II. Rákóczi Ferenc a származását tekintve mennyire volt magyar?

Ez összetett kérdés. Az etnikai hovatartozását tekintve tényleg "vegyes felvágott" volt.

Ha az anyanyelvét tekintjük valószínűleg magyar volt:

"Az anyák saját gyermekkoruk altatóit dúdolták tovább gyermekeiknek. A bölcsődalok, dajka rímek évszázadokon át sok generációt szolgáltak ki. II . Rákóczi Ferencnek magyar lett az anyanyelve. A négyéves Julianka magyarul szólogatta pólyás öccsét. Édesanyja a soknyelvű tenger parti környezetben kialakult magyart, dajkái, az udvar népe a Bereg vármegyei magyar nyelven beszélt körülötte. A várban szolgáló katonák szavai által hallott német, ruszin, román, szlovák szavakat. Ebben a nyelvi sokféleségben alakult ki különleges nyelvi hallása és kifejezőképessége."

forrás: [link]

Az, hogy az apja erdélyi fejedelem volt, a nemzetiség tekintetében nem jelent semmit. Az "erdélyi" ugyanis nem nemzetiséget, hanem egy akkori államalakulatot jelent.

A modern nemzet tudat akkoriban még nem nagyon létezett. Nemességen belül még kevésbé volt értelmezhető a mindenki mindenkivel rokon európai nemességen belül. Nemesi nemzetben gondolkodtak még és ő magyar nemesnek tartotta magát.

Ez most nem kötözködés, csak egy tény.

#5 Alapvetően helytálló róla magyar emberként beszélni. Bár nem volt modern értelemben vett nemzeti identitása, de a mai népek közül egyértelmű, hogy a magyarsághoz áll "legközelebb".

Meg egyébként is. Sokkal inkább volt magyar, mint mondjuk szlovák.

A szlovák Wikipédia szerint pl. az volt. Szerintem ez eléggé tudománytalan......

Wikipédia link: sk.wikipedia.org/wiki/František_II._Rákoci

Az alsó kategóriák között szerepel ez: "Slovenskí šľachtici", azaz "szlovák nemes". Nos tudományos szempontból ennek semmi alapja sincs.

Az, hogy valaki erdélyi fejedelem, vagy horvát bán volt, annak semmi köze az etnikai hovatartozáshoz. Döbbenettel tapasztalom, hogy érettségizett magyar emberek 100 milliói (ne köss bele, vicc) nem értik, hogy az etnikai hovatartozás szerepe teljesen más jelentőséggel bír a modern nemzetállamok korában, mint a feudalizmus idején. A nemzet fogalma teljesen más volt akkor, mint ma. A nemzet fogalmába eleve csak a nemesség tartozott, a társadalom többsége nem. A lényeg az volt, hogy az illető mely koronát birtokolta, vagy mely korona alattvalója volt. Tehát, ha egy litván-francia szülőpártól származó ember magyar király lett, akkor az alá tartozó, vele vazallusi viszonyban álló román etnikumú földbirtokos MAGYAR nemes volt! Függetlenül attól, hogy milyen etnikumhoz vallónak tartotta magát.

Mert csak az számított, hogy ki kinek az alattvalója. Magyar királynak az alattvalója MAGYAR nemes. Hogy a nemzeten kívülieknek milyen az etnikuma, tehát, hogy az akármilyen etnikumú magyar földesúrnak milyen etnikumú jobbágyai voltak, az politikai értelemben senkit nem érdekelt. Tehát a kérdés, a mai fogalmaink visszavetítése a múltba kész anakronizmus.

Egy érzékletes példa, amire később jól ráfáztunk: A 14-15. században a Magyar Királyság feudális rendszere annyival fejlettebb volt a havasalföldi vagy moldvai román fejedelemségeknél, hogy a román etnikumú jobbágyok tömegével szöktek át a Magyar Királyság erdélyi szegletébe, mert itt annyival előnyösebb jogviszonyok várták. Az itteni földesúr meg örömmel fogadta be őket jobbágyának, a munkaerőhiány miatt, mit sem törődve azzal, hogy milyen nyelven beszélnek. Ő akkor még nem tudta, hogy pár száz év múlva ennek milyen következményei lesznek