ELTE szociális munka elvégezhető? Mennyire nehéz?

A párom járt oda is, ezért van némi alapja annak, amit gondolok. Négy kategóriába lehet osztani a kurzusokat. A négy kategória az alábbi:

1. Könnyű kurzus, megbukni sem lehet rajta. Ezek nem szakmai tárgyak, hanem a rokon tudományterületekre való rálátást segítik. Szerintem ezeket komolyabban kellene venni, mert ezzel lehetne kikerülni az egysíkú gondolkodást. Kb. a kurzusok 25 százaléka ilyen.

2. Elvégezhető kurzusok, ahol gyerekjáték elérni a kettest, de attól jobb jegyért meg kell dolgozni. Ide már tartoznak szakmai tárgyak is. Ide kb. a kurzusok 25 százaléka tartozik.

3. Nehezebb tárgyak, ahol sokat kell foglalkozni az anyaggal, mert felszínes tudással nem lehet kettest sem szerezni. Ha foglalkozol vele, megvan akármilyen nem elégtelen jegy. Itt ne magolásra gondolj, hanem tényleg meg kell ismerni a kötelező irodalmat és véleményt kell tudni róla mondani. Vagyis abszolút nem reménytelen, de megköveteli a maga idejét. A kurzusok 40 százaléka ilyen.

4. A maradék 10 százalékból nagyon nehéz megszerezni a kettest is. Itt sem kifejezetten magolni kell, hanem nagyon elmerülni a szakirodalomban, azt oda-vissza ismerni.

Ha jól vettem észre, akkor e miatt a 4. kategória miatt vannak problémák. Én azt vettem észre, hogy ezeken a vizsgákon át tudott menni, amikor a megfelelő időt rászánta. Ezek a kurzusok az 1. és a 2. modulból kerülnek ki (alapozó képzés és szakmai törzsanyag), tehát vegyesen vannak benne szakmai és kiegészítő tárgyak.

Tehát elvégezhető és nem reménytelen. Szerintem olyan kevés a 4. kategóriás kurzusok aránya, hogy munka mellett is ki lehet gazdálkodni annyi időt, hogy azokat meg lehessen csinálni.

Olyan tantárgy, ami teljesíthetetlen nincs, de ezt csak akkor érzed így, ha már valamilyen pokolian rossz élményed volt korábban. A nehéz (4. kategória) kurzusok egyébként emberekhez kötődnek. Az oktatók nevét nem írnám ide, de a kurzusok neveit igen. Amúgy az, hogy tudom melyek ezek a kurzusok és az oktatók neveit, azért már bizonyos fokú nehézségnek a jelei... Másképp szólva: ezeken azért idegeskedett, hogy legyen kettes. Hiába szocmunkásokat képeznek, ugyanazt várják, mintha abból akarnál diplomát szerezni. Én sem a gépészmérnöki, sem a közgazdász képzésen nem tanultam ilyen keményen ezeket.

Tehát amelyikre figyelni kell: filozófia, közgazdaságtan, társadalomtörténet, alkotmányjog, életkorok pszichológiája, személyiséglélektan, minden társadalompolitika előadás, szociálpszichológia, szervezetek működése, társadalomkutatás módszertan, számítógépes alapismeretek (e kurzus nem az, aminek hallatszik).

Ezeknél az oktatók személye jelentik a problémát, de ha jól sejtem most is ugyanazok tanítják.

A gépészmérnöknél és a közgazdaságtannál egyszerűbb, szerintem simán elvégezhető, ha tudsz napi 1-2 órát szánni otthon komoly tanulásra. Vagy, ha piszkosul szerencséd van :)

Még valamit, mert kikívánkozik belőlem.

Ha elkezded, akkor elvégzed - ez csak akkor igaz, ha képes vagy a szorgalmi időszakban tanulni, ami nagyrészt olvasást és azon való elmélkedést jelent. Mert a kérdések kb. olyanok, hogy "XY tanulmányában kifejtett gondolatokat mi igazolja és mi cáfolja az 1990 utáni valóságból?". Tehát, ha nem tudod, hogy az illető mit írt, akkor nem tudsz olyat írni, ami jó lesz. Vagy "XY híres kísérletének az ismertetése" - tehát le kell írni, hogy miben állt a kísérlete. Mondjuk én ezeket kigyűjtöttem a páromnak kisfilmben és megnézettem vele.

Büfészak - biztos vannak büfészakos képzések, bár egyet sem ismerek, de elfogadom, hogy valahol indítanak ilyeneket. Az ELTE szocmunka nem az. Az, hogy valaki időt szán rá és ezért cserébe diplomát kap, szerintem jó dolog. Azért néha vért kell izzadnia.

Ha a szocmunkás fizetéseket nézzük, akkor viszont nagyon igazságosnak tartom, hogy a követelmények a kettesért nincsenek az egekben. Kb. bolti eladó fizetésében reménykedhetnek, akkor meg minek kiszórni az embereket. A lemorzsolódás azért nagy, mert sokan nem tudnak időt szorítani alapos tanulásra.

Nekem a munkám miatt kell találkoznom szociális munkásokkal. Azt vettem észre, hogy aki az ELTE-n tanult, azzal együtt lehet dolgozni, érti amit csinál és nem azt indokolja meg miért nem lehet megcsinálni, hanem teszi a dolgát. A máshonnan jövők kb. fele (vagy némileg több) állandóan irányítani akar, állandóan azon vannak, hogy miért eleve kudarc amit akarunk és amikor meg kell valósítani valamit, összeomlanak a munka terhe alatt.

Nem biztos, hogy ennek van összefüggése a képzéssel, de az elte-s szocmunkásokban van valami, ami máshol nem eleve adott. Vagyis a képzésükben van valami többlet.

Ami kritikai észrevételem van, hogy a szakterületükön kívül eső területekre nem látnak rá. Például állandóan észlelem, hogy egy biológus azért otthon van statisztikában, egy fizikus érti a meteorológiát, egy informatikus érti a felsőbb matematikát és így tovább. A szocmunkásoknál nem tapasztaltam ilyet általános jelleggel.