Mit gondoltok a mai női egyenjogúságról?

Szerintem akkor lesz a két nem között egyenjogúság:

-Ha a nőktől nem várják el, hogy munka mellett egyedül végezzék a háztartást és a gyereknevelést, miközben legyenek gyönyörűek még akkor is, ha a férjeik, akik ezt elvárják, hájas disznók.

-Ha sok ember nem árucikként gondolna a nők testére (és az érintett nők ők maguk sem így gondolkodnának róla). És az a sok reklám (persze vannak normális reklámok is) nem egy ribit mutatna be ideális nőnek.

-Ha egy nő hetente váltogatja szexuális partnereit, azt mondják rá, hogy ribanc. Ha egy férfi teszi ugyanezt, az pozitívnak van beállítva, mint egy nőcsábász, aki nagyon menő. Vagy mindkettőt negatívan kellene felfogni, vagy mindkettőt pozitívan (bár utóbbival nem értek egyet), mert akkor lenne egyenlő.

-Ha a fiúk nem csak akkor állnak szóba egy lánnyal, ha tetszik nekik (még akkor is, ha mindketten foglaltak), hanem akkor is, ha nem tetszik nekik, mert nem a látványa miatt barátkoznak vele, hanem a személyisége miatt.

-Ha a nők munkaereje nem lenne olcsóbb, mint a férfiaké.

-Ha a férfiaktól nem várják el, hogy egyedül fizessék ki a randit, a telefon- és utazásköltséget (pl. távkapcsolatban ha mindig csak a férfi utazik hetente 200 km-ereket).

-Ha a férfiaktól nem várják el, hogy mindig előre engedje a nőt, és lesegítse róla a kabátját.

-Ha a nők nem csak a férfiaktól várják, hogy mindent megtegyen a kapcsolatért, hanem ők is mindent megtesznek érte.

Azt ugyanúgy ellenzem, mikor egy nő használ ki egy férfit, mint amikor egy férfi használ ki egy nőt.

Persze az egyenjogúság már sok ember között megvalósult, de nem mindenhol. Sokszor csak a hétköznapi ember hozzáállásán múlna. De még ma is vannak olyan országok, ahol a nőket nem is veszik emberszámba.

Először is: nem "női" egyenjogúság - hanem a 2 nem egyenjogúsága.

Ez azt is jelenti, hogy egy nő nemhogy nem várja el, hogy egy férfi előreengedje - hanem adott esetben ő engedi előre a férfit és kinyitja neki az ajtót. Te láttál már ilyet valaha is???

Én inkább olyat láttam már többször is, hogy két nő összeütközött: mert ugye nem szokták meg, hogy másokat előreengedjenek. Ütközés után aztán elemi erejű felháborodás mindkettő részéről: "HOGY MERT ez a ribanc/stb/stb NEKEMJÖNNI???"

Szerintem a mai egyenjogúsági harcok arról szólnak, hogy a nők kapjanak meg minden jogot, ami ma a férfiaké (ebben idáig igazuk van) - de közben tartanak meg minden jogot, ami ma a nőké! Na, ez már valahogy nem az igazi...

Még néhány gondolat erről:

- akármekkora az egyenjogúság, a nők és a férfiak átlagban soha nem lesznek egyformák. Egy átlagos nő fizikailag gyengébb, viselkedésben pedig tartózkodóbb, mint egy átlagos férfi. Ezért aztán pl. azt kitűzni, hogy ugyanannyi női tűzoltó legyen, mint férfi - botorság.

Legyenek női tűzoltók, egy nő is nyugodtan mehessen tűzoltónak (van elég ilyen erős és erélyes nő) - de az egyenjogúság itt egyforma követelményeket jelentsen. Az a nő, aki tűzoltónak megy, egy átlagos embert kapjon fel könnyedén, és vigye le a karjaiban a létrán.

Ilyen alapon viszont lehessenek pl. óvó és dadus bácsik (ma is vannak: elvétve, néhány elszánt férfinak sikerült).

- a nők átlagban ugyanazért a munkáért 10%-kal kevesebb pénzt kapnak (ha alkalmazottak. Teljesítménybérben más a helyzet).

