Mi a véleményetek a novelláról? Mindent írjatok le, amit gondoltok.

Én nem szeretem az ilyen érzelmes-érzelgős olvasmányokat, a nagyon nyálas-csöpögősektől meg kifejezetten rosszul vagyok. De ez most kivételesen tetszett, szerintem nagyon jó kis írás; egyetlen kivétel: a befejezés, ami egyrészt azért nem jó, mert negatív, másrészt meg totál ellentmond a nagyi utolsó szavainak.

A helyesírási hibákat tényleg ki kellene javítanod. Én három feltűnő hibát említek:

1. Az írásjelek (pont, felkiáltójel, kérdőjel, gondolatjel, vessző) után szóközt kell hagyni.

2. Minden egyes kötőjelet javíts át nagykötőjelre. Ezt az Alt+0150 kombinációval tudod előállítani.

3. Amikor a párbeszédben kijelentő mondat van, nem kell pontot tenni a nagykötőjel előtt, utána viszont igen.

Egy példán megmutatom:

– Felesleges annyit ismételni azt, amit tökéletesen tudsz – mondta.

Az első harmadát olvastam el, fogadjunk, hogy a vége az, hogy meghal a nagyi.

Na, majdnem igazam lett, az a közepe:D Utálom az olyan műveket, amiknek tudom a folytatását.

Pár szembeötlő hiba: milyen betegre kötnek csöveket egy sima ájulás miatt?

A nagyi feltételezhetően intenzívosztályon volt, oda egyáltalán nem rohanhatsz be csak úgy, külön öltözet kell, és csengetni, hogy beengedjenek.

SABLONOK: harcos a legborzasztóbb sablon, esküszöm, annyira elcsépelt, mint a rózsa, a csók, álom. Áhh.

A vége meg egy egetverő baromság. Most komolyan mutass már nekem egy fiatalt, aki megöli magát, mert meghalt a nagymamája. Ez kb. olyan ritka, mint a fehér holló, és kétlem, hogy pont egy olyan lány tenné, aki végigkínlódta az orvosit.

A történetnek nincs alapja, semelyik szereplőt nem ismerjük meg jobban, nem kezdünk el érezni valamit irántuk. Én esküszöm, meghatódós típus vagyok, de ez az írás semennyire nem érintett meg.

Arról nem is beszélve, hogy ugye a főszereplő lelki sérülését az okozta, hogy a szülei nem figyeltek rá, nem foglalkoztak vele.

Ehhez képest:

"Otthon anyu és apu virággal és pezsgővel vártak.Gratuláltak,koccintottunk és a jövőmről beszélgettünk.Tökéletes volt minden"

Micsoda gonosz, önző szülők. Mit kellett volna még tegyenek? Ja, és apának ezek után még volt pofája értekezletre menni, hogy a szegény elhanyagolt gyermek orvosi egyetemre járhasson.

Szóval én azt gyanítom, ez a novella vagy egy szándékos provokáció, vagy ha komoly, akkor egy elkényeztetett, ostoba kis hülyegyerek írta.

Aki itt provokál, az te vagy, 61-es, senki más.

A pszichológusok a megmondhatói, hogy valóban mekkora lelki sérüléseket okozhat, ha a szülők elhanyagolják a gyerekeiket. NEM, NEM ELÉG a pénz. Együtt töltött idő kell, méghozzá minőségi. És ÉRZELMEK. A gyereknevelés hatalmas felelősséggel jár. Nem csak összehozni és megszülni kell egy gyereket, aztán meg lepasszolni a nagyszülőkhöz/egyéb rokonokhoz/szomszédokhoz/állami gondozásba. Erre szinte bárki képes, és sajnálatosan sokan vannak, akik CSAK ennyire, többre nem.

(Én speciel egyáltalán nem értem, hogy az ilyen embereknek egyáltalán minek kell a gyerek...)

Jelen esetben az elejétől kezdve EVIDENS, hogy a gyereket tulajdonképpen a NAGYMAMÁJA nevelte fel a szülők HELYETT.

