A kínai emberek kedvesnek számítanak?

A válasz három dolgon múlik:

mennyire vagy közel az illetőhöz,

mik az érdekeitek egymással,

melyik kultúra alapján értelmezzük a kedvesség szót.

Bármennyire is furcsa, az ázsiai embereknél is ugyanúgy tapasztalható (ami nyilván nem azt jelenti, hogy személy szerint _mindenkire_ igaz) a rasszizmus. Ott a nem-ázsiaiakat nézik ki maguk közül.

Persze ennek vannak fokozatai, és különböző megnyilvánulási formái, de akár simán lehet verbális inzultus, vagy akár fizikai is (mondjuk leköpnek).

Valamint a kínaiakra külön igaz ezen belül, hogy mindenkit civilizációsan önmaguk alá helyeznek el a polcon, ez viszont különböző mértékig, de nagyjából mindenn kínaira igaz, azokra is, akik azt mondják magukról, hogy ők nem. Náluk mindig is megvolt (nem ok nélkül, Kína a távol-keleten az, mint a hellén civilizáció itt nekünk Európában, minden környező nép az ő kultúrájukból merített, és ahhoz hasonult), és most is megvan az a szélsőséges mértékű felsőbbrendűség-tudatuk, hogy ők a "Középső Birodalom", azaz a világ középpontja, még a politikával nem különösebben foglalkozó kínaiakban is gondosan elültették, hogy "Kína a legősibb máig folytonosságban létező civilizáció a világon" blablabla, és most is ebben a szellemben élnek, hogy amíg itt nyugaton még a 4G sem elterjedt, náluk már lassan mindenhol az 5G van jelen, meg szupervonataik vannak, "bezzeg nyugaton", stb.

Konkrétan visszataszító számomra olyan megjegyzéseket hallani nyugaton(!) élő kínaitól, hogy a kínaiak mennyivel civilizáltabbak a nyugatiaknál - miközben ebben a kultúrában máig kiterjedt jelenség, hogy kutyákat esznek, amiket egyébként, mivel úgy "jobb a húsuk", élve(!) dobnak bele a forró vízbe vagy az olajba, szerencsétleneket.

És itt nem is elsősorban arról van szó, hogy kutyák (bár arról is, mert intelligens állatokat nem véletlenül nem eszünk, hol van egy sértés, egy tehén, vagy egy tyúk IQ, és EQ szintje egy kutyáéhoz, vagy macskáéhoz képest? A ragadozó állatok természetüknél fogva sokkal intelligensebbek a jellegükből fakadóan prédaállatoknál), de hogy ezt a kínzást a nyugati kultúrkörben eleve nem engedik meg, az állattartók telepek is nagyon komolyan szabályozva és államilag ellenőrizve vannak, mind a tartás körülményei, mind a vágás humánus módját illetően.

És még akik hárítják is, hogy ezért "rasszizmus" elítélni minden kínait, mert a legtöbb kínai ugyanúgy házikedvencként tekint a kutyákra, mindjárt gellert is vetnek azzal, hogy másfelől védelmükbe veszik, hogy ez kulturális sajátosság, és ezek a kutyák erre vannak tenyésztve, meg miben más ez, mint csirkét enni. Hát ezzel pont nem azt a képet segítik kialakítani, hogy ne vetítsük ki általában a kínaiakra az ellenérzéseinket ebben. Mert nekik kellene a leghangosabban elítélniük, akik azt kérik, hogy ne általánosítsunk, ehelyett kimondatlanul is inkább a barbarizmust relativizálják, beállva mögé azzal, hogy védelmükbe veszik.

Emellett az ázsiai emberek általánosan (kínaira, koreaira, japánra is) jellemző, hogy nagyon távolságtartók, ridegen modorosak, ami kívülről nézve udvariasságnak tűnhet, de inkább merev elzárkózás. Sosem mutatják ki az érzelmekeit, tőlük sosem fogod hallani vendégségben, ha valamivel megsérted őket, vagy épp a terhükre vagy, sosem tudod, mikor elégedettek, és mikor elégedetlenek, mert ugyanazon maszk mögé rejtik minden érzelmüket. Ami borzasztó zavaró. Mi megszoktuk az őszinte kommunikációt (ami azonban nem egyenlő azzal, hogy profán formában adunk ennek teret!), náluk viszont ez elképzelhetetlen, pontosan ugyanúgy gyűlölnek, mint ahogyan szerelmesek. Terhes így a társaságukban lenni, mert sosem kapsz visszajelzést semmiről, amit teszel, így folyton meg kell próbálnod a (valós) gondolataikba belelátni, ami mentálisan nagyon kimerítő.

Vannak dolgok emellett, szintén egy kínai beszélt erről, amibe egy kínai még akkor sem enged közel, akkor is távolságot tart, ha mandarinul beszélő, Kínában élő fehér vagy, csakis akkor tudhatod, ha kínai vagy.