A humánökológiának van jövője?
Érdemes ezt tanulni, megpróbálni ezzel foglalkozni?
Persze alapvetően fontos lenne, hiszen ha az ember nem foglalkozik a környezete fenntartásával azzal lassan kiirtja önmagát, de a közeljövőben vajon szükség lesz erre?
Vagy az emberiséget még néhány 100 évig nem fogja érdekelni a fenntarthatóság, a társadalomtudományos megközelítésből érkező zöldek pedig még "hülyébbek" lesznek az átlag ökológusnál?
Hiába találják fel az újrahasznosítható csomagolást, a környezetkímélőbb energiát ha az embereket nem érdekli, az üzletpolitika nem teszi lehetővé használatukat, korlátozzák a fejlesztésüket a pénzügyi szempontból jobban megtérülő dolgokkal szemben.
Igen is meg nem is.
Sőt, van múltja is. Óvatosan kell bánni ezzel a témával, mert valahogy úgy van bemutatva, mintha teljesen új lenne, holott az ember évezredekig élt a természettel többé-kevésbé összhangban civilizált környezetben. Van benne tapasztalatunk, csak nem voltak rá ilyen speciális szavaink, hiszen természetes volt. Röpke pár generációnyi idő alatt sikerült ezeket majdnem teljesen elfelejteni, kevesen emlékeznek rá (pl idehaza a fokgazdálkodás). Ebből a félreértésből pedig olyan téveszmék is kialakulhatnak, melyek pont hogy nem az emberiség jövőjét szolgálják. Nem mindegy, hogy egy szükséges dolgokat helyben előállító, lokális közösségeken alapuló jövőt képzelünk el magunknak, vagy egy mindent szabályozó rendőrállamot, ahol az embereknek minden sz*rt előírnak. Utóbbira hajazó javaslatok is vannak bőven. (Könnyebb is megvalósítani, hülye emberből több van, mint gondolkodóból...)
Nemsokára szükség lesz rá, szóval valamelyik irányba így is úgy is el fog mozdulni. Mindenesetre ebben a (piac)gazdasági rendszerben valóban nem sok vizet zavar még.
Én azt javasolnám, hogy ha érdekel a téma, akkor próbálj meg a múlt tapasztalatait a jelenbe átültetve, gyakorlati oldalról közelíteni felé. Pl. építészet (passzív házak - na de nem ilyen kamu házzal mint amilyennel a BME-sek nemrég kimentek valami kiállításra, jó ha pár évig bírná...), temészetes (bio)gazdálkodás, ilyenek.
Szóval ne úgy csináld, hogy mész valami környezettan szakra, ahol szépen betanulod a zöld mantrát, aztán kijössz úgy, hogy a gyakorlatban nem tudsz semmit, csak menni tüntetni a Critical Mass-ra meg ezekre. Túl sok az elméleti ember, aki igazából semmihez sem ért. Gondold el, ha pl egy fővárosi, aki ásót még életében nem fogott a kezébe, elmegy egy ilyen szakra, és aztán majd ő megmondja, hogy hogyan csinálj 'fenntartható gazdaságot'. Kicsit nonszensz, nem?
Hát, nagyon nem éri meg ilyesmivel foglalkozni.
A humánökológia amúgy filozofikusabb, nem, és így könnyebben tudsz a dolgokról beszélni majd? Vagy rosszul tudom?
Amúgy most kezdtem környezetmérnöki szakon és majdhogynem mondhatom, hogy már megbántam.
Munkahelyem nem lesz, a környezetvédelemre mindenki nagy ívben sz@r (mármint mindenki=a befolyásosak), az emberek fele úgy néz rám, mint valami gumiszobából szabadult ufóra, ha megmondom, mit tanulok.
Persze a képzés is pancser, nem lehet ennyi idő alatt körny.védelmi szakembert képezni. Én szakosodással látnám értelmét, pl. ha az alapszak egységes lenne, akár szakirány nélkül, a mesterszak szakosodna pl. levegőminőség-védelemre.
Ismerek amúgy humánökológust. Igazából a munkájáról (neki van :D ) annyit tudok, hogy szereti, de küzdelmes eléggé, sok vitát kell vívnia és sok a megalkuvás, nehéz elérni bármit is.
Amúgy ő azt hiszem, inkább a természetvédelmet tartja szívügyének. Bár úgy látom, szakmabeliként se tudja a két fogalmat megkülönböztetni. Bár ha mindkettő szívügye, talán mindegy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!