Ha valaki vakon született tehát sosem látott semmit, az vajon álmodik? Ha igen akkor mégis miről?

"miylen lehet az élete annak aki sosem látott"

És annak aki emellett nem is hallott, beszélt? :)

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__tarsadalomtudomany..

Helen Keller önéletrajzot is írt: Csöndes, sötét világom címmel.

Érdekes lehet egy született vak (aki csak vak) életéről is olvasni, de ilyen műről nem tudok. Ha valaki hallott róla, szóljon!

Nem olvasmány, de segíthet megérteni a vakok helyzetét a Láthatatlan kiállítás.

Szeretnéd megismerni a vakok világát? Jöjj és láss!

Mindenki szokott képeket is látni álmában, a vakok is. Van egy teljesebb, többdimenziós énünk. Az érzékelési képességeink -TELJESEBB SZINTEN- függetlenek a fizikai szerveinktől.

Olvastam itt olyan választ, miszerint vakok is álmodtak képekben, számos vak ember beszámolójából ez kiderül.

Az más kérdés, hogy vannak vakok, AKIK NEM EMLÉKEZNEK álmaikból a képekre, ébredés után.

Egy látó ember se emlékszik sok mindenre abból, sőt, torzított érzékeléssel emlékszik, amire emlékszik álmaiból.

- - - - - - - -

Azok a vakok, akik azt állítják: nem álmodnak sose képpel, tévednek; arról van szó, hogy NEM EMLÉKEZNEK RÁ! :)

Több oka lehet, hogy nem emlékszik képekre álmaiból, ébren:

_az egyikről már írtam, de ez csak részben járul hozzá mindenki esetén; két fő oka lehet, ezek kombinálva is: eleve az is lehet az oka, hogy valaki vaknak születik, mert nem akar, vagy nem mer vizuálisan szembesülni bizonyos eseményekkel, pl. különféle inkarnációi emlékei okán (a reinkarnáció nem egyenes vonalú időben értendő, sem egy irányban, ezt hozzáteszem!) ;

_a másik fő ok: ehhez tudni kell: a lélek eleve végtelen féle érzékelésre képes potenciálisan -pláne akik a fizikai világra is születnek, mint mi, azok látásra test nélkül is képesek, egyébként halálközeli élmények is mutatják: plafonról lebegve is látnak-, nos, a lélek megtervez egy vázat adott fizikai inkarnációi "előtt" (nincs predesztináció, csak váz), és egy adott terv része lehet a vakság (A TESTBEN) mint egyfajta tapasztalási forma. Ha meghal a test, ismét lát, na meg amikor élete során álmodik.

Tul.képp mindig lát, épp így a nem tökéletesen látó ember is mindig élesen képes látni potenciálisan, de az éber test erősen a testi szervekre fókuszál, és egy hibás testi látás ezért gátolja az eleve látási képességüket nekik. Ez választáson alapszik tehát, általuk, mondjuk úgy az egyszerűség kedvéért: tudat alatt.

Nos, nem véletlen az sem, hogy csak bizonyos spektrumon, tartományon BELÜL érzékelünk éber állapotban, HOPPÁ! ;-) Ez a korlátozás is választásunk eredménye a teljesebb én-részeink által, fejlődés, tapasztalás okán.

(Az én-részeink kifejezés nehezen szemlélteti, mire gondolok, ugyanis csak a mi korlátaink tagolják; úgy lehet elképzelni, mint a matematikai fraktálszerkezetet; valójában a fizikai világban minden dolog fraktálszerkezetű egyébként is.)

Igen nyomós alapja van ebbéli ismereteimnek, erre most nem térnék ki, hogy mi az.