Az írók és költők mind tudják, hogy amúgy miről szól, amit írtak?

Ezt nem tudom, de sok álértelmiségi marhát láttam már megbukni.

Kedvencem mikor Ákos kedvelő nőismerősöm elkezdte fikázni Erőst, h mi ez a baromság, h "Forró betonon hasalok"

Szóltunk neki, h ez csak egy feldolgozás, Bonanza az eredeti, Ákos írta:)

De sok ilyen van, egyesek így próbálnak meg értelmesnek tűnni, ha már másképp nem megy:)

' ezer mást is bele láttam volna'

Az igazán jó elemzés az, amikor azt a rengeteg lehetőséget mind számításba veszed, és következetesen végigondolod, és kiválasztod azt amelyik a legkoherensebb a művel.

Az az igazság, hogy nyilván atomra mindegy, hogy a drogos, szifiliszes költőnek mi járt a fejében, amikor írta, az nem fontos, nem érdekel senkit, és nem is lehet tudni. Az a lényege az elemzéseknek, hogy neked mit tud jelenteni a szöveg, minél tudatosabban olvasod a regényt, verset, annál komplexebb jelentéstartalom sejlik fel a betűk mögött. Nem biztos, hogy azt az író "beletette", de az mit számít? Számít egyátalán? Aligha. Ezzel te leszel gazdagabb, és egyfajta agytornának is felfogható. Anélkül, hogy az olvasott szöveg mély összefüggéseit felderítsük, az olvasás pont olyan sekélyes unaloműzés, mint pl. a barátokköztöt nézni.

Gyakran egy-egy dolgot meg lehet közelíteni többféle szempontból. Mondok egy példát: Én az elmúlt években kisebb-nagyobb rendszerességgel eljártam sakkozni. A kezdő sakkozó lép valamit, ami szabályos, aminek úgy látja, hogy pár lépés után van valamilyen következménye. Persze nem mindig méri fel jól a helyzetet, nem a legjobb lépést gondolja tovább. Ha az ember ráérez, akkor viszont valami más történik. Az ember nézi a táblát, és egyszerűen oda vonzza a szemét valami egy bizonyos helyre, beugrik egy lépés, amiről már tudja, hogy „ez lesz az”. Még nem vezette végig, hogy akkor arra az ellenfél mit fog felelni, nem viszi végig racionálisan a dolgot, hanem „érzi”, „sejti”, hogy megvan a következő lépése. Bizonyos helyzetekben az ember nem is gondolja igazán végig az összes következményt. Lép egy bábuval, mert „jónak tűnt” az a lépés, vagy mert „egy szép lépés volt”. Az ember egyszerűen elkezd mintákban gondolkodni. Valószínű, hogy az agyban ilyenkor több szálon meg az „adatfeldolgozás”, és a részeredmények alapján dobja tudatos szintre a legjobb variációkat. Ez nem történhet tudatosan, mert úgy túl lassú lenne.

Jó, az ember lép egy szép lépést, amire úgy ráérzett, esetleg pár ok-okozati láncot végig is vitt. De ha ezt utólag elkezdi elemezni valaki, akkor valószínű több variációt végignéz, sokkal többet lát az adott lépés mögött, akár felsorol 4 különböző szempontot, ami miatt az adott lépés zseniális. Ezzel szerintem nincs baj. Nagyon jól meg lehet belőle tanulni néhány összefüggést a sakkról, egy-egy állás kielemzését.

Ugyanez van valószínű az irodalomban is. Az íróban, költőben felsejlenek bizonyos gondolatok, megfogalmazások, amiről tudja, hogy „ez az igazi”. Bizonyos mondatokról, sorokról meg tudja, hogy „ezen még dolgozni kell”. Biztos, hogy aki ír, annak van célja az írással. Maga is szándékoltan helyez el benne bizonyos gondolatokat, hasonlatokat, analógiákat, de biztos, hogy rengeteg olyan jelentéstartalom is belekerül, amire ő tudatosan nem gondolt, csak annyit látott, hogy „ez az igazi”. Nincs baj abból, ha ezt esetleg valaki elemzi és racionális, analitikus módon mutatja meg azt, ami az alkotóban intuitív módon született meg.

Persze sokan aztán ebből csinálnak sportot. Azt nem szabad szerintem elfelejteni, hogy mi a művészet lényege. Az a valódi műalkotás, ami közvetlenül és magyarázat nélkül vált ki az emberben valami olyan hatást, amit más módon nem, vagy nehezen lehetne elérni. Egy műalkotásnak tehát átélhetőnek, egyértelműnek kell lennie, függetlenül attól, hogy mennyi mögöttes tartalma van. Ma sok meg nem értett művész van, akik pont arra törekednek, hogy ne is legyen egyértelmű üzenete a műalkotásnak. Az üzenet legyen rejtett, lehetőleg annyira, hogy senki ne leljen rá, még maga az alkotó sem. Nos ez nem művészet. Akkor sem, ha egyedi, ha stílusteremtő, ha korszakalkotó és egyéb jelzőkkel illetjük.

Tehát számomra érthető, ha megkeressük a mögöttes jelentéstartalmat is egy műben, megtanulunk így nézni rá, de az is igaz, hogy lehet ezt túlzásba is vinni, vagy válhat az egész egy öncélú valamivé, aminek aztán semmi köze nem marad a tényleges értékhez, alkotási folyamathoz.

Bár nem mindenben értettem egyet, tetszett a #4 válasz. Hogyan jellemezzem? Megfontolt és beleérző, talán visszafogott. Azt hiszem egy elemzésnek ezek elengedhetetlen tulajdonságai.

Az élet rendkívül sokszínű, a gondolkodásmódok, szokások, emberi kapcsolatok térben és időben is nagyon sokfélék. Vannak közöttük fontosak és kevésbé lényegesek. Egy jó irodalmi mű ezekből válogat, egy vagy több részletet emel ki. Sokszor erősen felnagyít, mert ki szeretné emelni a mondanivalóját. Hogy mit gondol arról. Jó példa erre Karinthy: Így irtok ti című írása. Más írók, költők jellemző kifejezésmódját megfogni nem könnyű. Karinthy attól nagy, hogy olyanok számára is meg tudja mutatni, akik maguktól nem vennék észre.

Az elemzésben óhatatlanul benne van az elemző egyénisége is. Hiszen ő az olvasott művet a saját nézőpontján, értékrendjén keresztül véleményezi. Ezért már önmagában sokféle az elemzés. Például lehet fontoskodó, vagy nyers, esetleg hibás (mert az elemző nem eléggé képzett, vagy túlságosan elfogult). De a szemlélet változik az idővel is, Jókai műveit másképp látja egy mai és egy 100 évvel ezelőtti kritikus.

A jó elemzés lehetőleg rámutat valami aktuálisan fontosra, ami a műből azok számára is kiderül, akik arra maguktól nem jöttek volna rá. A jó elemzés éppen ezért kissé elfogult, hiszen szenvedélyes. Amíg a mű lényegét visszaadja, nem baj. És azt se feledjük el, hogy az elemzést is különféle beállítottságú emberek olvassák. Egyiknek felfedezés, másiknak irányítás, harmadiknak szenvelgés. Ugyanis az is fontos, kinek írunk. Másképpen fogalmazunk akár egy elemzést tudományos publicisztikában, könyvfülre, újságba, vagy bulvárlapba. Pedig ugyanarról, ugyanazt írjuk. De figyelemmel vagyunk az olvasóréteg tudására, ízlésére.