1. "Egyszerre minden emlék rám zúdult, az első lépéseim, az első kimondott szavak, a biciklizés, minden."

--> A nagyi volt vele, amikor járni tanult.

--> Akkor is a nagyi volt vele, amikor kimondta az első szavakat.

--> A nagyi tanította meg biciklizni.

Mondhatjuk úgy is, hogy a nagyitól tanult meg MINDENT, holott normális esetben az anyjától kellett volna.

És NEM, ezek NEM csak percek vagy órák, hanem hosszú-hosszú heteken vagy hónapokon át tartó folyamatok.

2. A vizsga előtti napon késő estig a nagyinál volt, csak aludni ment haza.

Másnap reggel mire felébredt, a szülei már nem voltak otthon.

Délután/estefelé egy rövid "ünnepség" otthon (virág, pezsgő, beszélgetés), lehet, hogy csak pár perc, aztán az apa értekezletre megy. (Még egyszer: délután vagy este!, holott már reggel sem volt otthon; ezt hívják munkamániának.)

Az anya is elmegy valahova.

A gyerek (szokás szerint) a nagymamájához megy. (Mint minden nap...)

3. "Megköszönni, hogy felnevelt, hogy emberré formált, hogy anyám és apám helyett anyám és apám volt egyszerre."

Ez már elég explicit ahhoz, hogy BÁRKI megértse.

-------

Plusz: Nézz utána a "kötődés" és a "hospitalizáció" pszichológiai fogalmaknak. Meg úgy általában tanulmányozd a fejlődéspszichológia vonatkozó részeit.

Szóval először ismerni kellene azt a területet, amiről véleményt alkotsz, akkor kevesebb zöldséget írnál.

A stílusod meg (még mindig) pocsék, vegyél vissza az arcodból.

Berta, most téged az bánt, hogy mindenki szarnak tartja, ami neked tetszett. Megértem, van olyan, hogy néha cserben hagy a jó ízlés. De ezért nem szabad durciznod :)

A kérdés itt nem az volt, hogy vajon fontos-e a szülői odafigyelés, hanem az, hogy milyen a novella. Senki nem vitatta, hogy fontos a törődés. Csakhogy ennek a hiánya a novellából nem jött át. Épp az ellenkezője jött át. Lehet, hogy az író megpróbálta szájba rágni, hogy a szülei mennyire rosszak, indirekte viszont az jött le, hogy ez pont fordítva van: a szülei felelős szülők, keményen dolgoznak, hogy neki meglegyen mindene az élethez, ÉS emellett még foglalkoznak is vele.

Nem tudom, más hogy van vele, de ha nekem egy vizsgám jól sikerült, soha semmilyen virággal meg pezsgővel nem vártak a szüleim, nem volt családi ünnepség és nagy beszélgetések. Még sem érzem úgy, hogy elhanyagoltak volna.

Szóval tudod, Berta, az irodalomban úgy van, hogy az olvasó a bíró. Ha az olvasóban az a benyomás alakul ki, hogy a szülőkkel semmi baj, annak ellenére, hogy az író ezt próbálja sulykolni, akkor ott bizony nem az olvasó a hibás. Tehát akárhogy is magyarázol, az "író" ezt a problémát nagyon rosszul oldotta meg. Sok más mellett, amit nem sorolok fel, mert mások már megtették.

Az meg elszomorít, hogy még sem sikerült kinőnöd a személyeskedő hajlamodat :(

@ 7.:

"Berta, most téged az bánt, hogy mindenki szarnak tartja, ami neked tetszett. (...)"

Jelen esetben a "mindenki" 3 egész embert jelent. Aztaaaa... Micsoda túlerő. :P

Még csak sokan sem vagytok, nem hogy elegen; még ha mindhárman hoztok még egy embert, akkor sem. :P

Totál nem érdekel, hogy mások mit gondolnak, ennyire már ismerhetnél. Felnőtt, önálló lány (vagy lény :D) vagyok, önálló véleménnyel.

