Milyen különbségek voltak a nyugati és a keleti harcmodor között a keresztes hadjáratok során?

Mozgékonyság a közelharcban.

Próbálj meg ugribugrizni páncélban. :)

Nem csak a harcmodoron múlt. A keresztesek nagyon sikeresek voltak a Szentföldön - egy darabig. Csakhogy ők ott idegenben voltak, akadozó utánpótlással, rossz éghajlaton és állandóan lázongó helyiekkel. Nemzetközi seregekről beszélünk ám, és ahogy ma is, egy adott ország aktuális belpolitikája nagyon befolyásolta azt, hogy az annak az országnak a seregeivel mi lesz: kivonják, átirányítják. Bizony volt olyan is, hogy késett egy csapatrész a megbeszéltekhez képest pár hónapot.

A helyi erők általában túlerőben voltak, de szerncsére az arabok is sokat civakodtak házon belül, amit a kereszteseknek sikerült kihasználniuk. Viszont ugye amikor szépen van egy földdarab beszínezve kékre mondjuk hogy az keresztes fennhatóság alatt van, az így nem igaz. Keresztes fennhatóság alatt konkrétan az a vár volt aminek a falai mögött kuksoltak, tehát amint kimentek, ellenség közt voltak.

Tehát alapvetően harcmodorral nem volt akkora gond, a lovagok igen sikeres harcosok voltak, pl ha azt mondom hogy alig párszáz lovag volt az egész Szentföldön (plusz nyilván támogató csapatok), akik fel tudták venni a harcot az iszlám könnyűlovasok ezreivel az azért mond valamit.

Csak hát ugye sok lovag hazament amikor bevették mondjuk Jeruzsálemet, mert ők ezt egyfajta fegyveres zarándoklatként élték meg, nem gondolva arra, hogy mi lesz utána.

Sok vereség oka (és végső Hattin-i vereségé is) a rossz logisztikában és az emberi hibákban, gyarlóságban rejlett. A seregeket a legtöbbször nem egy teljhatalmú hadvezér vezette, hanem több grófság feje, vagy területi úr, aki az embereinek önállóan parancsolt, nem beszélve a különböző lovagrendekről, akiknek a csatákban szintén nagy önállóságuk volt. A vezérek gyakran semmiféle hadászati, taktikai ismerettel nem rendelkeztek, és egymáshoz ritkán voltak lojálisak, ha arról volt szó, akkor a zsákmány és a dicsőség reményében előretörtek, máskor pedig elszeleltek.

A helyismeretük is nyilván jócskán kisebb volt, mint a muszlimoké. A muszlimok sokáig nem voltak egységesek, különbékék, áskálódások megosztották őket, ezért a hadiszerencse sokáig kedvezett a kereszteseknek, de amikor Szaladin a kurd hadvezér zászlaja alatt a muszlim seregek egyesültek, megfordult a helyzet.

Nagyjából ekkor lett volna lehetőség, hogy valamiféle hosszabb időszakra szóló békét köthessenek a felek, megtartván a legfőbb erősségeket, de ezt elszalasztották.

Ajánlom figyelmedbe az említett Hattin-i összecsapást, akár a wikipédián is, jó keresztmetszet az egész témáról.