A tudomány számlájára is írható ez a digitális bennszülött generációs jelenség?

Nincs azzal semmi gond, ha az ember jóra használja.

A buszmegállóban én is a telefont nyomkodom, nézem, de én angol videókat nézek rajta, mivel érettségire készülök, így az utcán is tanulok.

Nem, csak azt nem veszed észre, ha valaki nem ezt csinálja, így egy réteg viselkedés felnagyítódik és azt hiszed róla, hogy tömegjelenség.

Mint a gyorshajtás - csak az autósok kis része gyorshajtó, de a szabálykövető többséggel nem találkozol, mert azonos sebességgel haladtok. Azt sem veszed észre, ha valaki nem a telefonját nyomkodja.

Nem, ez a politika számlájára írandó!

Mégpedig a következők miatt. A fejlődés az ember alapvető tulajdonsága, különben nem lenne ember. Csakhogy a fejlődés folyamatosan új dolgokat eredményez. Azt külön tanulni kell, hogyan viszonyuljunk az új dolgokhoz, mire használjuk és mire nem. Ehhez három dolgot kell tenni. a) eszerint kell szervezni az oktatást. b) eszerint kell szervezni a termelést. c) eszerint kell szervezni a társadalmi életet, médiát, tájékoztatást stb.

Mint az nyilvánvaló, ilyesmiket kizárólag az állam tud szervezni, részben mert neki van rá pénze, részben mert neki van erről a legtöbb ismerete (pl. nálunk KSH), részben pedig mert éppen ez a feladata, különben nem kéne állam. Az államot a politikusok irányítják, akiket viszont a nép választ vezetőnek, ez tehát egy kölcsönös viszony, cselekvés, de elsődleges benne a politikus, mert ő van cselekvési helyzetben.

Ha azonban a politikát elnyeli a nagytőke, és ráveszi, hogy saját érdekei szerint hozzon törvényeket, a tömeg meg ezt hagyja, akkor ne csodálkozzon.

#3 egy tipikusan téves válasz.

Ha nekem van 100 atombombám (ez korántsem lehetetlen eset, több ilyen ember van a világon), és ezeket elkezdem megfelelő helyeken robbantgatni, kipusztul az emberiség nagy része. De semmi az egész, a majdnem 9 milliárdból csak egy hülye.

Nos nem az számít, hányan csinálják, hanem az, mekkora a hatása. Mondjuk egymillió normális autós egy év alatt - véletlenül - okoz öt halálos balesetet. 100 abnormális gyorshajtó viszont egy év alatt ezer halálos balesetet okoz. De ne törődjünk vele, ezek rendkívül kevesen vannak. A helyzet az, hogy mindig kizárólag az abnormitással kell foglalkozni. Akkor is, ha egy van belőle.

[link]

Nézzétek ezt a sok robotot! Mindegyiknek a feje le van bukva, fel sem néznek, azt sem tudják mi zajlik körülöttük, csak bámulnak maguk elé, rontják a szemüket. Egyetlen szó sem hangzik el közöttük, semmi kommunikáció, semmi interakció, teljesen antiszociálisok. Mégis mivé lett a társadalom? Bezzeg régen...

Amúgy sokat gondolkozok ezen, hogy ez amúgy valóban káros-e. Én is sokat nyomkodom a telefonomat amikor tömegközlekedem:

- elolvasom a friss híreket (általában természettudományos rovatban)

- ha valami eszembe jut, utána szoktam járni, elég hamar tudok szakcikkekhez hozzáférni, ezeket egyből el tudom küldeni a szaktársaimnak, hogy nézd ezt találtam

- kapcsolatot tartok a családtagjaimmal, akikkel valós időben nem tudok beszélni, de leírom a közlendőmet, vagy hangüzenetre felmondom és ők is tudnak erre akkor reagálni, amikor nekik jó. Hárman vagyunk testvérek, teljesen más élethelyzetben, enélkül nehezen tudnánk egymással kommunikálni

- megnézem a forgalmat, ha kell, időben tudok módosítani az útvonalamon

- így értesülök a friss információkról (óra elmaradás, helyszínmódosítások, fontos közlendők)

- e-mailjemet az út alatt kényelmesen meg tudom írni, el tudom intézni, ha egyszer bent vagyok az egyetemen minden mással kell foglalkoznom

- sokszor előfordul, hogy számonkérés előtt a telefonomon tudom átnézni az anyagot, mert a jegyzeteim jórésze digitális, vagy egyszerűen nincs helyem leülni és elővenni a paksamétát

- stb.

Nyilván használom az ingerdús tartalom-fogyasztásra is, de itt is ugye azokat nézem, amit szeretek, ami érdekel, ami legtöbbször szintén szakmai, vagy a hobbijaimhoz tartozik. Azért igyekszem csökkenteni, mert valóban be tud tőle zombulni az ember, de egy-egy jó ötletet, poént el tud innen menteni.

A környezetemmel tisztában vagyok, hallok, látok a periférián, a vesztibuláris rendszer is tisztában van a testhelyzetemmel stb. Észreveszem mielőtt nekem jönne valaki vagy én mennék valakinek. Zebrán nyilván nem nyomogatom stb.

A mobiltelefon fentiekre való használatát egyáltalán nem tartom károsnak. A rengeteg időt, amit utazással töltök az üres bambulás helyett hasznos információszeréssel, vagy kikapcsolódással tudom tölteni. Ez nekem borzasztóan jó és nem tudom, ebbe hol a kivetnivaló. Ha nem lenne, valszeg azzal kéne töltenem az időm nagyrészét, hogy másokat bámulok, elemzek és teóriákat gyártok, hogy miért olyan amilyen, és miért azt csinálja amit: ugyanazt, amit én. Ez számomra borzasztóan frusztráló lenne.

Ja és igen, van hogy könyvet olvasok az utazás alatt, de erre nem mindig alkalmas a helyzet (sötét van, hangzavar van stb.)

Szóval ennek az éremnek is két oldala van!