"A kérdés itt nem az volt, hogy vajon fontos-e a szülői odafigyelés, hanem az, hogy milyen a novella. Senki nem vitatta, hogy fontos a törődés. Csakhogy ennek a hiánya a novellából nem jött át. Épp az ellenkezője jött át. Lehet, hogy az író megpróbálta szájba rágni, hogy a szülei mennyire rosszak, indirekte viszont az jött le, hogy ez pont fordítva van: a szülei felelős szülők, keményen dolgoznak, hogy neki meglegyen mindene az élethez, ÉS emellett még foglalkoznak is vele."

1. A törődés hiánya NAGYON IS lejön implicite és explicite is; neked meg direkt kiemeltem a vonatkozó részeket.

2. A szülők mulasztásait egyáltalán nem próbálta meg szájba rágni az író. De értő, odafigyelő olvasással simán lehet látni/tudni.

3. Neked az jött le, hogy a szülők felelős szülők? Őszinte részvétem.

a., Az apa dolgozik, ez eddig rendben van. Pontosabban csak lenne, ha nem menne a családi élet kárára.

b., Hogy a gyereke életének egyik legfontosabb napján is csak pár percet szakít rá, az meg már abszolút nincs rendben.

c., Azt, hogy valóban azért dolgozik-e, hogy a gyerekének meglegyen mindene, nem tudjuk, csak te gondolod bele. Lehet, hogy a második/harmadik luxusautóért, nyaralóért, motorcsónakért, akármiért.

d., Azt, hogy az anya egyáltalán dolgozik-e, vagy egész nap szomszédol, pletyózik, shopizik stb., szintén nem tudjuk.

e., És emellett még foglalkoznak is vele? Húha, mert valaki kikészítette a lány reggeli kávéját? Az igen, az már tényleg foglalkozás... Biztosan kárpótolja őt ez a kis semmiség az egész napos egyedüllétekért, pontosabban a szülei hiányáért... (sarcasm)

[Ja, és az is lehet, hogy a házvezetőnő volt, csak az üzenetet írták saját kezűleg a szülők.]

Pont ez a baj, hogy sok szülő azt gondolja, hogy anyagiakkal kifejezhető a szeretet, és ha a gyerek megkap mindent, amit adni tudnak neki, akkor szerintük már egy panaszszava sem lehet. Aztán meg csodálkoznak, amikor a "jó családi háttérből származó" gyerek rossz társaságba kerül, vagy inni/drogozni kezd, vagy bűncselekményeket követ el. (Lánygyermek esetén plusz: már akár 14-15 évesen az egyik fiú ágyából ki, a másikba be, mert tudat alatt ott keresi azt az apai szeretetet, érintéseket, amiket otthon nem kapott meg. Utána lehet olvasni a vonatkozó szakirodalomban.)

Még az az enyhébb eset, ha "csak" annyira sérül a gyerek, hogy érzelmileg elsivárosodik, vagy kevés lesz az önbizalma; persze ezeknek is megvannak a maguk további következményei.

"Nem tudom, más hogy van vele, de ha nekem egy vizsgám jól sikerült, soha semmilyen virággal meg pezsgővel nem vártak a szüleim, nem volt családi ünnepség és nagy beszélgetések. Még sem érzem úgy, hogy elhanyagoltak volna."

Engem sem vártak soha ilyen módon. A ballagásokon kaptam virágot (már amelyikre egyáltalán elmentem), ennyi. Az egyik suli után volt bankett is: én szerveztem, és én fizettem az összes számlát a saját pénzemből.

Ez nem egy akkora horderejű dolog, sőt, én igazából elég felszínesnek gondolom. Mert pontosan a hétköznapokban kellene jobban foglalkozni a családdal, nem a megszokás, a hagyomány, a látszat a fontos. DE: akinél ez utóbbi nincs meg, mint a novellabeli szülőknél, azoktól minimálisan elvárható lenne legalább az ilyen alkalmak hangsúlyozása és fontosnak tartása.

