Lehetne úgy vezetni egy országot, hogy minden intézkedést, módosítást nem a parlamentben vitatnak meg, hanem népszavazás lenne róla?

Szerintem életszerűtlen a feltevésed.

Egyszer pörgess bele egy 6 órás parlamenti közvetítésbe, csak úgy random, a közepébe. Azt fogod látni, hogy unott arccal a képviselők olvasnak valamit egy papírból, kb. olyan halandzsát, hogy "A bé per százhatvanegyedik paragrafus ötvennegyedik cikkelye alapján..." Időnként meg szavaznak valamiről, te meg ezt nézve azt sem tudod, miről van szó.

A te felvetésed szerint az országgyűlést ki kellene iktatni, és az embereknek kellene a munkából hazatérve leülni a számítógép elé, kétlépcsős azonosítással belépni egy "nemzeti portálra", és megnyitni a megválaszolandó kérdéseket.

Vagyis Kovács József autófényező este 6-kor hazaesik a melóból, leül a számítógép elé, és elkezdi olvasgatni a különféle szakpolitikai, jogi törvényjavaslatokat, mindenféle törvénymódosítási indítványt (amiket egyébként kik is nyújtanak be?), és nekiáll komolyan megfontolva szavazni ezekről, de gyorsan kell tennie, mert lejár az idő (X időkvótát kell ezekre adni, mert végtelenségig tartana a népet szavaztatni). Aha, tuti az embereknek az lenne az első, hogy munkából hazaesve rögtön nekiülnek paragrafusokat olvasni és józan mérlegeléssel szavazgatnának mindenféle szakpolitikai kérdésekben... Nagyon életszerű...

Szerintem kb. napok alatt a lakosság 99,9%-a nagy ívben tojna erre, az 1%, aki maradna, csak trollkodni járna az oldalra, és poénból ikszelgetné az igeneket és a nemeket olyan kérdésekre, aminek a szövegét sem érti.

Svájcban a népszavazás létezik többféle szinten is. Meg vannak még különleges demokráciaelképzelések, mint pl. a fluid demokrácia meg ilyenek. Nyilván bizonyosakat meg lehet valósítani.

https://www.youtube.com/results?search_query=liquid+democracy

A fő bajnak én a rendszerváltáskor meghozott ,,feláldozás'', ,,triázs'' jellegű döntésekben látom. Lényegében akkor az államcsődöt úgy akarták elkerülni, hogy az akkori elesett rétegeket, akik azért még úgy-ahgy lélegeztetőgépen voltak tartva, feláldozták, kiűzték az akkori közös szállókról, mindent eladtak, magánosítottak. Akkor alakult ki a mai végkép szomorú, búvalbszott Magyarország, amikor a szegényebbek még végig sem mehetnek úgy az utcán, hogy ne azt látnák, hogy minden el van adva, minden másé, nekik meg nincs helyük és a fejüket le sem tudják hajtani.

Akkor szakadt ketté az ország, akkor vált közönyössé a nép, ez ágyazott meg a mostani újabb autoriterebb rendszerenek, és az abba való közönyös beetörődésnek is.

Kötün szólva én 1988-ban inkább egy tisztább, egyszerűbb fajta komunizmusra számítottam, ahol gazdasági csődöt inkább úgy kerüli ez az ország, hogy egy kicsit még mindenki tartja ,,az egyformán szegéyek vagyunk, de azért mindenkinek jut valami minimum a méltósághoz'' családiasabb mintázatát. Mindenestre az ország kettészakadását jó lett volna elkerülni.

Az Általad jelzett demokráciákat én elképzelhetőnek tartom elvileg, de engem valami még több érdekelne. Ha már lúd, legyen kövér. Az érdekel, hogy a mai természeti népeknek miért van olyan különös bonyolult, sokszor félelmetes komplexitású ragozós nyelve (sokszor még több is, még akár egy családon belül is), meg miért van olyan furcsa, ehhez hasonlóan bonyolult, túlburjánzó hiedelemvilága, és erős beágyazottsága a helyi természetrajzi, helyrajzi ismeretekbe.

Keress rá így: "Daniel Quinn: Izmael"

[link]

vannak összefoglalók, de lesz mindjárt az első néhány találatban letölthető teljes PDF is.

