Szürkemarha-tartás?

A török kori Alföldön nem volt annyira rossz a helyzet, mint ahogy beépült a köztudatban.

Még rosszabb volt! Kiirtották a népesség 99,9%-át. Folyamatosan radírozták az 1580-as évektől, az 1660-asban a török bevégezte pusztító munkáját. Ekkor már a saját területét is égette, mivel nem bírta uralni.

a népesség 99,9%-át. Debrecen egész környékét.

1664-ben még Nagyvárad is kapott belőle, ami soha addig.

Hajdúszoboszló elpusztítása

A szoboszlói főparancsnok, Kecskeméthi Balázs hadnagy április 29-én 250-300 hajdúval vitézül védte a (ma már nem létező) kis-szoboszlói régi, lőréses templom körül kiépített állásokat. A (ma már szintén nem létező) Török-dombon sátorozó Szejdi janicsárjainak első rohamát vissza is verték, a nagy túlerő azonban végül győzött.

Szejdi pasa kegyetlen bosszút állt: „a férfiaknak mind fejek szedték, és a vezér maga eleibe kihordatni parancsolván, mind egyig megnyúzatja bőröket az agy koponyájáról levonatja, azokat szalmával megtölteti és szekerekre számán úgy rakatja vala, sőt, hogy a hadakozás alatt minden fejet hozzá vinnének, minden fejtől egy-egy tallért rendelt és fogyatkozás nélkül adatott vala.” – írta a kortárs nagyváradi Szalárdy János (aki később Nagyvárad kapitulációjának pontjait szerkesztette).

A törökök ezután teljesen elpusztították a várost és a foglyul ejtett nőkkel és gyerekekkel együtt továbbvonultak.

Debrecen

Útban Debrecen felé és utána Szejdi csapatai fosztogattak, égettek és öltek. Májusban a törökök végigpusztították Bihart és a Szilágyságot. Az 1660-as évszám a dúlás emléke miatt a vidék nagyon sok településének történetébe égett bele. Ekkor pusztultak el örökre többek közt a Nagyrábé közelében lévő Rétszentmiklós és Dancsháza falvak. (Nagyrábét újraépítették.) Zsáka vára sikerrel állt ellen.

Debrecenbe érve a pasa kegyetlenül megkínoztatta a város vezetőit és óriásinak számító, százezer talléros sarcot csikart ki.

A szászfenesi csata

Szejdi 1660. május 22-én összecsapott Rákóczi Györggyel és a szászfenesi csatában tönkreverte a fejedelem csapatait. Maga Rákóczi súlyos fejsebet kapott, Váradra vitték, ahol június 7-én meghalt.

Nagyvárad

Ezután, július 13-án, Szejdi Nagyvárad ostromába fogott. Tüzérségét a Szent Péter (Kálvária-) és a Szent István-hegyeken helyeztette el. A szükséges 4–5000 helyett a helyőrség csak 850 fős volt, főleg katonai kiképzés és gyakorlat nélküli városi polgárok és diákok, Balogh Máté alkapitány és helyettese, Rácz János parancsnoksága alatt. Az osztrák császár kérésük ellenére sem küldött segítséget.

Hiába védekeztek keményen a védők, végül csak háromszázan maradtak, többnyire sebesültek, és augusztus 27-én végül meg kellett adniuk magukat: Nagyvárad, amelyet 130 év magyarországi hódításai alatt sem tudott megszerezni a török, 1660. augusztus 28-án török kézre került. A törökök óriási pusztítást vittek végbe a városban, amelynek eleste egyben Erdély bukását is jelentette.

Lerombolták a város templomait, kivéve a palota templomát, amit mecsetté alakítottak. Elpusztultak a város híres királyszobrai is: anyagukból ágyút öntöttek. A várat és a várost ezután, mint Evlija Cselebi leírja, a törökök újjáépítették, számos dzsámit húztak fel, virágzó oktatást és kereskedelmet hoztak létre.