<Szóval tudod, Berta, az irodalomban úgy van, hogy az olvasó a bíró. Ha az olvasóban az a benyomás alakul ki, hogy a szülőkkel semmi baj, annak ellenére, hogy az író ezt próbálja sulykolni, akkor ott bizony nem az olvasó a hibás. Tehát akárhogy is magyarázol, az "író" ezt a problémát nagyon rosszul oldotta meg. Sok más mellett, amit nem sorolok fel, mert mások már megtették.>

1. MINDEN olvasóban más alakul ki az egyéni tapasztalatai, a személyisége, a szövegértési képessége, a témával kapcsolatos előzetes ismeretei stb. alapján; persze vannak/lehetnek hasonlóságok.

2. Itt és most TE "felmented" a szülőket, ÉN nem. Ugyanaz az írás, kétféle vélemény. És nem az írón múlott szerintem, azaz nem oldotta meg rosszul.

"Az meg elszomorít, hogy még sem sikerült kinőnöd a személyeskedő hajlamodat :("

Engem meg az "szomorított el", ahogy megláttam az első, majd még inkább a második válaszodat, hogy még mindig nem sikerült kinőnöd a szokásos stílusodat, viselkedésedet: hogy ismeretlen embereknek DURVÁN beszólsz, leoltod őket; hogy nem ÉPÍTŐ kritikát fogalmazol meg, hanem ledorongolsz. Nem tudjuk, a kérdező mennyi idős, mennyi tudása, tapasztalata van egy-egy területen. (Érzésem szerint olyan 14-16 körül lehet; ahhoz a korcsoporthoz képest pedig kifejezetten jó írás. Ha valamivel idősebb a kérdező, akkor sem olyan rossz, hogy abba kellene hagynia a próbálkozást.)

A tárgyi tévedésekről már nem is beszélve; de azokat kielemeztem.

[1. Szerintem egyébként téged inkább az szomorított el, hogy megint felismertelek. :PPP

2. Engem meg igazából nem elszomorított a válaszod, azért is tettem idézőjelbe, hanem felbosszantott; olyannyira, hogy Kispalikee válaszára el is felejtettem reagálni miattad. De nem baj, ami késik, nem múlik. :D]

@ Kispalikee:

Részben egyetértek veled, de azért néhány megjegyzés:

"Utálom az olyan műveket, amiknek tudom a folytatását."

Vannak olyan sztorik, amiknek lehet tudni, ennyi. Nem kell mindig valami hatalmas katarzist várni.

"milyen betegre kötnek csöveket egy sima ájulás miatt?"

Én simán el tudom képzelni, hogy egy tartósan ájult beteget infúzióra kötnek; a novellabeli lány a nagyi kerítése előtt ájult el, és csak a kórházban tért magához, azért ez nem kevés idő.

"A nagyi feltételezhetően intenzívosztályon volt"

Nem _feltételezhetően_, hanem ténylegesen, ezt a szövegből lehet tudni, ha nem felületesen olvassuk, ugyanis a doki mondta...

"oda egyáltalán nem rohanhatsz be csak úgy, külön öltözet kell, és csengetni, hogy beengedjenek."

Ez kórházfüggő lehet szerintem. Én két kórházat tudok konkrétan, egyikben sem kell külön öltözet, sem csengetés. (Elvileg szólni kell, de ha épp nincs ott senki... Igen, ez ma Magyarország. De egyébként is, ez nem dokumentumfilm...)

"Most komolyan mutass már nekem egy fiatalt, aki megöli magát, mert meghalt a nagymamája. Ez kb. olyan ritka, mint a fehér holló, és kétlem, hogy pont egy olyan lány tenné, aki végigkínlódta az orvosit."

