Az emberek általában, de legfőképp a nők miért vannak úgy betojva minden ízeltlábútól?
Nem tudom, van-e értelme ennél a kérdésnél vitatkozni (vagy válaszoljak inkább privátban), de így döntöttem.
Próbálok pontról pontra haladni.
""A logikában semmi gonosz meg aljas nincs önmagában".
Így van, a logikában semmi gonosz nincs. Azokban a kérdésekben/kijelentésekben van, melyek a logikával közelítenek ("dehát csak egy pók"). Ez egy gonosz kijelentés."
Ez önmagában nem gonosz kijelentés, legfeljebb a kontextus teszi azzá. Számomra így sem tűnik annak.
"Én is tudom, hogy CSAK egy pók. Itt az észérv nem érv.
Sajnos nem tudom, mi a te fóbiád, nem tudok észérvekkel reagálni rá, de megpróbálnám."
Nem kell, mert értem, miről beszélsz.
"A kolléganőm retteg a cápáktól. A cápáktól Magyarországon úgy, hogy még csak külföldön sem volt soha életében. Senki nem érti meg a cégnél, csak én. Mindenki azt mondja neki, hogy "dehát soha életedben nem találkozol cápával", meg "még sosem láttál cápát élőben". Ez lufi, ez nulla, ezt ő is tudja. Ezek az észérvek. "
Úgy érzem, feleslegesen szaporítjuk a szót; már leírtam, hogy nem a fóbiáról beszélek. Az egy speciális eset, amikor valaki fóbiaszerűen retteg. Nem kell túlmagyarázni. Általában véve az emberek nagyrésze baromi felületesen áll hozzá ehhez a kérdéskörhöz, az is utálja őket vagy retteg, akinek nincs fóbiája. Én erre keresem a választ.
"Amit meg most mondok, úgysem fogod elhinni... Egy tanyán nőttem fel. Apám ki is volt bukva tőlem rendesen, ha őszinte akarok lenni. Gyerekkoromban próbálta közelíteni álláspontjainkat, például legyet fogtunk a cselőpóknak, ami kitámadt a földbe vájt lyukból, és elkapta a legyet, de nem lett tőle jobb."
Elhiszem. Egyébként ezt nem tartom a legjobb módszernek, ettől én is inkább besz*rnék, mintsem megbarátkoznék a pókkal. A cselőpók asszem a legnagyobb Mo.-n, és elég félelmetes, ahogy kiront a föld alól, majd berántja oda az áldozatát. Nem a legjobb módszer egy gyerek félelmének eltüntetésére.
" Amit a liftben mondtál, kedves dolog volt, de nem észérv. Az észérv azt lett volna, hogy "Miért sírsz? Nem sérültél meg, nem fáj semmid, csak megállt a lift.", vagy "Magyarországon még senki nem halt meg liftben". "
De igen, észérv volt, ugyanis az, hogy a liftben esetleg kifogyhat a levegő, az tény, nem függ a személyes érzelmektől, vagy fóbiáktól. Logikailag megközelítve is van oka félni az embernek, azt a félelmet pedig észérvvel is el lehet oszlatni.
Az viszont nem észérv, hogy "nem fáj semmid, megállt a lift", csak a fóbia fel nem ismerése.:) Abban az esetben az lenne az észérv, hogy "nincs okod félni, mert elég nagy a tér" csak hát az nem igaz.
"Nem szerettem volna bebizonyítani, hogy egy hideg gondolkodású fafej vagy. Semmit nem szerettem volna bebizonyítani, nem hinném, hogy fafej vagy, szerintem egyszerűen nem értesz minket, és nem érted, hogy mi miért nem értjük. :) "
Szerintem értelek. És kifejezetten tetszik, hogy vitaképes vagy.
"Egyébként, ha ez számít, én soha nem attól félek, hogy belémfészkel, kikelnek a petéi bennem, és a hasamból fognak kiszakadni, vagy hogy megeszik a szememet, vagy emeletesháznagyságúra nőnek, és lerombolják a várost. Én egyszerűen magától az állattól félek, az érintésétől, és semmi hollywood-i továbbgondolása nincs a dolognak. 2
A te eseted más. Az átlagember sem gondolja egyébként tudatosan tovább, de ezek a filmes hatáselemek azért tudat alatt beépülnek.
"A linkelt képen egy zengőlégy van. Ártalmatlan (mint gyakorlatilag minden, amiről fentebb beszéltünk)."
Igen, csak a legtöbben ezt nem ismerik fel:D
"Én csak attól félek, ami hirtelen bukkan fel. Ha dolgozol nyugodtan, majd oldalra pillantasz a jegyzeteidre, erre odateleportált egy tízcentis imádkozó sáska, akkor szerintem te is sikítanál."
Fogadjunk?:D Az imádkozó sáska pont az egyik kedvencem.
Első válaszoló vagyok.
Nem tudom hogy nálam ez miért alakulhatott ki,a pókotól való félelem(mikor óvodás voltam még kutattam is őket,nézegettem őket).A csótányoktól való félelem azért alakulhatott ki,mert más is fél a családból és mindig mondta ha lakótelepi lakásba mentem akkor vigyázzak velük nehogy belemásszon a táskámba stb .
Valaki írta a kontrollálást is.Ez nálam is igaz,volt olyan eset,ahol kontrollálni kellet magam,mert ha elkezdek sikongatni hülyének néztek volna.
Én nem félek tőlük, de a lakásban nem szeretem őket. Vidéken, családi házban élek, és ha jó időben, tavasszal, nyáron tárva-nyitva vannak az ablakok, néhány termetes példány megjelenik a lakásban hamarosan. Az egyik korábbi válaszoló által említett befőttes-üveges módszerrel elfogom őket, és utána az udvaron elengedem. Bár lehet, van olyan példányt, amelyiket így már tízszer költöztettem ki, de visszajött :-).
Egyszer viszont előfordult, mikor nagyon megijedtem. Fel kellett kelnem éjjel, és a takarómon ott figyelt egy szép darab keresztes, akkor ijedtem rúgtam is le magamról a plédet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!