Hogyan lehetnék extrovertált?

Próbálj mindig új társaságba kerülni, új emberekkel megismerkedni.

Ha megfigyeled: máshogy viselkedsz otthon, és máshogyan az iskolában, stb. Egy adott társaságban úgy viselkedik az ember, ahogy azt ott megszokta, és nagy erő kell ahhoz, hogy ezen változtasson. Leginkább csak a színészek képesek ilyesmire.

Amikor új társaságba kerülsz, akkor ott van a lehetőség arra, hogy másmilyennek ismerjenek meg, és picit könnyeben változtathatsz a viselkedéseden.

Keress olyan klubokat/köröket, ami érdekel. Néhány hobbi remek kifogás lehet arra, hogy új embereket ismerj meg: sakk kör, kórus, kirándulós csoport, stb...

Minnél többet vagy emberek között, annál jobban küzdöd le a gátlásaidat. Általában ugyanannyi idő leküzdeni őket, mint amennyi idő alatt felépültek. Pl. ha 5 évig voltál visszahúzódó, akkor legalább 5 évig kell "aktív", társasági életet élned, míg ezek a gátlások megszünnek.

Nem tudom, mennyi idős vagy, de ha már elhagytad a 16-18-at, a személyiséged ilyen alapszinten már nem fog megváltozni. Ha introvertált beállítódás alakult ki nálad, az így is marad. Ne is akarj extravertált lenni, ők sem többek semmivel nálad, mindkét oldalnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. Szóval inkább arra feküdj rá, hogy a pozitívumokat kiteljesítsd, a negatívumokat pedig megtanuld elfogadni. Én is sokáig küzdöttem a személyiségemmel, hogy miért nem vagyok népszerű, partyarc, a társaság közepe, de aztán mikor rájöttem, hogy ez csak egy személyiségjegy és teljesen normális, onnantól kezdve máshogy álltam ehhez. Ne akarj más lenni, mint aki vagy, annak mindig boldogtalanság és belső az eredménye.

A gátlásokat persze érdemes leküzdeni, mert az, hogy valaki intorvertált nem azt jelenti, hogy a- vagy antiszociális. Egy introvertált is lehet nyílt és beszédes, csak ez a nyíltság kicsit más jellegű, mint az extravertáltaknál. Először azt kell tudatosítanod magadban, hogy mindegy, mit gondolnak mások. Nem kell, hogy minden, amit mondasz, annak értelme legyen. Nem kell minden szavadat előre megfontolni, nyugodtan lehetsz spontánabb. Aztán ha véletlen valami hülyeséget mondtál, hát mi van? Semmi. Egy perc múlva már mindenki el is felejtette. Arra emlékeztesd magad mindig, amikor társaságban vagy, hogy senki sem azért van ott, hogy téged és a hibáidat figyelje. Ugyanúgy, mint ahogy te sem tulajdonítasz annak nagy jelentőséget, ha valaki mond valami baromságot, a többiek sem foglalkoznak azzal, hogy mit mondasz. Csak beszélj nyugodtan. Minél többet beszélsz és minél többet vagy társaságban, annál könnyebben fog menni. Magamon is észrevettem, hogy sokkal könnyebben kezelem a társas szituációkat, ha sokat vagyok emberek között. Ki kell mozdulni, még ha az elején nehéz is. Csak persze utána ne felejts el otthon, egyedül feltöltődni. :) Ez a személyiségünk része, kell a magány. De ne csak az legyen.

Tény, hogy az introvertált emberek között több a gátlásos, de ettől még a kettő nem ugyanaz.

Extrovertált sose leszel, de ne is akarj az lenni... a gátlásokat ettől függetlenül le lehet küzdeni; nézz szembe velük, lépj ki a komfortzónádból! :) Ha komolyabb segítségre szorulsz akkor egyáltalán nem szégyen szakemberhez fordulni, aki kicsit helyére rakja a fejedben a dolgokat és megtanít kezelni a gátlásaidat.

(Egyébként én pl. nem vagyok kifejezetten introvertált, imádom kibeszélni a gondolataimat, nem fordulok magamba, baráti társaságban sokat dumálok, stb-stb... de mégis rettenetesen gátlásos vagyok és még sokkal inkább az voltam korábban, utálok idegenek előtt szerepelni, hivatalos ügyeket intézni, idegen nyelven beszéni, stb-stb-stb... szóval nem feltétlen függ össze a kettő!)

Mi egyetemen tanultuk, hogy az embernek a testtartása is sokat hozzáad ahhoz, ahogy érzi magát. Húzd ki magad, legyen egyenes a gerinced, állad emeld fel. Így a térben is kicsivel több helyet foglalsz. Próbálj magabiztosan járni és ne konyítsd le a fejed. Lehet hogy furcsán hangzik, de a testtartás egyfajta hatással van a tudatalattira és ez a magyarázata.

Továbbá az előttem írók tanácsát is fogadd meg, mert jókat írtak.

Minden jót.