A szocializmusban hogyan működött a gyárakban a munka? Tényleg szétlopták a gyárat apránként? Miért ment így tönkre az ország?

Ahol én dolgoztam, ott nem loptak semmit, márcsak azért sem, mert ellenörizték az embereket.

Akkoriban viszont MINDENHOL napi 8 óra volt a munkaidö, annyit is fizettek, illetve ha volt túlóra, akkor azt kifizették.

A szocializmusban mindenkinek volt munkahelye.

Annak is aki nem szeretett dolgozni és annak is aki nem akart dolgozni. Ha valaki jobban dolgozott a többieknél azt nem tudták megbecsülni mert nem kereshetett jobban a többieknél ezért nem volt motiváció. Mindenki pihent a munkahelyén hogy után bírjon fusizni otthon. A szellemi munka alul volt értékelve mert nem fizikailag nem termelt semmit. Megpróbálták uniformizálni az embereket de ez nem működött mert az emberek nem ugyanolyanok.

Nem ugyanaz az igényük és nem ugyanaz a tenni akarásuk sem ,hogy céljaikat elérjék. Kudarcra volt ítélve már a kezdetektől. Valójában a nem szocialista országokhoz képest egyre jobban lemaradtunk gazdaságilag.

Messze nem volt versenyképes az a rendszer.

Lopás az volt mert mindenki lopott egy kicsit úgy gondolták hogy fel se tűnik. Persze ma kevesebben lopnak többet..

Apám tervezőirodában dolgozott. Persze államiban, mert csak az volt. Rengeteg nyugat-német toll, rajzeszköz, tinta meg irodai cucc volt otthon állandóan.

Még véletlenül se szovjet, vagy csehszlovák cuccok, csakis nyugat-német.

A gyárakban és szinte minden más munkahelyen 40 órás munkahét volt, és a 8 óra feletti, illetve éjszakai vagy hétvégi munkát díjazták, vagy pótlékolták.

A munkamorál jó volt, hiszen a teljesítmény befolyásolta a fizetést, pótlékokat, nyereségrészesedést. Apró dolgokat hazavittek a gyárból ez egyfajta hallgatólagos fizetéskiegészítés volt, de ez nem okozott gondot, senki nem tekintette lopásnak.

A probléma az elavult termékstruktúrával, lassú modernizációval, néha elhibázott gazdasági döntésekkel függött össze, és mindenek előtt a világpolitikai helyzetből (Szovjet érdekszféra) adódó gazdasági kényszerpályából származott.

Nem volt munkanélküliség, jó volt a közbiztonság és nagyon könnyű volt munka mellett tanulni, főiskolára járni. Voltak béren kívüli juttatások (üdülő, sportolási lehetőségek,olcsó munkásszállás, olcsó étkeztetés) és magáncélra is lehetett használni a cég eszközeit munkaidő után.

Hátrány volt a rendszernek, hogy kisstílűen, középszerűen éltünk. Senki sem gazdagodhatott meg nagyon, nem lehetett nagy üzletet csinálni, de senki nem lett hajléktalan-munkanélküli sem.

A tervgazdálkodás keretei között, állami tulajdonban levő ipari üzemekben nem túl sok minden volt, ami a dolgozókat jobb szinvonalú, szorgosabb munkára ösztönözte volna. De akkor is voltak jobban, meg rosszabbul dolgozó munkások. Az előbbieket sok esetben jobban megbecsülték főleg erkölcsileg, mert a bérezés alig tett lehetővé differenciálást. Sok helyütt a dolgozók sportot csináltak abból, mi mindent loptak ki trükkös modszerekkel a gyárból, lehet hallani nosztalgikus visszaemlékezéseket. Ezt nem nagyon tartották erkölcstelennek, hisz nem Valakitől loptak, hanem a Senkitől. Illetve ugye mindenkitől, és a nem legprimitívebbek ezt azért tudták is, de azzal vígasztalták erkölcsi érzéküket, hogy "'há, mennyit keresek én egy nyugati dógozóhó képest?, ha annyit keresnék én se lopnák, wazze!"

Az én apám katonatiszt volt, na ott is ugyanez ment, én csak a barátaimnál láttam azokat a cuccokat, amiket az apjuk "hazahozott" a laktanyából, mert a Fater nem ilyen volt. Gondolom hülyének is nézték emmiatt. Én is a hülyék táborában vagyok...., értelemszerűen.

Magyarország nem azért ment tönkre, mert melósok hazavittek ezt-azt. Egyfajta fizetés kiegészítés volt, ahogy a többiek mondták.

Apàm is mozdonyvezető volt, amikor tehervonattal ment és megállt a kukoricaföld mellett, aznap főtt kukorica volt vacsira.

Napi 8 órás munkanap volt. Ha véletlenül bent kellett maradni, azt kifizették, de pótlékokkal együtt. A munkamorál szerintem jó volt. Az emlékeimben kellemes emlékek élnek, de csak pár évet dolgoztam.

Minden melós kapott egy sor juttatást, meg beutalót. Volt ingyen sportolási lehetőség a gyár sporttelepén. Én például minden nap kijártam teniszezni, a gyerekekkel együtt. Nyáron minden hétvégén a medencés strandon voltunk.

A fizetések kevesek voltak, de amit nem tudtál belőle megvenni, azt megkaptad. Például fizetésből nem tudtál lakást venni, ezért kaptál. Sok gyár maga is épített házakat. Ma sem lehet fizetésből lakást venni - de senkit nem érdekel.

Ha bérelt lakásban laktál, kaptál rá hozzájárulást.

Amikor iskolakezdés volt, kaptál ahhoz is +pénzt a gyerekek után.

A gyárakból annyira azért nem lehetett lopni, ahogy mondják. Egyes fejesek a rendszerváltozáskor tényleg elvittek (kiszerveztek...) gyártósorokat meg egyéb dolgokat, na, az volt szerintem lopás. Ők lopták szét a gyárat, a melós és az irodista maximum tollat vagy egy-egy géprongyot tudott kivinni a portán. Vagy azt sem.

Az ország nem ezért ment tönkre, mert nagyon hasonlóan működik Svédország is (népotthon), mégsem zuhan meg.

A szocializmus nekem nem tetszett, mint rendszer, komolyan bíráltam is, de azért nem ezt akartuk. A mostaninál jobb volt. Ami ma van, azt akkor a hivatalos propaganda is bírálta és legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez egyszer majd Magyarországon újra megvalósul.

Hátrány: engem nem zavart, ha a mérnök, orvos csak 70 százalékkal keresett többet nálam. Sőt, én melósként szereztem tanári diplomát és a tanári fizetésem kevesebb volt, mint érettségizett melósként. Azt gondoltam, hogy a melós jobban megérdemli. Ő reggel 6-kor már robotol, koszos lesz a keze. Tanárként maximum a krétapor okoz gondot. Szóval kapjon csak többet a melós.

A vicc az, ha ma például vízszerelőt vagy redőnyöst hívok, 3-4 hónapig spórolok, hogy ki tudjam fizetni.

A hátrányt inkább abban látom, hogy az akkori gyárak nem tudtak időben átállni piaci vagy félpiaci rendszerre. Ha megtették volna (volt rá esély), mindenki jobban járt volna.