Miről szól Arany János Tengeri hántás című balladája?
Két elbeszélőt szerepeltet. Egyikük csak a keretnek tekinthető első és utolsó versszakban szólal meg. E keretben ábrázolt helyzetnek egyik szereplője az a személy, aki a közbülső tizenkét versszakban történetet mond el. A kereten belül a történet képezi az első szólamot, és az elbeszélő (a második elbeszélő) közbeiktatott kiszólása adja a másikat. Ez a közbeiktatott kiszólás a kereten kívüli helyzetre utal � a két történés tehát ezúttal mind térben, mind időben különbözik egymástól �, s mindig az utolsó előtti sorra korlátozódik, leszámítva a kereten belüli elbeszélést kezdő és záró szakaszt, ahol az utolsó sorra is átterjed. Mivel ez az ellenszólam mindig hézagot takar a történetben, Arany elbeszélésmódja a vágásként számon tartott fogás sajátos használataként jellemezhető. A kereten belüli történet folyamán az ellenszólam egyaránt olvasható a keretként szolgáló helyzet betű szerinti leírásának és a kereten belüli történet metaforikus értelmezésének: „Dalos Eszti � a mezőre kiment ő, / Aratókkal puha fűvön pihent ő; / De ha álom ért reájok, / Odahagyta kis tanyájok. / � Töri a vadkan az ťirtástŤ � / Ne tegyétek, ti leányok!” Még az utolsó előtti versszak sem kivétel: a jelen betű szerinti leírása itt is a múlt metaforája.
Az ötvenes években írt balladák világos szerkezetükkel, erős retorizáltságukkal tűntek ki; az öreg Arany megtöri a vers egyértelmű, egyenes vonalú logikáját, kerüli a teljes szimmetriát. A Tengeri-hántás önként kínálkozó hídszerkezetét (ABA’) is ebben a szellemben módosítja. Az utolsó versszak nem a kezdet tükörképe; a kereten belüli kétszólamúság a zárlatban is érvényesül: a költő itt is metaforikus értelmezést állít a helyzet betű szerinti leírása mellé. Nem más ez, mint a kereten belüli rész logikájának a kifordítása, ott a jelen szolgált a múlt metaforájaként, itt a múlt sugallta végkövetkeztetés válik a jelen metaforájává.
1. Olvasd el a balladát!
2. Ha nem érted meg, az nagy baj. Sokat kell olvasni szépirodalmat, azon belül is találhatók rendkívül szórakoztató, könnyebb, de nívós olvasmányok, ettől tágul a látóköröd, bővül a szókincsed, pallérozódik a stílusod. Már ez is egy szint, hogy Arannyal próbálkozol, kinek balladái csodálatosak. Büszke lehetsz magadra.
szia! Ezt idén tanultuk(11.es vok). Arról szól h a falusiak kukoricát hántanak, Dalos Eszti kiment a mezőre és onnantól nem látta senki-meghalt.
"-Dalos Eszti szép leány volt, de árva...
...Dalos Eszter csak nem jött ki:
Temetőbe költözött ki;"
--> Dalos Eszti meghalt, így mesél róla a költő.
Valszeg ez a versszak kavarhatott be:
"Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon,
Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon,
Muzsikát hall nagy-fenn, messze,
Dalos Eszti hangja közte,
- Ne aludj, hé! vele álmodsz -
Azt danolja: „gyere! jöszte!”
<- Ezt csak álmodja a Ferkó, h hallja Eszti hangját.
Az viszont kibaszott nyerő kombináció amikor a beképzeltség bunkósággal párosul. Hát... inkább vagyok hülye mint hogy olyan nagyképű legyek mint te^^
Nagy vonalakban egybk én is megértettem, egyszerűen érdekelt, hátha van pontosabb ismeretető, mert elég homályos legalábbis az én egysejtű agyamnak, hogy mi történik a lánnyal.
amúgy itt vesztettem el a fonalat:
"De ha álom ért reájok,
Odahagyta kis tanyájok'
-- Töri a vadkan az "irtást" --
Ne tegyétek, ti leányok!
Szederinda gyolcs ruháját szakasztja,
Tövis, talló piros vérit fakasztja;
Hova jár, mint kósza lélek,
Ha alusznak más cselédek?...
-- Soha, mennyi csillag hull ma! --
Ti, leányok, ne tegyétek."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!