Einsteinnek mi volt a "viszonyulása" Istenhez? Utána nézhetnék ( fogok is ) de mi az esszencia?

> Egyébként Isten létezése nem Einstein vagy bárki más veleményétől függ.

Ezt elsősorban azoknak kellene mondani, akik megpróbálnak olyan dolgokat a szájába adni, amit ő soha nem gondolt, mondott. Persze érthető azért ez is, sok ember még mindig tekintélyelv alapján ítél meg világképeket: „ja, ha ő is azt mondta, akkor biztos úgy van, hiszen ő egy okos, intelligens ember”. Aki érti és elfogadja a tudomány megismerésének útját, az pontosan tudja, hogy minden mondat, gondolat, vélemény önállóan mérendő meg, függetlenül attól, hogy ki mondta. Az egyetlen szempont az, hogy igazolható-e az állítás igazságtartalma, objektív, reprodukálható módon. Ha igen, akkor tudományosan értékelhető állítás. Ha ezen eszközökkel cáfolható, akkor tudományos szempontból elvetendő állítás. Ha ilyen eszközökkel nem eldönthető egy állítás igazságtartalma, akkor meg nem a tudomány tárgykörére tartozik. Többek között Isten léte is egy ilyen kérdés. A tudomány nem tárgyalhatja, hiszen ahogy az utánad hozzászóló írta: „A Teremtő számunkra nem megismerhető”. Akkor tehát semmi keresnivalója egy olyan diszciplínában, ami a világ megismerésére, működésének törvényszerűségeinek feltárására vállalkozik.

> Őt úgy jellemezném, hogy az Isten az ami súlyt lényeget tömeget ad az anyagnak ami körülöttünk és bennünk van.

Aki meg ateista, az meg azt mondaná erre, hogy aki hisz, az a dolgok nem anyagi lényegét vetíti ki egy antropomorfizált, intelligenciával rendelkező fiktív lényre.

> Sok tudás és kutatás kell ahhoz, hogy az ész elvezessen a Teremtőhöz.

> A szív és az belső hang a szeretet hamarabb elvezet Hozzá.

Nem gondolom, hogy ez így lenne. Az ember amellett, hogy gondolkodó, racionális lény, amellett érző lény is, függetlenül attól, hogy hisz-e Istenben. Az, hogy valaki hisz Istenben, az nem teszi automatikusan jobb emberré. Ugyanúgy látok nagyon kedves, jó, erkölcsileg az átlag felett álló ateista embereket is, de látok nagyon ellenséges, rosszindulatú, ámbátor magukat hívőnek mondó, templomba járó embereket is, sajnos nem egyhez volt már szerencsém. Félre ne érts, fordítva is igaz a dolog, vannak olyan ateisták, akiket nem mondanék jó embernek, és vannak hívők, akik törekszenek jobbá válni. Pont ezért mondom azt saját – nem reprezentatív – tapasztalatomból: Az, hogy ki jó ember és ki nem az, hogy ki milyen erényekkel rendelkezik, ha úgy tetszik, ki az, aki Istennek tetsző életet él, azt én nem látom összefüggni azzal, hogy valaki hívő-e, vagy sem.

Sőt a saját véleményem az, hogy nagyon nem jó, ha az embert a szív vezeti. Az érzelmek könnyen változnak, ingatagok, mert nincs mögöttük mély, megdönthetetlen összefüggés. Nem véletlen talán az, hogy az összes reklám, még a politikai kampányok is az érzelmekre építenek. Érzelmeket lehet kelteni, elfojtani, megváltoztatni. Racionális, logikus gondolatokat, meggyőződéseket viszont nagyon nehéz megváltoztatni, mert ahhoz új logikát, rendszert kell felépíteni hozzá. Lehet, hogy racionálisan nehezebb belátni egy-egy erény fontosságát, bár ezt sem mondanám, az összes erény, erkölcsi viszonyulás mind-mind könnyen belátható, ha az ember nem kizárólag önmagát nézi, hanem az alapján is gondolkodik, hogy ő egy nagyobb rész, az emberiség, a kor, az általa képviselt különböző csoportok – nem, társadalmi réteg, hobbi, stb… – egy-egy része is. Viszont ha ez racionálisan belátott kép a világról, az sokkal mélyebb, sokkal inkább megértett, mintsem „ráhagyott” viszonyulás.