Hallottatok már erről a "kutatásról"?

A cikket nem ismerem, de elolvasnám, mert érdekel, mi volt a kutatás pontos tárgya.

Valóban kevés ember van, aki csak úgy viccből lelőne egy másik embert. Külső nyomásra ez változik. Mondjuk közvetlen életveszély. Ha tudod, hogy vagy te, vagy ő, akkor a túlélési ösztön azt diktálja, hogy te úszd meg. Katonáknál ott a parancs, megtagadás esetén hadbíróság, szóval lőni fog, hogy magába ezt hogy rendezi, az az ő dolga, de lő, elvégre arra képezték ki.

Én inkább az ellenkezőjét feltételezem. Olvastam a specnazról, ez egy orosz különleges alakulat. Egy tagja leszerelt és 1-2 hónap múlva kérvényezte a visszatérését, mert egyébként megölne valakit. Egy sokat látott, sok embert megölő katonát nem lehet csak úgy visszaengedni az életbe. Rengetegen nyilatkozták, hogy nem találják a helyüket.

Igen, biztos vannak páran, akik nem lőnének, ezeket az embereket a sorozáson/jelentkezésen próbálják kiszórni. Egy katona biztos lőne ha kell, elvégre arra van kiképezve.

Ez S.L.A Marshall dandártábornok, amerikai hadtörténész Men Against Fire: The Problem of Battle Command (1947) című könyvében szerepel (bár nem pont ezekkel a számokkal), aki a második világháborúban a gyalogos haderő hatékonyságát vizsgálta.

Később kiegészítette vizsgálódásait a koreai és vietnámi háború tapasztalataival. Végül arra jutott, hogy 100 emberből kb. 15-20 az aki célzott lövést ad le az ellenségre.