Mi az élet értelme szerintetek?

Jajj istenem ezek a magasröptű gondolatok :D

EGYSZERŰEN LEGYENEK CÉLJAID AMIKET ÉLVEZHETSZ IS

Azt gondolom az emberi élet célja nem más, minthogy minél inkább megtanuljon emberhez méltóan viselkedni, gondolkodni, érezni, azaz méltóvá váljon az ember jelzőre. Emberi testbe születtünk, de ez nem jelenti azt, hogy emberiek is lennénk. Emberré válni kell.

Van az emberről egy idealizált képünk. Ez az idealizált kép független a vágyaidtól, érzéseidtől. Minden kornak, kultúrának, vallásnak, filozófiának megvolt az az ember képe, ami felé próbálta vezetni az egyes embereket. A sokféle kultúra, vallás ellenére mégis ez a kép eléggé egységes.

Kicsit úgy is fogalmazhatnék, hogy az emberi élet célja közeledni Isten felé. Ezt nem vallási értelemben értem, sőt nem is kell vallásosnak lenned, hogy értsd. Régen azt mondták, hogy az erények az Isten felé vezető utat jelentik. Lám nem véletlenül foglalkozott az ókori filozófia annyit az erényekkel. A mai idealizált emberképünk is ugyanazokkal az erényekkel rendelkezik, mint amiről az ókori filozófia beszél. Az idealizált ember bátor, akaratereje van, türelmes, nemeslelkű, derűs, kitartó, magabiztos, szerény, pontos, udvarias.

A legtöbb ember boldogtalannak, céltalannak tartja az életét. A boldogtalanság oka leginkább szerintem abból fakad, hogy az ember érzéseit olyan dolgok befolyásolják, amin nem képes változtatni. Ebből a szempontból nagyon jó megérteni és megtanulni a sztoikus gondolkodást, aminek a lényegét szerintem a következő, Marcus Aureliustól származó idézet jól kifejezi:

„Ha valami külső jelenség bánt, voltaképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott ítéleted. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha viszont a rossz érzés oka a lelkedben rejlik, ki akadályozhatná meg, hogy felfogásodat helyesbítsd? Ugyanígy, ha az bánt, hogy nem teheted azt, amit helyesnek ítélsz, nem okosabb-e fokozott erővel tevékenykedni, mint bánkódni?”

Rövidebben: Ha valamin tudsz változtatni, akkor változtass. Ha valamin nem tudsz változtatni, akkor fogadd el, és ne rágódj miatta.

Szerintem bármilyen rossz helyzetbe kerül is az ember, mindig képes meglátni azt a lépést, amit megtehet és amivel közelebb jut az igazi céljához. Aki ezt jó érti, belátja, annak az érzelmei nem fognak függeni attól, hogy mi történik vele. Ez nem jelent idióta hurráoptimizmust „lásd meg mindennek a jó oldalát” alapon. Ha gödörbe esel, akkor:

- Kétségbe eshetsz, félhetsz, lehetsz dühös, bánatos, sírhatsz, szitkozódhatsz, káromkodhatsz. Csakhogy mindez teljesen felesleges, ezzel nem változtatsz a helyzeteden.

- Láthatod a jó oldalát. Pl. hogy legalább ezt is átélted, mert még soha nem estél gödörbe. Mondhatod, hogy végülis nem tört el semmid, tehát van okod arra, hogy boldog légy. Örülhetsz annak, hogy legalább nem kell tovább sétálnod. De lássuk be: gödörbe esni nem jó dolog. Hiába próbálod annak látni. Az ilyen viszonyulás ugyanúgy helytelen, hiszen ugyanúgy nem változtat a helyzeteden.

- Levonhatsz tanulságokat. Például, hogy éjszaka zseblámpa nélkül nem célszerű elindulni. Értékelve a helyzetedet, mondhatod azt, hogy ez bizony nem jó dolog – mármint a gödörbe esés –, tehát érdemes lenne tenni ellene. Körbenézhetsz, felmérheted a lehetőségeidet. Tudsz a helyzeten változtatni? Bizonyára. Pl. találhatsz két erős botot, amivel ki tudsz mászni. Vagy áshatsz egy kis rámpát, így kijuthatsz. Vagy ha tudod, hogy vannak a közelben emberek, akkor kiabálhatsz. A lényeg, hogy képes vagy-e meglátni, hogy mi a következő lépés. Az érzelmi kirohanások nemhogy felelslegesek, de legtöbbször gátolnak abban, hogy előre lépj.

Ha valaki igazán megérti a sztoikus gondolkodást, az nem nagyon fog aggódi az élet értelme miatt.

Persze ez még így önmagában kevés.

Azt gondolom, hogy az emberek eltérő képességekkel születnek. Nagyon fontos, hogy az ember megtalálja a saját képességeit és hogy egész életében ezen képességek kibontakoztatásán dolgozzon. Az értelmes, boldog élet alapja a folyamatos szemlélődés, vizsgálódás, tanulás. Mindezt valami céllal kell tenni. A mai ember nagyon nem szeret tanulni, mert nem belülről fakadó kényszer hajtja, hanem mert muszáj. Pedig ha valaki szereti a zenét, érzi azt, hogy a gitár az ő hangszere, akkor pont attól lesz boldog, hogy egyre jobban és jobban tanul meg gitározni. Önként és örömmel.

