II. Rákóczi Ferenc a származását tekintve mennyire volt magyar?

#8 Igazából nem is személyedet kívántam kritizálni, bár nyilván félreérthetően fogalmaztam, és ezért elnézésedet kérem. Igazából a közoktatás történelemtanítás szegmense felé, a történelemtanárok felé szól a kritikám, ott is csak azok felé, akik a mai fiatalok számára nem teszik egyértelművé, hogy miben volt más az a világ, elhadarják a fogalmakat, de hogy azokat egy mai gyerek hogy tudná elképzelni, azt nem. Földesúr rossz, szegény paraszt meg jó. Ludas Matyi.

Emlékszem, amikor kisiskolásként tanultam, töri órán megtanultuk, hogy a király bácsi földet adományozott a vazallusainak. Komolyan mondom, én akkor azt nem értettem, hogy minek? Akkor jó sok földet kapott? Egy teherautónyit? És akkor mit csinált vele? Vizet öntött rá és sárdagasztót játszott? Mert nekem csak így volt értelme. Csak felnőtt koromban értettem meg, hogy a földadomány az a rajtalévő növények, fák, vadak, halak, az ott élő emberek munkaereje, a termőföld terményeinek összességét jelentette. Az volt a jó nagy fizetése a hűbéresnek. Mint apukámnak a fizetése amit az irodából hazahozott, csak az nem földből volt. De gyerekként senki nem magyarázta el, úgy meg természetesen kivetítettük a saját világunkat a középkorra... Pedig lehet, hogy megértettem volna

Kicsit eltérek a tárgytól (Rákóczi identitása), mert azt előttem már nagyon jól körbejártátok és közben rávilágítottatok a jelenlegi történelem oktatás és laikus történelem szemlélet legnagyobb hibájára: napjaink szemüvegén nézünk a múlt eseményeire. Azt gyönyörűen megtanuljuk már általánosban, hogy q földesúr "birtokolta" a jobbágyok, ami egyfajta kellemetlen érzetet kelt bennünk, hiszen akarva–akaratlan a rabszolgaság gondolunk. Viszont ez csúsztatás, hiszen a jobbágyok többé-kevésbé szabadon költözhettek (nálunk is csak 1514-ben kötötték rögböz őket), volt saját földjük és vagyonuk is. Nem tagadom, voltak olyan birtokosok, akik előszeretettel kínozták a jobbágyaikat is, de a legtöbbjük nem ilyen volt. A nemesnek érdeke volt, hogy minél nagyobb legyen a termés mennyisége hosszútávon (abból ő is profitál), ezért sokuk aktívan támogatta a fejlesztéseket, pl. szerzetesi közösségeket igyekeztek a területeiken letelepedési, akik élén jártak a mezőgazdasági innovációk terén (és a jobbágyok tőlük elleshették a hasznos fogásokat).

Minden korban más és más norma volt az elfogadott. Az ókori római arisztokrácia szemében semmi kivetnivaló nem volt a rabszolgaságban, vagy a kelták minden bűntudat nélkül mutatták be emberáldozatot (írott források és régészeti leletek is vannak). Néhány évszázada teljesen elfogadott volt, hogy egy negyvenes férfi 13-14 évrs lányt vett feleségül (főleg nemesi és polgári körökben), ma ez már pedofilía lenne. Pár évszázad múlva valószínűleg a jelenlegi társadalom egyes aspektusaira is furcsán fognak tekinteni.

Mondjuk ezek az infantilis visszavetítők pl. elgondolkodhatnának azon, hogy az oly nagyra tartott demokrácia bölcsőjében, Athénban kizárólag a rabszolgaság árán tudták biztosítani a kevesek jogi egyenlőségét. Miért hozsannázzuk mégis? Mert nem a mai demokrácia fogalmunk szerint ítéljük meg. Erről nincs szó töri órákon?

Vagy hogy Egyiptomban nem is rabszolgák építették a piramisokat. Nem tudom, most hogy tanítják? Sőt a rabszolgaságot sem úgy kell elképzelni, ahogy egy-egy filmben borzongatnak vele. Egy csomó aspektusa, árnyalata volt. Pl. több régészeti lelet bizonyítja, hogy a rómaiaknál egyes újgazdag nagykereskedők rabszolgasorból emelkedtek föl, sokan ki tudták vásárolni magukat a szolgasorból.

Rákóczi esetét már megmagyaráztuk feljebb. Az etnikai hovatartozás miatti érzelmek egészen mások voltak a romantikus nacionalizmus megjelenése után, a nemzetállami törekvések megszületése után, úgy 100 évvel Rákóczi halálát követően, mint akkor, amikor ez a jelenség még nem létezett!

Nem úgy kell elképzelni a magyar (vagy akármilyen) nemzeti érzést, hogy az mindig is úgy létezett, mint Petőfi idejében, vagy 1920-ban vagy ma. Nem érezhette magát Rákóczi úgy magyarnak mint te ma, mert a társadalom nem azon elvek alapján szerveződött mint ma. (pl. népfelség elve, míg a középkorban a népnek nem sok köze volt a főhatalom kiválasztásához)

Ettől függetlenül, Rákóczi a korabeli lehetőségek, viszonyok, jogállapotok között akkor nem elsősorban azért küzdött, hogy magyarnak érezhessük magunkat, magyarul beszéljünk, magyar zenét halgassunk stb.hanem azért, hogy a magyar államiság visszanyerje függetlenségét egy idegen dinasztia gyarmatosító törekvéseitől. Ennek sikere mai szemmel nézve magyar nemzeti érdek lett volna, de ugyanúgy érintette volna az ország nem magyar etnikumú rétegeit is hiszen itt még mindig arról volt szó, hogy az a magyar, aki birtokolja a magyar koronát, és azok a magyarok, akik e korona alattvalói. Nem az volt az emberek közötti kapcsolódás elsődleges tényezője, hogy milyen nyelven beszéltek, hanem, hogy kinek az alattvalói voltak. Rákóczi csak azt mondta, hogy a magyar korona jogtalanul, igazságtalanul került egy a Magyar Királyság területeit gyarmatnak tekintő dinasztia kezébe. Tehát bármilyen etnikumból is származott Rákóczi, nyugodtan tekinthető magyar hősnek, de a mai világ magyarság értelmezését kár kiterjeszteni rá, mert akármennyire is hisztériázunk a földön fetrengve, az akkori világ nem feleltethető meg a mi mai világunknak