írnátok nekem a középkori harcokról?

Akkor első megközelítésben a középkorban bádogemberek közelről ütötték-vágták egymást. Most jöhetnek a kérdések!

(A témában egy ThorgilsX nevű személy igen járatos, majd csak fölbukkan.)

A középkor nagyjából az 500-as évektől az 1500-as évekig tartott. Ez alatt az 1000 év alatt elég sokféle harcmodort láthattunk Európában, plusz ugye ebben a korszakban éltek és harcoltak emberek a távol-keleten és Dél-Amerikában is.

Tipikus védőfegyvere a középkorban a láncing, ami sok száz éven keresztül létezett, a kora és a késői középkorban is, bár később megjelentek a lemezvértek is.

A korai középkorban a pajzs-kard a jellemző, illetve a dobólándzsák. A lovas harc csak a gazdagok kiváltsága volt, tehát monjuk egy tipikus tömegjelentben sok gyalogos láncinges vagy bőrvértes embert láthattunk volna rövid karaddal. Tipikus volt még a pajzsfal lándzsával, a dán balta pajzs nélkül.

Az íj a korai középkorban nem volt jellemző, nem tudtak olyan íjat csinálni, ami átvinné a láncinget. Ezt csak a magyarok hozták ugye 900 környékén, tehát a magyar harcmodor egy középkori harcmodor itt Európában. Később jelent meg a hatékony számszeríj, ami bár középkori eredetű fegyver, de Európába a keresztes háborúk idején tér vissza. A longbow a 12. században jelenik meg. Ez a két fegyver már átüti a vértet, ezért megjelennek a számszeríjász és hosszúíjász csapatok, párhuzamosan a vértek fejlődése.

Természetesen a nehézlovas harcmodor (lovagság) mindenkinek a kedvence, de a korai időkben ez láncinges lovast jelentett. A teljes lemezvért alig 1-200 évig létezett.

21:50-es vagyok, javítás:

Később jelent meg a hatékony számszeríj, ami bár középkori eredetű fegyver,

AZAZ:

ÓKORI eredetű fegyver. Így már van értelme a mondatnak.