Semmi és a valami viszonya, mit gondoltok? Érti valaki Heideggert?

Alaque-hez hozzátenném, hogy a ténylegesen semmiről nem tudunk beszélni, ugyanis nem létezik, amit itt megfogalmazunk, csak piti próbálkozások. A semmi egyszerűen és filozófiai/metafizikai értelemben nincs. Definíciót adhatunk hozzá, de mihelyst konkretizálni próbáljuk, máris valamivé tettük. Kár vele vesződni. :D

üdv

27/F

LastOne.Left

Heidegger szerint a világ a Semmi.

- az emberi létezés a MEGlét-

-s az embert a világba vetett lénynek tekinti-

-a világ a MÁSOK-

-A MÁSOK terében zajló élet a MEGlét gond,

- amiben a cselekvés, gond-okoskodás.

egy hires kérdése Heideggernek-- miért van egyáltalán létező s nem sokkal inkább semmi?

Ez tulajdonképpen a kor okozta csalódás és szorongás. szorongás a SEMMITŐL a világba vetettségtől

A meglétet úgy tekinti, hogy út a halál felé, vagy is a SEMMI felé.

Ez a gondolata érezhető abban is hogy számára nem létezett a szubjektum a személyes egyes én, mert a Mások határozzák meg. a személytelenné váló ember a mindennapok bódulatában él, és tulajdonképpen Heidegger filozófiája világba-vetettség szétmálló voltába való beletörődés s világa kimondhatatlan, félelmetes mert számára a lét kifejezhetetlen, meghatározhatatlan depresszív késői Heidegger már át is húzza nyomatékosan a lét" fogalmát a Sein" szót.-- tehát nem ír róla, inkább hallgat róla

S tulajdonképen nagyon megrázó, ha egy ember a világot Semminek érzi, és magát a létezést se képes meghatározni, mert kiveszett belőle a hit az élttel szemben a világgal az emberiséggel szembe s valójában már Isten is meghalt a lelkében, mert csak a megsemmisülésben hisz.

Vagy is nem találja értelmét az életnek és minden gondolata a halált a semmivé válást idézi, hisz semmi különbséget nem talál az élet és halál vagy is a lét és a semmivé válás között.

S bizonyos értelemben igaza is van, mert valljuk be az ember belevetett ebbe a világba, amelyet felette és körülötte a MÁSOK élik, és ha nem azonosul hozzájuk, akkor kirekesztetté válhat. Tehát az ember ha megakarja őrizni saját egyediségét, mindentől és mindenkitől független egyes egyedi született ÉN-t akkor bizony magányossá válik és egy idő után önpusztítóvá. Mert az élet társas lénynek teremtetett, ehhez viszont a Másokra is szükség van. Csak a mások által érzékelheti az ember azt hogy vagyok, hogy létezem.

Tehát valahol a világban, a Másokban keresendő az a hiba ha egy ember magányosságot, a semmit választja, mert annyiszor becsapta ez a lét-világ. hogy még a létet is elutasítja inkább választja totális semmivé válást.