Az érdekel, hogy a terméseti, éghajlati válság, az elidegenedettség, a fiatalok rossz érzése, a világméretű szegénység, a demokráciák alászállása, polulizmusba fulladása helyett, e globális problémák megoldása mellett még mi minden van, amit meg lehetne és kellhetne oldani. Mi lehet a jövőben ma élő immár csekély számú természeti kisnépek, maradék ősi néptöredékek sorsa, van-e valami absztrakt matematikai lehetőség, hogy az emberiség ősi modellje, ősi demokráciája és egyenlősége, természetrajzi bölcsessége új keretek közt megújulva tovább létezhessék.

Mindenesetre érdekes feelingje van ezeknek. Vannak Youtube videók, ahol egy diák kiváncsiságból meeginterjúvolja az egyeteme campusában a hallgatókat, ki hány nyelvet tud. Ezek során áltában ilyen néger diákok szoktak toronymagasan győzni, akik sokszor ilyen öt-hat nyelvet is tudnak. Mármint saját eredeti szülőföldjükön, ilyen falusiasabb, hagyományosabb közösségekben, ahol a legegyszerűbb ember is természetes módon gyerekkorától nevelkedve beszél öt-hat helyi nyelvet is, sőt a helyi társadalom eleve ilyen tarkabarka rongyszőnyeg formájában épül föl. Elve nyelvek, népek tömkelege él együtt - mint nálunk valaha a Monarchia idején - és azok is ilyen faluközösségekben.

Csak persze ezek a régi közösségek többnyire ma vagy szegénységben, vagy helyi hadurak álta szorongatva élnek, de elvileg elképzelhető egy olyan fejlett emberiség is, amelyben ez a fajta régi közösségi társdalamom valamilyen magasabb szinten meg van újítva, az alapok megtartásával azért.

Még egy városállam méretű országot se igazán lehet tényleg totálisan közvetlen demokráciával vezetni, hogy még egy wc ülőke beszerzését is népszavazással kelljen eldönteni.

Szóval nem, valahol mindenképp meg kell húzni a határt, hogy mely döntések tartozzanak népszavazási hatáskörbe, és mi önkormányzati/kormányzati hatáskörbe.

De a jelen magyar szintnél, ahol szinte semmi lényegiről nem lehet népszavazást tartani, mert szinte mindenre rá lehet húzni, hogy "érinti a költségvetést" és visszadobják, na ennél azért sokkal közvetlenebb demokrácia kellene.

A 80-as évek végén volt egy boldog álmodozás gyerekkoromban, főéeg néprajzi, történelmi olvasmányok alapján. Akkor még tartott a szocialista rendszer, de benne volt még a légkörben egy keserédes optimizmus is a jövő felé. Sokat olvastam, vadnépek nyelveit is igyekeztem tanulni, mellette meg még a Monarchia néhány kisnyelvét is, szlovák, román, cigány, sváb őseim nyelvét is, meg latint is. Ezekből később a németből, cigányból meg az eszkimóból lett valami. Akkoriban még sok volt a bizonytalanság, de sok kérdés még nem volt úgy lezárva, mint ma, a társadalom valamennyire még jobban egyben volt, és éltek még az (előző) századelőre személyes élméényből emlékező öregek is.

Valószínűleg lehetséges valamiféle hálózatos demokrácia, hisz tulajdonképp a nyelvészet és a néprajz is valamai hasonló hullámszerű jelenségek alapján működik. De még nem tudjuk, hogyan. Néprajzosok meg egy-két ilyen kommunista filozófus biztos létezett akik hasonlókon gondolkodtak, lehet hogy egyszer mégiscsak fel lesz találva.

Lehetne. De vannak feltételek.

Csak példálózva, Magyarországon szint egyetlen feltétel sem teljesül, és ez egyre inkább így van. Svájcban bizonyos esetekre elég sok feltétel teljesül, ekkor alkalmazzák, nem mindig.

Néhány az emberi feltételek közül: empátia, hozzáértés, felelősség, fegyelem, odafigyelés, és még van elég sok.

Néhány a témafeltételek közül: kellően sok embert érintsen az intézkedés, elegendően homogén legyen, álljon rendelkezésre a szükséges idő, stb.

Néhány pedig a tárgyi feltételek közül: megfelelő infrastruktúra, ezek mindenki számára rendelkezésre állása, kezelésük ismerete, kiértékeléshez szükséges eszköztár és ismeret, stb.

Megjegyzem, egy ország jó vezetéséhez a szakértelem kevés. Szükséges még a megfelelő kölcsönhatás a vezetés és a társadalom között. Ez utóbbi például Magyarországon jellemzően nem is ismert fogalom.