Miért van ez?

Azért, mert egy nőnél teljesen természetes, hogy ha beteg a gyereke, vagy más miatt szükséges, akkor vele foglakozik többet és a munkájával kevesebbet. Egy férfi ezt még akkor sem teheti meg, ha egyedül neveli a gyerekét!

Arról nem is beszélve, hogy a gyereket a nő szüli meg - méghozzá akkor, amikor akarja, és a munkáltatója ilyenkor csak szalutálhat neki: vagyis állományban marad, annak minden terhével - de nem dolgozik.

Az egyenjogúság ugye azt jelentené, hogy a férfi is megkapja mindezeket a lehetőségeket a gyereknevelésben.

(Egyébként is jobban kellene támogatni a gyereknevelést, ha az emberiség szeretne fennmaradni.)

Szia!

Az én értékrendemben is egyenlő a férfi és a nő, azonban nagyon nem értek egyet azzal az egyenjogúsággal, amit ma reklámoznának.

Az alapvető problémám, hogy az egyenjogúságot sajnos nagyon sokan összetévesztik az egyenszerepűséggel. Ezt a témát nagyon szeretem egy zenekaron szemléltetni, mert talán ezen a példán keresztül sokkal könnyebben érthető, mit is akarok kifejezni. Tekintsünk tehát egy zenekart, amely áll mondjuk egy szóló-, egy basszusgitárosból, egy szintisből és egy dobosból. Hogy tökéletes legyen az összhang, mindannyiójukra szükség van, méghozzá mondhatni egyenlő mértékben, tehát egyenjogúak. Mégse sír soha a billentyűs, hogy "ez olyan igazságtalanság, én is dobolni akarok", vagy a szólógitáros, hogy "én is basszusozni akarok". Képzeljük el, mi lenne, ha mindenki ugyanazon a hangszeren szeretne játszani egy zenekarban... röviden és tömören: káosz.

A probléma ezzel a női "egyenjogúsággal" meg az egész emancipációs mozgalommal, hogy ha jól megfigyeljük a lényegét: a mozgalmi nők olyanok akarnak lenni (vagy olyanná akarják tenni a mozgalmi férfiak), mint amilyenek a férfiak. Ennek viszont az égvilágon semmi értelme nincs. Ahogy 01:57 is írta, az átlagos nő teljesen más dolgokra alkalmas mint az átlagos férfi mind fizikai, mind lelki felépítését illetően. Egy átlagos nő - ha tetszik, ha nem - nem alkalmas biztonsági őrnek, rakodó munkásnak, stb. mert a fizikuma ezt nem teszi lehetővé. Ugyanígy, egy átlagos férfi se menjen óvóbácsinak meg védőbácsinak, mert nem alkalmas rá a lelki világa. Persze mint mindig, most is általánosságokról beszélünk, és mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy milyen munkát szeretne végezni, de aztán ne csodálkozzon, hogy az alkalmassági vizsgálaton nem felelt meg. Az a baj, hogy a feminista beállítottságú nők és férfiak azt hiszik, hogy ez "szégyen", vagy az alsóbbrendűség kifejeződése, ami egy totális félreértésen alapul. Azt kellene végre megérteni, hogy az egyik nem másra képes, másra alkalmas, mint a másik nem, és ez nem csak fizikálisan igaz, hanem mentálisan is. A férfiak nem felsőbbrendűek azért, mert általában erősebbek, a nők sem azért, mert jobban működik általában a megérzésük. Hanem egész egyszerűen más szerepet osztott ki nekik az ég, és mindkettőjüknek a maximálisat kell nyújtani a saját feladatkörükben. Férfi és nő nem azért vannak egymás mellett, hogy versengjenek egymással, hanem hogy kiegészítsék egymást, és hogy mindketten úgy érezzék, hogy teljesen a helyükön vannak, és azt teszik, amihez értenek, ami a rájuk bízott feladat.

