Hitler miért utálta a zsidókat?

Hitler "senkit" sem szeretett, aki nem volt náci.

Sima "felsőbbségi komplexus".

Persze nem ennyire egyszerű, hisz (mint írták) kiváló politikus volt, így az is közrejátszott.

De ha ma azt mondanám, hogy küldjük a cig@nyt a gázba, vajon hány magyar (persze névtelenül, mert akkor nem is vagyunk hibásak...) mondaná, hogy "Éljen!"? Őszintén. És ez a szomorú. A világ nem változik túl sokat, csak úgy látjuk.

G.

"Hitler miért utálta a zsidókat?"

Amikor Hitlernek kialakultak a politikai nézetei, Bécsben élt. Bécsben virágzott az antiszemita irodalom, Hitler rengeteg antiszemita írást olvasott. Volt egy politikus, Schönerer, akit hívei csak "Führer"-nek neveztek, egy korai "szélsőjobbos" volt, német nacionalista és antiszemita. Egy másik fontos osztrák politikus Lueger volt, a bécsi polgármester, szintén nacionalista és antiszemita (ahogy a cseheket és a magyarokat is gyűlölte, természetesen).

Hitler nem a semmiből szedte a nézeteit, hanem volt egy csomó példaképe. A fajelméletet Weiningertől, H. S. Chamberlaintől, Trebitschtől, Lanztól stb. tanulta, az "ősgermán" miszticizmust Listtől, a mindenféle áltudományos és misztikus elméleteket Hörbigertől, Goldziertől stb. A gyakorlati német-nacionalista és antiszemita politikát pedig Luegertől és Schönerertől. Olyan körülmények között nőtt fel, ahol sikk volt antiszemitának lenni.

Hitler az 1900-as években egy kissé elkényeztetett és önimádó fiatalember volt, aki, miután nem vettek fel az iskolába, ahova jelentkezett, vérig volt sértve és meg nem értett zseninek érezte magát. Ilyenkor az ember hajlamos úgy érezni, hogy körülötte a világ áruló, erkölcsileg romlott. Meg kell keresni benne a bűnösöket. És akkor kapóra jöttek a füzetkék, amikben a zsidó be volt állítva minden baj okozójának (de nemcsak a zsidók, hanem pl. a csehek is, vagy éppen a nők...).

Hitler 1910 körül nagyon elszegényedett, még hajléktalanszállón is lakott, könnyen érthető, hogy miért érezte úgy, hogy "a rendszer" kiszúr a "kisemberrel", és miközben "a zsidó bankárok" dőzsölnek, aközben a szegény művészek, mint ő, szenvednek. Ez is tovább erősítette az amúgy is meglévő antiszemitizmusát.

A zsidót minden korban, helytől függetlenül utálták, lévén saját maguk elszeparálódtak a többi embertől, s nem is tekintették őket egyenrangúnak magukkal. Furcsa, a többi ember számára visszataszító és sértő szokásaik vannak.

II. Ramszesz, a babilóniai Nabukodonozor, a hellenisztikus Alexandria filozófusai (pl. Apión), Cicero, Tacitus, Luther, Széchenyi, Liszt Ferenc, Henry Ford... egyikük sem szerette őket. Három olvasmányt ajánlok, az egyik Tacitus Annalese (V.5.), a másik Luther "A zsidók és hazugságaik" c. munkája, a harmadik pedig Henry Ford "A nemzetközi zsidó" c. munkája. Egyiket sem "nácifasiszta" írta.

"Ezeket a szokásokat, bármiképpen honosodtak is meg, a régiség védi: egyéb fonák és rút

intézményeik ocsmányságuk miatt kaptak erőre. Mert a leghitványabbak, megvetvén ősi

vallásukat, adót és pénzadományokat szoktak odahordozni; ez gyarapította a zsidók hatalmát,

valamint az, hogy egymáshoz megátalkodottan hűségesek és készségesen könyörületesek,

viszont mindenki mást ellenségesen gyűlölnek. Különválnak étkezésnél, félrehúzódnak

pihenéskor, és ez a kéjelgésre igencsak hajlandó nemzet az idegen nőkkel való érintkezéstől

távol tartja magát; egymás közt semmi sem tilalmas. Nemi szervük körülmetélését azért

vezették be, hogy a különbözőségről felismerhetők legyenek. Akik az ő szokásaikra tértek át,

ugyanezt művelik, de semmit oly hamar magukba nem szívnak, mint az istenek megvetését,

hazájuk megtagadását, szüleik, gyermekeik, testvéreik semmibevételét." (Tacitus jól elkapta a lényeget)

Ja van még egy igazán jó munka, amit ráadásul egy zsidó írt:

Bernard Lazare: Az antiszemitizmus okai

[link]