Miért van az, hogy az Aspergereseknek annyi jó tulajdonságuk van a neurotipikusokkal szemben mégis betegségként tartják számon ezt a típust a neurotipikus kutatók?

A (szóbeli, írásbeli) közlésnek mindig van valamilyen oka, célja, kontextusa, következménye a másik emberre nézve. Őszinte az, aki azt mondja, amit gondol, amit igaznak tart. Ez is egy szempont, de egy neurotipikus ember más, adott esetben fontosabb szempontokat is figyelembe vesz akkor, mikor eldönti, hogy pontosan mit mond, ír. Mondok néhány példát:

Egy 5 éves gyerek megkérdezi, hogy hogyan tetszik a rajza. Ha a rajzot önmagában vizsgálom, akkor azt látom, rosszak a méretarányok, hibásak a perspektívák, kidolgozatlan, vázlatos az megvalósítás, rossz a színkezelés stb… De a közlésem mégis az, hogy „ez csodálatos”. Miért? Mert tényleg szebb és jobb a rajz, mint amilyet fél éve készített, tehát nem abszolút, hanem relatív értékelést fejezek ki. Mert lelkesíteni akarom, hogy rajzoljon még, mert tudom, hogy a gyakorlással jobbá válik. Nem akarom kedvét szegni, nem akarom, hogy csalódott legyen. Mert értékelem a lelkesedését és igyekezetét. Tehát igenis helyénvaló azt mondanom – annak ellenére, hogy objektíve nem igaz –, hogy a rajz csodálatos lett, mert a közlés eredményezi a leginkább pozitív hatást. Annak ellenére, hogy a közlés nem teljesen őszinte. (Esetleg utána hozzá tudom tenni, hogy nem túl vastag ennek a fának a törzse, vagy rákérdezek, hogy miért lett lila a kutya. Tehát rá lehet mutatni a hiányosságokra, hibákra, de egészen más ezt a kritikát befogadni egy megalapozott pozitív érzülettel – amit az „ez csodálatos” alapoz meg –, mint önmagában.)

Vagy pl. vendégségben nem mondom azt, hogy ez az sütemény elég pocsékra sikeredett. Igen, tényleg pocsék az a sütemény. De én – még ha szó szerint ez is a kérdés, vagy kérdés hiányában a közlés – nem magát az ételt értékelem, hanem a szándékot, az igyekezetet, az erőfeszítést is. És úgy érzem ez az, amit az aspergeresek nem jól értenek. Az őszinteségüket nem valamiféle erény, hanem egy hiányosság szüli.

A kommunikáció sokkal többről szól, mint ami szó szerint a kommunikáció tartalma és tárgya. Fontosak a hatások, a célok, az érzések, a kommunikáló felek közötti viszony és annak kifejeződése a kommunikációban. Szó szerint ugyanannak a közlésnek egészen más értelme, hatása lesz, attól függően, hogy milyen a közlés hangneme. Miért alakult így? Mert különböző, egymással nem különösebben érintkező kultúrákban szinte mindenhol így alakult, még ha vannak árnyalatnyi eltérések is. Valószínű azért, mert ez teszi az együttműködésünket hatékonnyá.

Igen, a legtöbb aspergeres őszinte, és ez bizony okoz problémákat, nehézségeket, szül negatív gondolatokat, érzéseket.

Amiért ezt az aspergereseknek nehéz kezelni, valószínű ugyanazon ok miatt értik az aspergeresek nehezen a humor bizonyos formáit, az iróniát, a szarkazmust. Ha egy neurotipikus tudja ezt, és tudja, hogy a másik ember aspergeres, akkor képes hozzá alkalmazkodni, konkrétabban fogalmazni, elnézni a szokatlan reakciókat, megnyilvánulásokat, képes az udvariatlannak vagy illetlenek tűnő megnyilvánulásokat nem annak kezelni. Egy neurotipikus meg tudja érteni és fel tudja venni az aspergeres habitusát. Fordítva ez sokkal nehézkesebb. Ebből azért talán érezhető, hogy miért az aspergeres interakcióit, kommunikációját tartjuk hiányosnak, hibásnak, és miért nem a neurotipikusokét.

1. nem betegség, hanem tünetegyüttes, autizmus spektrumzavar egy szélsőséges esete

2. van két jó tulajdonságuk (nem mindegyiküknek) és n számú nem is olyan jó. Pl. beilleszkedési zavar ide tartozik. Nyilván a neurotipikusokkal együttélést/együttdolgozást ellehetetlenítő tulajdonságaik többszörös szorzóval esnek latba, hasznossági szempontok alapján. Meglévő struktúrák szétverése uis nem cél

3. semelyik, mégoly pozitívnak vélt tünetet nem állíthatsz be úgy, mintha az az érintettek morális döntésén alapulnának. Épp ezért kezelendő a pervazív fejlődési rendellenességük

Vágod?

Ahogy itt leírtad a kérdésedet, és olvasom a reakcióidat a kapott válaszokra, kizártnak tartom, h téged, kedves Kérdező, Aspergerrel diagnosztizáltak.

Eltaláltam?

#4 > Összességében ez is jobb világhoz vezetne el, egészségesebb munkahelyi légkörhöz.

Nyilván az nem választás vagy döntés kérdése, hogy valaki aspergeres-e vagy sem.

Ha a világon mindenki, vagy legalábbis az emberek 95+n%-a aspergeres lenne, akkor talán bizonyos szempontból egy jobb társadalom jönne létre. Rengeteg negatívum egyszerűen nem jelenne meg, mint pl. az általad is emlegetett korrupció. De az érzésem az, hogy ez egy picivel szegényebb világ is lenne. Lehet, hogy az aspergeresek nem érzékelnék ezt, de objektíven nézve mégis.

Csakhogy az embereknek nem a 95+n%-a aspergeres. Egy olyan világban, ami érthető módon a többségben levő neurotipikusok alakítottak ki, az Asperger-szindróma hiányként, nehézségként, problémaforrásként nyilvánul meg. Pl. az aspergeresek egy része ragaszkodik a rutinokhoz, a megszokott dolgokhoz. Egy olyan világban, ami óhatatlanul változik, és még magunk is változtatunk rajta, ez rugalmatlanságot, az alkalmazkodóképesség hiányát jelenti.

"nem makacsság, hanem simán a magas státuszú emberek nem tudják olyan könnyen befolyásolni őket, nem fekszenek le nekik"

Ja, látjuk Elon Musk esetében, aki lazán politikai pincsi lett.