, hogy fel tudják magukat fegyverezni, és a király fegyveres erejének zömét így ők alkották. De a király bármikor elvehette a földjeiket, így a királytól függtek. Szerte az ország területén voltak királyi várak, akiknek a népei (várnépek) ellátták a várat (földművelés) és katonáskodtak is. Az ő vezetőik voltak a várjobbágyok. Ezek is csak használták a földet, a vár és a várföldek a királyé voltak.

A társadalom alsó részén olyan szabadok voltak, akik nem kaptak földet használat fejében (tehát nem lehettek vitézek, várnépek stb.), voltak még szolgák, rabszolgák is. Ezek fokozatosan jobbágyi sorba süllyedtek, bár sokáig a peremterületekre igyekeztek ez elől menekülni, hogy szabadon élhessenek. A jogilag egységes jobbágyság 1351-ben alakult ki, de addig mindenféle jogállású ilyen alsóbb réteg létezett.

Ezt az egész katyvaszt a király nem tudta közvetlenül mindenhol irányítani, ezért vármegyék jöttek létre, élükön az ispánokkal, akik az adott megye területén a király nevében beszedték az adókat, az ott élő katonaságot hadba vezették, bíráskodtak stb. Magyarul irányították az adott vármegye életét a király nevében (mivel ő nem tudott mindenütt ott lenni). Ez a királyi vármegye.

Ennek a lebomlását és a nemesi vármegye kialakulását több dolog előzte meg. Egyrészt, mint ahogy írtad, egyre nőttek a nagybirtokosok birtokai, amik a 13. századra már olyan méreteket öltöttek, hogy vidéken, egy-egy vármegyében a földek jó része már nem a királyé voltak, hanem egy-egy nagybirtokosé. Ez azért volt veszélyes, mert a vitézek (később szerviensek) szabadságát ez nagyban veszélyeztette. A szervienseknek ugyanis az állt érdekükben, hogy a király alattvalói legyenek, mert a király távol van, így kevésbé szól bele az ügyeikbe. A közeli nagybirtokos (báró) viszont teljesen a függése alá vonta őket, nem tudtak a hatalmának ellenállni. Főleg a várjobbágyok voltak rossz helyzetben, mert ha egy-egy királyi várat megszerzett egy báró, akkor a várjobbágyokat a saját függése alá vonta, így azok lesüllyedtek társadalmilag.

Gyakorlatilag ez ellen született meg egy olyan társadalmi ellenállás a középrétegek részéről, ami elindította a szervienseket a nemessé válás útján, illetve ami létrehozta a nemesi vármegye szervezetét.

Most konkrét részletekbe nem megyek bele, de az a lényeg, hogy 1222-ben a szerviensek kiharcolták, hogy örökölhető legyen a birtokuk, személyükben függetlenek, szabadok legyenek, ne kelljen adózniuk stb. Ezekkel azt akarták elérni, hogy törvényben biztosítva legyen a szabadságuk, hogy ne kerüljenek a bárók fennhatósága alá. Ezután egy csomó törvény született, ami végülis a helyzetüket javította, mindenféle privilégiumokat adott nekik (Aranybulla kiegészítései, 1267-es törvény stb.). A végén annyi jogaik voltak már, hogy megkezdték megszervezni a saját életüket a vármegyében. Közgyűléseket hoztak létre, mindenféle tisztségeket alkottak (jegyző stb.), megyei bíróságokat hoztak létre stb. Létrehozták az alispáni intézményt, az alispánnak mindig középnemesnek kellett lenni, és ő irányította a megyét, a főispán csak reprezentatív személy volt... Ezeknek az volt a lényegük, hogy 1. ha a bárók felől jogtalanság éri őket, testületileg fel tudjanak lépni, 2. adott esetben össze tudjanak fogni és újabb jogokat tudjanak maguknak kiharcolni, 3. a jobbágypolitika terén is fontos volt ez. Később, a renddé válás tekintetében ez az egész szervezettség, a nemesi jogok stb. nagyon fontos volt. A lényeg az, hogy a nemesi vármegyében gyakorlatilag a középrétegek önszerveződése volt, hogy megvédjék érdekeiket a bárókkal szemben, ha kell a királlyal szemben. A királynak pedig érdekében állt, hogy legyen egy hozzá hűséges, erős nemesi vármegyerendszer, hiszen az uralkodó hatalmát is fenyegette az egyre erősödő arisztokrácia.

Eléggé leegyszerűsítve írtam le, biztos néhol pontatlan is voltam, de remélem sikerült valamit érthetőbbé tennem. Ha még van kérdésed, írj nyugodtan, ha tudok, válaszolok rá.