Kamasz és felnőtt korban miért veszítjük el a legtöbben azt a gyerekkori képességünket, hogy úgy tanulunk nyelvet, hogy csak hallgatjuk és ismételjük azt?

Rengetegen tudnak nagyon jól beszélni idegen nyelven. Csak főleg szóbeli kommunikáció esetén kitűnik, hogy az illető nem anyanyelvi beszélő. De ezzel nincs semmi baj! Vannak emberek, akik angol nyelvterületen élnek 30-40 éve, förtelmes az akcentusuk és mégis előadásokat tartanak egyetemen, téveben rádióban, neten stb.

Csak annyi, hogy gyerekként, anyanyelvi környezetben néhány kiveteltől eltekintve szinte magától jön, felnőttként meg ha nem anyanyelvi a környezet, egyéni képességektől függően keményen meg kell küzdeni érte.

Csak érdekessegképp, most láttam egy spanyol lány esetét, aki 10 évig elt Berlinben és visszatekintve azt mondja, feltűnő volt számára, hogy a más német városokban mennyivel gyorsabban tanultak az expatok németül, mert Berlinben jóval nehezebb német nyelvi környezetbe kerülnie. Az egyetemek tele vannak angolul beszélő diákokal, a munkahelyek többsége is angol munkanyelvű, ráadásul echte némettel meg nem nagyon tudnak barátkozni, mert azok nem igazán szeretnék ezt.

Így aztán Berlin a hozzá hasonlóknak csökkent hatékonyságú anyanyelvi környezet, mint a kevésbé felkapott német egyetemi vátosok. Ettől független jól megtanult, csak tovább tartott. Érdekes volt látni, hogy a szintén Berlinben tanuló mexikói barátnőjével angolul társalognak... Nem spanyolul, ami kézenfekvő lenne, de semmiképp sem németül