Ezzel első olvasás után még teljesen egyetértettem. De idő közben eszembe jutott néhány eset, amik szintén érthetetlenek/valószínűtlenek. Nem pont nagymamásak, de akkor is; az öngyilkossági kísérlet nem egy racionálisan meghozott döntés.

(Ha már mindenáron kötözködni akarunk, nekem inkább az volt furcsa, hogy vajon miért tart valaki tőrt a fiókjában; nem egy megszokott dolog, de hát egy "mesében" vagyunk, ugyebár.)

"A történetnek nincs alapja, semelyik szereplőt nem ismerjük meg jobban, nem kezdünk el érezni valamit irántuk."

1. Ez a TE véleményed, így E/1-ben illene megfogalmaznod.

2. Szerintem a jobb megismerés, a viszonyulás kialakulása amúgy sem elvárás, hiszen ez egy NOVELLA. Azt meg már nem is értem, milyen alapot várnál el...

"20onéves lánynak nem voltak barátai, szerelme, szaktársai, akikkel ünnepelhetett volna? Nem éppen normális dolog ennyi idősen anyuci szoknyája mellett ülni. Vagy nagymama elfelejtette az önállóságot belenevelni, hogy öreg napjain legyen ki beadja a Cavintont?"

Ez elég rosszindulatú megjegyzésnek tűnik, és ismét felületesnek. :(

1. A lány pont nem anyuci szoknyája mellett ült, egyszerűen nem is volt erre lehetősége.

2. Lehet, hogy voltak barátai stb., akikkel ünnepelhetett volna _egy másik alkalommal_, nem tudjuk. Mint ahogy azt sem, hogy miért így történt, ahogy. Lehet, hogy a szülők hallani sem akartak egy nagyobb buliról; lehet, hogy úgy tervezték, hogy a vizsga napján tessék csak szépen hazamenni arra a kis időre, mert "úgy illik", aztán majd hétvégen/akármikor lehet menni a haverokkal is.

Ez tűnik valószínűnek, ugyanis még csak a nagymamát és a szomszédokat sem hívták meg az otthoni rövid ünneplésre.

3. Nem egyforma minden ember. Vannak zárkózottabbak, akik kevésbé barátkoznak. Sőt, olyanok is, akik nyíltabbak ugyan, de nem a haverok/buli/drog/pia négyesről szólnak az egyetemi éveik, hanem a tanulásról. Ők sem okvetlenül haveri körben ünnepelnek elsősorban.

'Nem kell mindig valami hatalmas katarzist várni.'

Nem várok mindig, pl. Maupassant szinte összes művének tudom a végét már az elején, mégis imádom. Csak akkor tudjon valami olyan pluszt nyújtani a stílusával, hogy leessen az állam. Mivel ezt kevesebb ember tud, mint eredeti sztorit kitalálni, így inkább ezt jegyeztem meg.

'De egyébként is, ez nem dokumentumfilm'

Teljesen mindegy, hogy dokumentumfilm vagy sem, egy írástól elvárom, hogy hiteles legyen, pont mint azt, hogy ne legyen tele helyesírási hibákkal. És látod, amit te írsz, ott is szólni kell, ergo nem rohangászhat be csak úgy.

'viszonyulás kialakulása amúgy sem elvárás, hiszen ez egy NOVELLA. Azt meg már nem is értem, milyen alapot várnál el... '

Olvasd el pl. a Kút és az ingát, és megtudod. Ott azt sem tudjuk, ki a fene lehet a szereplő, milyen idős, még az is kétséges lehet az elején, hogy férfi vagy nő, és mégis egy katarzis. Újra csak azt tudom mondani, ha valaki nem olyan tehetség mint pl. Poe, hogy a homályával is elvarázsol, akkor fektessen már hangsúlyt valami alapra. Ez így számomra pusztán egy vázlat.

Köszi, az egyetemi életről nem kell kioktatni, az meg, ha valaki egy barátot sem tudott szerezni, akivel megoszthatná a bánatát, igenis sejtet valamit. Lehet, hogy nem a többi emberben van a hiba?