Hol laktak a házatlan zsellérek (subinquilisek)?

Pár hónapja foglalkoztam egy olyan (1800-as években élt) család történetével, akik házatlan zselléreknek voltak anyakönyvezve a gyerekeik születésekor. A lakcímük fel volt tüntetve, korabeli térképek rendelkezésre álltak.

Akivel munkakapcsolatban álltak, attól béreltek egy lakást.

Magyarázatot igényel azonban, mert ez nem ilyen egyszerű.

A családfő időszakonként a helyi kőbányában dolgozott. A bányabérlőnek volt egy olyan telke, ahol egyszobás (+konyha) lakások voltak egy épületben 3 db. Egy udvarban 9 lakás volt. Ebben laktak a nála dolgozó férfiak családjai.

A cseléd az a gazdánál lakott, de a cseléd az nem zsellér. A cseléd automatikusan kapott bizonyos juttatásokat (cselédlakás, tehén, stb.). A zsellér pedig megoldotta, ahogy tudta. Ahogy nézegettem, alapjában véve amikor nem volt a földeken munka, alapvetően a helyi iparban dolgoztak a férfiak és azon keresztül a lakhatás megoldható volt.

Azonban ezek a "lakásmegoldások" nem voltak valami nagyon kényelmesek. Volt egy szoba, egy konyha és a konyha mellett egy kis raktárszoba. Egy napot nem bírnék ki egy olyan lakásban, olyan szükséglakás-jellege van. Nekik az egész életüket ott kellett leélni.

Igen, időnként elköltöztek.

Miközben írtam, akkor három valóban létezett családra gondolva írtam. Az egyiknél össze is számoltam, hogy háromszor változott a lakcíme. Megkerestem akkori térképeken és valódi változás volt. Először szülői ház, utána a bányabérlő udvarában a lakóházak, majd idősebb korára valahogy lett neki egy kis telke.

A másik két családnál viszont nagyon sok címváltozás van, kb. 6-7 évente költöznek (és közben mindig gyarapodnak).

Az elég gyakori, hogy nyáron agrártevékenységből élnek, más időszakban meg iparban dolgoznak.

Persze a gyakorit nem a saját kutatásaim miatt írom, hanem Gyáni-Kövér-féle társadalomtörténet könyv miatt merem általános jellegűnek mondani.