Ami a fizetést illeti. Azt gondolom, hogy minden területen, nemtől függetlenül a teljesítményt kellene nézni. Ha egy nő is képes akkora fizikai feladatokat ellátni, mint egy férfi, akkor abban a munkakörben ő is kapjon ugyanannyi fizetést.

De újra képbe jönnek a szerepek. Én valamilyen szinten a klasszikus családfelfogást képviselem, igaz, sajnos ez a mai világban már nehezen megvalósítható. Azt látom tehát jónak, hogy ha a család jólétével, vagyonával, fűtésével, biztonságával alapvetően a férfi foglalkozik. Míg a családban a kapcsolatok erősítése, a családtagok lelkesítése, élelmének ellátása sokkal inkább a nő szakterülete. Ezen pedig fölösleges változtatni, mert az végleges anarchiához vezet, kivéve persze, ha azon ritka eset állna elő, hogy éppen fordítva érzi jól magát mindkét fél. És itt egyik sem "felsőbb" feladatkör; bármelyik fél is hiányozna a családból, az jelentősen megcsorbítja azt. Mindketten nélkülözhetetlenek egymás és a család számára, és ezt jelenti az egymás kiegészítése.

Ami az udvariasságot illeti; én személy szerint nem tudom elképzelni, hogy ne legyek az, és nem is akarom, hogy másképp legyen. Alapvetően előre engedem mindig a nőt, és az szó szerint rosszul esne, ha ő próbálna előre engedni engem, vagy olyan feladatot megoldani, ami az én dolgom lenne. Jó érzéssel tölt el, ha valamit adhatok a nő számára, és ő ezért hálás; na most ha ezt ő teszi meg helyettem, akkor talán joggal érzem azt, hogy kivették a kezemből a kenyeremet, vagy ha úgy tetszik, a staféta botot. De természetesen az nagyon jól esik, ha suliba/munkába induláskor ő felkészít, uzsonnát ad, ebéddel vár, mert úgy gondolom, hogy ezeket jó ha a nő végzi, de természetesen olykor én is szívesen viszonoznám ugyanezekkel a teendőkkel a nőt.

És egy kicsit a vezetésről is beszélnünk kell, úgy gondolom, vagyis hogy "ki irányítson", a nő vagy a férfi? Ez megint egy izgalmas kérdés, ugyanis talán ez az a terület, amiben leginkább versengés jöhet létre, megint csak teljesen fölöslegesen és értelmetlenül. Sokan sírnak manapság (férfiak is), hogy pl. miért olyan kevés a magyar női politikusok száma. Én személy szerint helyesnek látom, hogy a parlamentben férfitöbbség van, de hangsúlyozom, itt megint csak nem felsőbbségről van szó, hanem szerepkörről. Általánosságban (hangsúlyozom megintcsak, hogy általánosságról beszélek), hogy a férfi alkalmasabb vezető pozíciók betöltésére, ugyanis a férfi agy alkalmas inkább stratégiai előrelátásra, döntésekre, összetett logikai, racionális gondolkodásra. És ez megint nem szégyen a nők részéről, és ne akarjon egy nő se bekerülni pl. a parlamentbe pusztán azért, mert azt gondolja magában, hogy "én is vagyok annyi, mint egy férfi, tehát megtehetem". Állításának első fele igaz, mert tényleg van annyi, mint egy férfi, de ebből nem következik az állítás második fele. És hadd térjek rá egy kicsit a női gondolkodásra, hogy még véletlenül se tűnjék úgy, hogy ledegradálnám őket. Saját életemben is tapasztalom, hogy a nők egyszerre több helyre tudnak figyelni, míg én csak egy helyre koncentrálok, és mikor hozzám szólnak, kb. fél óra múlva megszólalok, hogy "bocsáss meg, mondtál valamit?". :) És nagyon is tisztelem ezért a nőket, hogy erre képesek. Tehát az sem igaz, hogy valamelyik nem okosabb lenne a másiknál. Általánosságban véve a férfiak jobban tudnak racionálisan, logikusan gondolkodni, míg a nőknek nagyon jó az asszociációs és kommunikációs képességük. Tehát megint csak nem dönthető el, melyik a felsőbbrendű agy, mert egész egyszerűen nincs ilyen.

