Mi az igazság, melyik az igazi?

Az ilyen filozófiai, meg humán témában sok bölcsesség van, ami egymásnak ellent mond. Sun Tzu háború művészete c. könyvében is van asszem egy csomó egymásnak ellentmondó gondolat (sose harcolj éjjel, vs gerillaharcra a legjobb időpont az éjjel, vagy ilyesmi :P). A lényeg, hogy minél több ilyet ismerj, és így az adott helyzetben felismerd, hogy melyiket érdemes követni, vagy nem is követni, csak tudni ezekről a gondolatokról.

Filozófiában az "igazságot" elég nehéz szavakkal leírni. Hiába írsz 600 mondatot egy dologról, nehéz átadni hogy pontosan mire gondolsz, és annyi helyen félre lehet érteni őket. Sok filozófus egyébként azt csinálja, hogy ha valami új emberrel találkozik, és elkezd együtt filozofálni, hogy pár óráig csak ismerkednek egymással, nem kezdenek bele semmi komolyba. Megismerik egymás stílusát, ki hogyan használja a szavakat, és miket ért alatta, milyen a világképük kb, hogy tudják utána, hogy melyik mondat alatt mit értenek.

A filozófiai gondolatok nem az igazságot és a valóságot írják le, hanem az adott ember véleményét. Még akkor is, ha az egy híres ember, még akkor is, ha az adott mondat jól hangzik.

Pusztán a két mondat elolvasásával nem lehet eldönteni, hogy melyik "igazabb", vagy melyik fog többször beválni az életed során. (Sőt, van akinek az egyik jön be, van akinek a másik: ezért sem lehet abszolút igazságot kikiáltani.)

Filozófusnak lenni pont azért jó, mert bármit mondhatsz és annak az ellenkezőjét is, mindig "igazad" lesz (valaki mindig bólogatni fog).

A magyar az egyik leggazdagabb nyelv.

A szavak mögött mindig van tartalom, és ez adott embertől függően mást takar.

A nyelvészet egyik érdekes területe a szemantika (jelentéstan). Ha érdekel nézz utána.

Ezeket az "igazságokat" érdemes nem szó szerint felfogni, hanem picit mögé látni, és

felfedezni melyik hol lehet érvényes. Azt is érdemes megnézni, milyen szövegkörnyezetből

lett kivágva.

Például Csernus igazából a fájdalomról beszél, és arról, ha például valaki könnyebbnek véli feladni a dolgot, mint, hogy szembenézzen vele. Úgy amblokk az egész élethez való magatartásról szól ez az idézet.

Müller Péter idézete pedig a párkapcsoli témára vonatkoztatja a mondanivalóját.

A kettő idézetnek szerintem jelentésében és mondanivalójában csupán egy hajszálnyi köze van egymáshoz, noha ugynaúgy az elfogadás szó mindkettőben kulcs szó.

Az első két idézet 1 tagja, arra akar rávilágítani, hogy ha valaki folyton a múltal foglalkozik, az elszalasztja a jövőjét. Tehát mindenki jobban teszi, hogy amin nem lehet változtatni, azon nem rágjuk magunkat, és azzal foglalkozunk, amivel még kezdhetünk valamit.

A második tag (Konficius) a megismerést helyezi előtérbe, és a jövő "jóslását", miszerint az emberek igen nehezen változnak jellemben, vagyis ha valakinek tudod a múltját, akkor hellyel-közzel kiszámítható a jövője, mert úgyis mindig ugyanúgy cselekszik jelleméből fakadóan.

Ránézésre, megint csak hasonlítanak egymásra, mégis másról van szó.