Hogy sikerült Izraelnek a héber nyelvet élő nyelvvé tenni?

A világ számos tájáról Izraelbe való (vissza)vándorás egy igen kevert embertömeget eredményezett, kikben a vallás volt szinte csak közös, illetve ennek a vallásnak az ősi nyelve, amit valamennyire azért mind ismertek a Tóra olvasása által. Ez kb olyan, mintha minden keresztény mai napig latinul olvasná a Bibliát.

Szóval, adott volt az őseik nyelve, amit hittanról mindenki ismert valamennyire, így már csak ezért is adta magát közvetítő nyelvként. A cionista mozgalom pedig nyilván erősen támogatta is ezt már Izrael megalapítása előtt sokkal. Utána meg ez lett a hivatalos nyelv, amit az iskolákban is oktattak.

#4

De az óhéber és a modern héber nem ugyanaz.

Valóban nem, ahogy az ógörög és a mai görög se. Sőt, ahogy a latintól az olasz eltér. Azonban a mindössze ezer évvel ezelőtti magyar nyel értésével is nagyon komoly bajok lennének.

Egyébként a héber tényleg soha nem volt holt nyelv.

"Azonban a mindössze ezer évvel ezelőtti magyar nyel értésével is nagyon komoly bajok lennének."

Valóban. És igen, az ógörög is ilyen, Arisztotelész nem biztos, hogy tudna kérni magának ma egy pohár vizet.

Éppen erre akartam rámutati, hogy bár a vallásos szövegek miatt - többé-kevésbé - az óhéber ismerős lehetett (legalábbis azoknak, akik hívők voltak), de ettől a modern héber, amit megalkottak közös nyelvnek, még teljesen új volt mindenki számára.

A héber a zsidók közös nyelve volt, nem egyszerűen csak a zsinagógákban használták, azt, amikor a régi írásokból felolvastak.

Ráadásul a szétszéledt zsidó közösségek egymással is héber nyelven tudták tartani a kapcsolatokat, mert tény, hogy kapcsolatban voltak, nem egymástól teljesen elszigetelten éltek évszázadokon keresztül, és nem csak a közös vallás, a közös nyelv is erősítette az összetartozásukat.

Izraelbe vissza települve nyilván kellett korrigálni, de nem egy halott nyelvet kellett újra éleszteniük.

Nézzük a saját nyelvünket, mi sem vagyon egy hatalmas létszámú nemzet, és országhatárokat húztak közénk.

Teljesen máshogyan beszélnek a felvidéki, délvidéki, erdélyi magyarok, nem is szólva a csángókról, de még az országhatáron belül is vannak tájszólások, olyan kifejezésekkel, amelyeket máshol kevésbé ismernek.

Mégis szót tudunk érteni egymással, ha egy másik területre költözik valaki, rövid időn belül megtanulja az ottani szokásokat, egy felvidéki nem használja az otthon megszokott szlovák, az erdélyi a román szavakat.

A zsidóknál is kb annyi lehetett a nyelvújítás, hogy a lengyel, orosz, német (stb) szavakat, kifejezéseket elhagyták, de beszélték a hébert egymás között évszázadokon keresztül, nem volt holtnyelv.

"Teljesen máshogyan beszélnek a felvidéki, délvidéki, erdélyi magyarok, nem is szólva a csángókról, de még az országhatáron belül is vannak tájszólások"

Te tájszólásokról beszélsz, de itt messze nem erről van szó. Az óhéber és a modern héber egymással nem áll kölcsönös érthetőségben. Ahogy mondtam, jó analóg példa az ógörög. Egy mai görög anyanyelvi beszélő valószínűleg semmit nem fog érteni egy klasszikus ógörög írásból, legfeljebb imitt-amott egy szót ismer fel.

A legkorábbi görög nyelvű írások, amiket már olvasni tudnak, a bibliai görög, mert az a koiné görög nyelvet használja, és ez a modern görög alapja is. De a klasszikus művek attikai görög nyelvét nem értik jobban, mint például mi.

Persze, szemantikailag nem idegen egymástól az óhéber és a modern héber, de nem állnak egymáshoz sokkal közelebb, mint például a modern arab a modern héberhez.