Visszakanyarodva a vezetéshez, én azt gondolom, hogy mind a politikai, családi, párkapcsolati életben az a helyes, hogy az alapvető ötleteket, és a nagyvonalú irányokat a férfi határozza meg, tehát ebben az értelemben a férfi a családfő. Ugyanakkor a nő pedig befolyásolja, tereli a férfit, a részleteket elemzi, és azokat határozza meg. Egyik sem felsőbb feladatkör, mindkettőre egyformán szükség van.

Amit pedig külön hangsúlyozok, hogy a női vezetőség nem csak a férfiak számára rossz, hanem a nők számára is, ebben biztos vagyok. Volt egy lány az életemben, akivel párkapcsolatot szerettem volna, de nem illettünk össze, mert ő pl. túlságosan irányító típus volt, én meg persze ezt egy közös kapcsolatban nem tudtam vna, és nem is tudnám soha elképzelni. Végül volt alkalmunk pontot tenni az ügy végére, és azt mondta, hogy azért nem tudna velem összejönni, mert nem látja bennem a vezetőt.

Mi a tanulság? Az, hogy a nőknek alapvetően szükségük van arra, hogy vezessék őket. Még akkor is, ha úgy tűnik, mindenben dirigálni akarnak. A nőnek nem veszteség tehát, ha vezetik; éppen ellenkezőleg: el is várják a férfitól. Az való igaz, hogy imádnak manipulálni, de amint teljesen a kezükben van az úgymond hatalom, onnantól kezdve már ők sem érzik jól magukat a bőrükben, és ezt nem az elméletek, hanem a tapasztalatok mondatják velem.

Ami pedig a mai társadalmat illeti: Sztem már semmilyen mértékben sem kell félteni a nőket. Általánosságban véve úgy érzem, hogy megvalósult az egyenjogúság, de mint az elején is írtam, sok dologban ezt sajnos rosszul értelmezik. És a rosszul értelmezés oka pl. a tanárok elnőiesedése; hogy a matek szakon is többnyire már nők vannak, főleg hogy a magyarországi felmérések szerint a nők általában jobb eredményt mutatnak okosságot tekintve. Ez bizony a félreértelmezett egyenjogúság rossz eredménye. Egy női tanár bizonyára a saját nemének érthető módon fogja leadni a tananyagot, és éppen ezért fognak a lányok is jobban tanulni. A lányokhoz közelebb áll alapvetően a magolós, lexikális tudás, de hogyha a reál tárgyakat is efféleképpen kezdik tanítani, akkor ne csodálkozzon senki a fiúk elbutulásán. Tanárokat illetően azt gondolom az a helyes, ha teljesen vegyesen vannak férfiak és nők; ez viszont nem elég. A tanároknak tisztában kellene lenniük azzal, hogy mi a lányok és mi a fiúk tanulási módszere.

Na egy szó mint száz: Egyetértek az egyenjogúsággal, de az egyenszerepűséggel nem. Az egészséges társadalomban ha egyenjogúság van, és nincs egyenszerepűség, akkor abban mindenki jól fogja érezni magát. Mindenki azt csinálja, amihez ért, és senki ne akarjon olyan dolgokat kierőszakolni a nőkből vagy a férfiakból, amelyre ők nem alkalmasak. Hagyni kell, hogy a természetes mederben follyanak a dolgok, és akkor fogja mind a férfi, mind a nő jól érezni magát a bőrében: nem lesznek kocsmatöltelék férfiak, nem lesznek depressziós, elhagyatott nők. A tökéletes szimbiózisra, és az egymást való kiegészítésre kell törekedni.

Röviden és tömören szólva:

A férfiak felelőssége az élettér, a nőké pedig az élet. :)

Elnézést, hogy hosszú voltam.

Üdv:

F/21

Utolsó, sok mindenben egyetértek veled, de egy dologban nem:

"A lányokhoz közelebb áll alapvetően a magolós, lexikális tudás, de hogyha a reál tárgyakat is efféleképpen kezdik tanítani, akkor ne csodálkozzon senki a fiúk elbutulásán."

