Hogyan mondjam ezt az idézetet?

"S nem tudom, bennük - elúsztak az árban"

Felvillanok-e olykor fáklyaként?

S nem tudom, bennük felvillanok-e olykor fáklyaként?

"Elúsztak az árban" ezt egy kicsit el kellene vonatkoztatni, talán halkabban mondani, vagy szünetet tartani...

A versben ez a szókapcsolat gondolatjel közé van téve.

Üdv: Ági

Ja, és itt van a vers:

Kónya Lajos: Fáklyaként

Nemcsak olvasni – oly szűkös a szó,

nem írni csak – az írás elmosódik –

tanítani a lét maradandó

örömeit, a dolog dáridóit,

a töltekező szellem bő vigalmát,

a lélek beleélő örömét,

megőrizni a gyermeki szabadság

önfeledségét, az idő sötét

borúban bátran bontakozó kedv

csörgő fegyvereit, ki nem fogyó

kíváncsisággal merülni a fölvert

vizek alá-ilyen útravaló

volt tarsolyomban, míg elébük álltam.

Látom ma is szemükben azt a fényt.

S nem tudom bennük – elúsztak az árban –

Felvillanok-e olykor – fáklyaként!

Talán segítettem.