A történelem tanárok mit szólnak ehhez?

Tudod, szerintem nem az a lényege az oktatásnak, hogy egy tanár megmondja a gyerekeknek, hogy "na figyeljetek, ez így van, ez a tuti, amit mondok, higgyétek el, a világban minden így van...". Igazából amelyik töritanár így csinálja, az rossz tanár.

A jó tanár nem mondja meg, hogy mit gondoljanak a gyerekek, hanem azt tanítja meg, hogyan kell helyesen, kritikusan gondolkodni. ugyebár írtad, hogy bárhonnan szerezhet egy gyerek információt manapság, nem csak a tanórán. De nem kell elhinni elsőre, amit a TV-ben látunk, interneten olvasunk, hogy ha valamiről információt akarunk szerezni, ne bízzunk a wikipédiában. Ez nem azt jelenti, hogy zárjuk ki ezeket az életünkből, hanem azt, hogy kritikusan szemléljük ezeket. Ugyanígy a saját életünket, a minket körülvevő világot, a hazánkat, történelmünket és minden dolgot minél több szempontból, minél sokoldalúbban próbáljuk megismerni, de ugyanakkor kritikusan kezelve az információkat. Ne higgyük el elsőre azt, amit látunk vagy olvasunk. Legyen saját véleményünk, de tudjuk belátni, ha rosszul látunk valamit, ne ragaszkodjunk a hülyeséghez. Nyitott szemmel járni a világban, de kritikusan és önkritikusan. Le a kalappal az olyan tanár előtt, aki ezt el tudja érni a diákjainál! Az ilyen gyerekek aztán úgyis rájönnek maguktól is arra, amire rá kell jönniük, nem kell a szájukba rágni a tutit.

Hátha segít, egy megszólított véleménye:

A történelem tanításának nem az a feladata, hogy elmondjuk a meséket az adott témáról.

A történelem a források kezelésének a tudománya.

Például: honnan tudjuk, hogy Néró üldözte a keresztényeket? Honnan tudunk a helóta-vadászatokról? Milyen forrás állítja, hogy Mátyás álruhában járta az országot?

Ha az ember így közelít a történelemhez (mert így kellene), akkor egész érdekes dolgok derülnek ki és egész máshogy fogja látni az egészet.

Sajnos a valóság az, hogy a történelem=rizsa rendszer megy. Többségünk nem tanít a forrásokról, a források felkutatásáról és elemzéséről semmit. Azt, hogy forráskritika, a legtöbb érettségiző meg sem tudja mondani mi az. Még körülbelül sem találják el.

Ennek szerintem sok oka van, de éppen az iskolai óráknak kellene komolyan a tudományterületet tanítani és elhagyni a meséket. Nem tudok arányokat mondani, csak megérzés, hogy a legtöbb iskolában a történelem oktatása helyett lehetne valami meseórát tartani. Ha valaki kételkedik, üljön be egy emelt érettségi szóbelire és látni fogja hány diáknak nincs fogalma a történelemről, mint tudományról.

Tehát a "töritanár" nem megmondja a "tutit", hanem megtanít forrásokat kezelni. Ez különösen fontos lenne egy olyan világban, ahol az interneten számos elbeszélés, leírás található. Éppen abban is segíthetne a diákoknak a történelem, hogy lenne eszközük a sok információból kihámozni valamit.

A társadalomismeret egy elhanyagolt tantárgy. Elvileg három iránya van, lélektan, társadalom és gazdaság. Az emelt szinten érettségizőkkel szoktuk csak átvenni rendesen az anyagot, mert ott nem lehet süketelni. Minden évben diákok tízezrei mennek ki négyes és ötös jegyekkel társadalomismeretből a középiskolából, hogy egy valódi társadalomismeret érettségin a kettesük sem lenne meg.

Pár kiegészítés:

- a tankönyv nem forrás (csak már volt olyan diákom, aki ezt állította, gondolom megelőzöm a félreértéseket)

- a korrupció vizsgálatának van tudományos része, aki társadalomismeretből emelt felkészítőre jár hozzám, az a magyar nyelvű szakirodalommal is találkozik

- a politikatudomány a pártok "tisztaságával" is foglalkozik, sajnos csak emelt felkészítőn találkoznak a diákjaim a magyar nyelvű szakirodalommal

- ha már nemzet, akkor a különböző nemzet-elméleteket a normál 12.-es órába bele szoktam fűzni, mert a nemzet, mint fogalom nem olyan magától értetődő és a társadalomtudományok vizsgálják is, magyar nyelvű szakirodalom szintén elérhető

A történelemtanárok átlagnál nagyobb hivatástudatában ne legyen senki biztos. Nem akarok rosszakat írni, de szívesen megmutatnék pár beszélgetést a tanárikból. A többségünk csak meg akar élni valamiből. Ugyanúgy, mint sok más ember.

A "nagyobb nemzeti öntudat" nem tudom mit jelent. Említettem, hogy a nemzet fogalma nem fix és nem egzakt. Azt, hogy milyen a pártállás, világnézet, szintén nem egységes. Vannak iskolai vezetők, akik ez alapján is próbálnak válogatni, de egy értelmesebb ember (tanárok többsége a látszat ellenére az) ezt felismeri és a felvételi beszélgetésen simán alkalmazkodik - ha kell az állás.

A történelem tanítója soha nem tehet annál rosszabbat, mint elmondja a saját meglátását. A jó tanár (utánozva valakit, egy korábbi nagyot) tud kérdéseket feltenni úgy, hogy az illetőt terelje.

Én személyesen a konstruktív pedagógia híve vagyok, ami a diákot aktivitásra "ítéli", így nem szoktam kiállni az osztály elé rizsázni. Pont erről akarom leszoktatni őket. Azt akarom, hogy kutassanak, gondolkodjanak, hasonlítsanak össze, elemezzenek és csak ezek után beszéljenek.