Ez nem így van, legalábbis én is lány vagyok, és a reál tárgyak állnak hozzám közelebb, és a középiskolai matektanáraim (eddig minden évben más volt, és ez a 3. év) is nők, és nem magyaráznak lexikális tudásra alapozva. Szerintem egy ilyen tárgyat nem is lehet magolósan tanítani/tanulni. Ehhez muszáj gondolkodni, logikát használni. Azzal sem értek egyet, hogy a fiúk elbutulnának, nem lehet, hogy a fiú matematikusok inkább bankokba vagy programozómatematika szakra mennek, míg inkább lányok választanak tanári pályát? Vagy nem lehet az az oka ennek a statisztikának, hogy több lány születik, mint fiú?

"Utolsó, sok mindenben egyetértek veled"

Köszönöm. :)

"Ez nem így van, legalábbis én is lány vagyok, és a reál tárgyak állnak hozzám közelebb, és a középiskolai matektanáraim (eddig minden évben más volt, és ez a 3. év) is nők, és nem magyaráznak lexikális tudásra alapozva."

Valószínűleg Te is a kivételes kisebbség közé tartozol. :) Én csak annyit mondtam, hogy nagy általánosságban a fiúk inkább reál, míg a nők inkább humán beállítottságúak. (Legalábbis sztem régebben így volt.) Volt szerencsém bekukkantani egyetemi matek szakra, és a fenti állításommal ellentétben a gyakorlati órán pl. voltunk bent 3-an vagy 5-en fiúk, és még vagy 15-20 lány. :) Na most ha ez az arány egy szociális képzésen, vagy egy társadalomtudományi szakon fordulna elő, akkor azt mondom, ez teljesen rendben van. Na de könyörgök, matek szakon... És ez még csak az egyetem, tehát itt még együtt tanulnak a leendő programozók, bankárok, tanárok; tehát erre a dologra nézve az nem lehet magyarázat, hogy a két nem más utat választ a matematikával kapcsolatban, vagy hogy több lány születik (ami nem tudom, hogy igaz-e, az ilyenek maximum csak regionálisan lehetnek igazak, valahol pl. lehet, hogy fiútöbbség van), mert ha még több is a lány, akkor sem 3:1 arányban. :) (Ú dejó is lenne. :P)

A lexikális magyarázást úgy értem, hogy egy női matektanár (ÁLTALÁBAN) lehet, hogy sokkal inkább a definíciókra, tételek bebiflázására fekteti a hangsúlyt, míg egy férfi matek tanár inkább arra összpontosít, hogy na hogyan lehetne ezt a feladatot másképp megcsinálni, hogyan vezetjük le az egyes tételeket, stb. De lehet h ebben a dologban nincs igazam; nekem 3 matek tanárom volt a 4 gimi év alatt, ebből 1 nő, és ezekből még nem tudok biztosan ilyen megállapításokat végezni. Csak úgy vélem, hogy korábban más volt a trend, és ez sajnos valaminek mégiscsak köszönhető, és arra próbálok rájönni, hogy minek.

Tudom, hogy csak általánosítás volt, csak azért nem hagytam szó nélkül, mert én nem ezt tapasztaltam. Úgy tűnik, más tapasztalataink vannak ezen a téren.

"Volt szerencsém bekukkantani egyetemi matek szakra, és a fenti állításommal ellentétben a gyakorlati órán pl. voltunk bent 3-an vagy 5-en fiúk, és még vagy 15-20 lány." - Ez érdekes. Kérdés, hogy mennyien maradtak ott diplomáig. Hogy csak az 1. félévben voltak-e sokan lányok, vagy utána is. Nekem az lenne reális, hogy ugyanannyian maradtak lányok, mint fiúk kb. - már abból kiindulva, hogy én hány reál érdeklődésű lányt és fiút ismerek. De lehet, hogy teljesen máshogy van. Én csak kifejezetten progmat szakról ismerek embereket, ott viszont fiút ismerek többet.

Bár igazából lényegtelen. :)