Az teljesen irreális ha egy baráti beszélgetés vagy lánnyal történő randevú esetén a legtöbb esetben irodalmi témákat érintünk mentesen a kollokviális stílustól?

"Az teljesen irreális ha egy baráti beszélgetés vagy lánnyal történő randevú esetén a legtöbb esetben irodalmi témákat érintünk mentesen a kollokviális stílustól?"

Nem irreális. Arról beszéljetek és úgy, ahogy akartok.

Nem irreális. De azért elméleti úton megérteni földi világot, az bizony nehéz.

Attól tartok, hogy a sznobságban van valami, még ha ne mis direkten és nem is tudatosan. Ez mindjárt az első - hamis - mondatodból következik. A másodikból cáfolnám a borzalmat, amiben vagyunk. Azt elfogadom, hogy sokan annak érzik, néhányaknak az is. No de objektíve borzalom? Ne nyiss te lélekablakot, beszélgess közönségesen. Eléggé élvezetes, sokszínű és nyitott tud az lenni, ha akarjuk és értünk hozzá.

Az ember alapvetően közösségi lény. Ez megköveteli, hogy mindenkihez igyekezzünk azon a nyelven szólni, amelyet megért. Időnként elvontan, időnként hétköznapian, ahogy a helyzet kívánja.

Én elég régóta, elég sok emberrel beszélgetek, de valahogy még nem vetődött fel, hogy nem tudunk egymásnak újat mondani. Az előfordult, hogy annyira eltávolodott a dolgokról alkotott véleményünk, hogy nem kívántunk egymásnak semmit mondani. Elvégre az ember az élvezetért is beszélget.

Viszont azt gondolom, hogy randevún tartósan elvont témákról beszélgetni, nem hat a kapcsolat tartósságának irányába. Ha nő lennék, mondjuk kettőig se jutnánk. De persze arányos részt minden alkalommal képes lennék vállalni. Merthogy egy randevúnak klasszikusan más a célja....

Szerintem rosszul közelíted a témát.

Ha azt akarod mutatni magadról, hogy te milyen hiper-szuper ember vagy, minden bizonnyal megtalálod majd azt a nőt, akinek ez kell. Csak ne ijedj meg akkor, amikor majd ez a nő depresszív hangulatban vagy éppen érzékenyebb hangulatában lesz. El nem tudod képzelni milyen ez a lelkület egy hisztis, depressziós nőtől a szerelme felé. nem gúnyolódok, a tapasztalat beszél belőlem.