Az élet értelmének megtalálása egy folyamat. Nincs rá recept, nem lehet pár oldalban leírni. A filozófia pont ezt a kérdéskört járja végig és talál válaszdarabkákat. Persze nem kell feltétlenül filozófiát tanulnod ahhoz, hogy megtaláld az élet értelmét, de ha nagyon foglalkoztat a kérdés, akkor lehet, hogy érdemes megnézni, hogy mit mondanak az emberről a régi nagy gondolkodók. Egyik-másik véleménye biztosan bizonyos felismerésekre vezetnek benned.

A lényeg, hogy találd meg a saját utadat. Találj olyan célt, aminek elérésére nem valamiféle haszon, vagy egyéb önző ok miatt vágysz, hanem önmagáért a célért teszed. Az igazán jó célokat nem is lehet elérni, de nem is ez a lényeg, hanem hogy minél tovább juss és mindig tegyél egy lépést. Pl. én sokáig néptáncoltam. Nem azért, hogy megéljek belőle, vagy híres legyek, hanem mert szerettem. Nem lehet megtanulni néptáncolni, nem ismerheted mindegyik tájegység minden faluja minden emberének táncát teljesen. Ehhez kevés egy emberélet. De mégis örömmel tölti el az ember, ha újabb és újabb táncot ismer meg. Célt, értelmet adott az életemnek, folyamatos tanulást, gyakorlást igényelt. Bármilyen rossz volt a helyzet körülöttem mindig láttam azt a célt, amiért érdemes és kell tennem.

Sokan mondják, hogy az életnek azért nincs értelme, mert ha meghalunk, akkor úgyis mindegy. Még ha hisz is az ember a reinkarnációban például, akkor is vége lesz a világnak egyszer. Csakhogy itt vagyunk és itt és most élünk. Hány olyan dolog van, amiért az ember képes küzdeni, képes értelmesnek látni, holott a jövőben az egész eredménye elveszik? Pl. biztos vagyok, hogy legalább egy számítógépes játékot egyszer végigvittél már. Tudtad, hogy úgy nagyon távolról nézve időben teljesen „haszontalan”, mégis képes voltál küzdeni, értelmesnek találtad az elérendő célt az adott pillanatban, és pont ezért okozott örömöt, hogy játszottál. Ugyanezt a „játékot” kell megtalálni az életben is.

Már többen írtátok a boldogságot, mint életcélt.

Boldognak lenni jó, de aki a boldogságot hajszolja, az nem jó úton halad.

Egyik matekkocka barátom úgy fogalmazta meg a boldogságot, mint az állapotgörbénk függvényének deriváltját. Érthetően fogalmazva pl. akármekkora is a fizetésünk, hosszútávon nem okoz boldogságot. Ami boldogságot tud okozni az a fizetésemelés. Aki 100E-t keres az ugyanúgy örül egy 10%-os fizetésemelésnek, mint aki 200E-t keres.

Minden, ami boldogságot okoz, az hosszútávon csömörhöz, unalomhoz vezet.

Ha a boldogságra vágysz, akkor azért mindig újra és újra tenni kell, de nem is lineárisan, hanem exponenciálisan. Van, aki az új kütyüktől lesz boldog. De ha hetente vásárol valaki új kütyüt, az egy idő után ugyanúgy megcsömörlik. Már nem okoz akkora boldogságot. Van, akit a bulizás tesz boldoggá egy időben. De ha valaki naponta jár el bulizni, ugyanúgy rá fog unni.

Aki milliárdos, az bármit megvehet. Sokan neki is állnak költekezni. Csakhogy ez nem okoz hosszútávon boldogságot. Sokan elkezdenek inni, drogozni. Egy idő után ez nemhogy boldogságot okoz, hanem éppen ellenkezőleg. Szerintem a gazdagok között sokkal több a depressziós, öngyilkos, mint a szerény, de nyugodt életet élő emberek körében.

A boldogság jó dolog, és ki is kell élvezni. De nem életcél. De ha már a boldogság a téma, inkább a boldogtalanság hiányát kell elérni. Ehhez nyugalom, természetes életmód és derű kell.

Milliószor agyontárgyalt téma itt a GYK-n. Az életnek nincs értelme, eleve hülyeség az "élet értelme" kifejezés. De csak a lassabb felfogásúak kedvéért leírom ezredszer, miért.

Akkor mondják, hogy A-nak értelme van, ha jó valamire az A, vagyis ha A megléte lehetővé tesz valami B-t, ami jó.

Pl. az evés értelme az, hogy jóllakottak legyünk. Az evésnek (A) azért van értelme, mert van valami (B), amit lehetővé tesz, előmozdít. Az evés (A) másik értelme az, hogy élvezzük (B').

Mi az élet értelme? Mi B, hogyha A az egész élet, amiben az összes tevékenységünk és élményünk benne van? Semmi. Nincs B, mert mindaz, ami történik velünk, A (az élet) része. Az életnek nincs értelme, pont. Olyan világos ez, mint az 1x1.

Az összes válasz, amely valamit megnevez az élet értelmeként, téves. Függetlenül attól, hogy mennyi tudományos hablatyot, épületes erkölcsi prédikációt vagy vallási megvilágosodást tartalmaz.

07:18

Mintha a 8 évvel ezelőtti önmagam hallanám. :-)

És mégis. Sokan átgondolták már ezt, eljutottak erre a következtetésre (én is), mégis meg tudjuk tölteni az életünket valami olyannal, amiért érdemes felkelni. Találunk olyan álmokat, amit érdemes álmodni, amit el akarunk érni.

Racionálisan állsz hozzá, csakhogy a világnak nem csak racionális oldala van.

Ez most egy rövid válasz. Lehet, ha lesz időm, este kifejtem kicsit bővebben, hogyan látom ma máshogy a dolgot, mint 8 éve.