Egy gyerek vagy egy felnőtt agyműködése intenzívebb?
A Csecsemő nagy ugrása a szintaktika.
A Gyerek nagy ugrásai az új tapasztalatok.
De hatnak ezek az agy teljesítményére? (ha igen, milyen tekintetben?)
Ami bennem motoszkál: Lehetne-e célszerű úgy beszélni egy gyerekkel mint egy felnőttel - vagy egy felnőttel mint egy gyerekkel?... (pl. számukra új kognitív helyzetben)
Laikusként szerintem egy gyerek és egy felnőtt agyának teljesítménye (intenzitása) azonos lehet, ez a felvett tápanyagoktól, anyagcserétől függ inkább. A fő különbség abban van, hogy mit csinál, nem abban, hogy milyen intenzíven. (Két számítógép is működhet ugyanolyan intenzíven, de nem biztos, hogy ugyanazt, ugyanolyan jól megcsinálják.)
Egy gyerekkel lehet felnőtt módon beszélni, mert ettől úgy érezheti, hogy komolyan veszik, csak ugye nem biztos, hogy érteni fog mindent. Tanulhatja is így a kommunikációt. De a fejlődés normális fázisa az, hogy ő éppen gyerek, vagyis gyerek módon látja a világot, és ezt nem kell folyamatosan gátolni, "rombolni". Szóval néha lehet, de biztos igényli a gyerek beszélgetéseket is.
Felnőttel gyerek módon? Esetleg ha kicsit visszamaradott az illető. :) Amúgy vannak, akiknek a fantáziavilága megmaradt gyermeki szinten, velük talán jobban szót lehet érteni ezen a nyelven.
Igen, a "mint egy gyerekkel" absz. nem pejoratív.
A kettő között szeretnék valamit sejteni:
Túlzásnak szoktam tartani a gyerekek babusgatását: sok felnőtt úgy beszél a gyerekekkel mintha "fogyatékosak lennének", affektálnak és ilyenkor az első nem a gyerek lesz, hanem hogy kifele látszon, hogy mennyire "jól bánok Én a gyerekekkel és mennyire szeretnek engem." Emlékeimben is -amennyire dereng - szerintem nagyon furcsa hatással voltak rám akkor az ilyen emberek. Szintén "Romboló" hatással, gátló hatással, éppúgy mint amikor hidegen és empátia nélkül beszélnek egy gyerekkel.
és egy felnőttre szerintem szintúgy igaz.
A felnőtt és a gyerek megkülönböztetésének tán nincs is értelme. A helytelen hozzáállásunk mindkettőt "gátolhatja" a megértésben és a tanulásban, tapasztalásban.
Amikor egy felnőttet hallok beszélni egy gyerekkel, néha arra gondolok, hogy te jó ég, ezek elfelejtették, milyen gyereknek lenni? :)
Szerintem komolyan kell (lehet) beszélni velük, de nem szigorúan és nem atomfizikáról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!