Létezhet egzakt erkölcs, vagy az erkölcs fogalma kizárólag attól függ, hogy a társadalom mit tart erkölcsösnek?

Hogy mi erkölcsös, és mi nem, az kultúráról kultúrára változik, és emiatt kizárólag a kultúrától függ. A kannibalizmus például sok helyen létezett az idők során, az aztékok egy népszerű példa erre. Ők úgy gondolták, hogy teljesen rendben van megenni a másik embert, legalábbis néhanapján. Japánban teljesen elfogadott (sőt, bizonyos esetekben elvárt) volt, hogy emberek szinte szó szerint kibelezték saját magukat. A középkori Európában az emberek nagy része elvolt azzal, hogy nőket égettek el élve.

Ma is megfigyelhető, hogy ami teljesen elfogadott egy helyen, az erkölcstelenségnek számít máshol. Sok muszlim országban például elképzelhetetlen, hogy egy nő rövidnadrágot hordjon, és sok helyen halálbüntetés jár azért, ha valaki elhagyja a muszlim hitet. Szerintük ez így rendben van, és úgy gondolják, hogy ez erkölcsös.

Ami közös metszet van a kultúrák között, az szükségszerűségből van, nem pedig valamiféle felsőbbrendű törvény alapján: az a társadalom, amelyik úgy gondolja, hogy célszerű minél több csecsemőt meggyilkolni, nyilvánvalóan igen hamar kihal. Ha egy társadalom úgy gondolja, hogy elvenni másik ember tulajdonát kívánatos dolog, szintén igen hamar össze fog omlani.

"elvenni másik ember tulajdonát kívánatos dolog, szintén igen hamar össze fog omlani."

Nem feltétlenül, a természeti népeknél nincs olyan, hogy magántulajdon és elég stabilan elvoltak ezer évekig. A csecsemőgyilkosság sem feltétlenül káros, ha már megvan a két gyereked (lehetőleg fiú), a többi már csak fölösleges éhes száj. Statisztikailag kimutatták, hogy Indiában és Kínában a véletlen balesetben meghalt csecsemők között sokkal több a lány. A mi nagyszüleink korában is teljesen természetes volt, hogy a fölös kutya- és macskakölyköket vízbe dobták vagy elásták, most meg ez kb. a gyerekgyilkossággal azonos súlyú bűnnek számít.

A csecsemőgyilkosságot illetően megjegyezném, hogy számtalan fejlett kultúrában is bevett szokás volt évszázadokon keresztül a lány gyerekeket rögtön a születésük után megölni, azzal a felütéssel, hogy a fiú gyereknek van csak értéke... Ugyanez előfordult a látható testi fogyatékkal született gyerek vagy az egyértelműen fattyú gyerek esetén.

A kannibalizmus a Szovjetunióban, különösen Fehéroroszországban pedig kb. normatív volt a második világháború alatt és a második világháború után egy darabig. Aki életben maradt vidéken, az mind evett embert. Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics Csernobili imájában mindenféle zavar nélkül mesélnek róla falusiak, hogy megfőzték a menyüket, vagy a legkevésbé szeretett gyerekeket a családból.

2: Én arra utaltam, hogy az a társadalom, amelyik szerint jó dolog megölni minden csecsemőt, az tűnik el. Amelyik úgy gondolja, hogy csak néhány csecsemő megölése elfogadható és csak bizonyos helyzetekben, az nyilván fennmarad, viszont ez is azt támasztja alá, hogy az erkölcs kultúráról kultúrára változik.

Az általad idézett természeti népek pedig nem ellenérv, hiszen ahol nincs tulajdona senkinek, ott definíció szerint nem lehet más tulajdonát elvenni. Amint a magántulajdon megjelenik, onnantól kezdve viszont védeni kell, hiszen ha nem teszed, akkor senki nem fog dolgozni, hiszen minek, ha lopni, vagy erőszakkal elvenni egyszerűbb.

Magyarországon a cigányokat begyűjtő, deportáló akciók során öldösték a csendőrök és egyéb rendvédelmi tisztek a csecsemőket. Időnként fegyelmezés, máskor erőfitogtatás céljából elvették és az egész család szeme láttára a betonnak vagy a falnak csaptak egy-egy babát. És ez nem csak a holokauszt alatt ment így, hanem már jóval előtte is. A lakosság egy része nem tudott róla, a másik része meg lesz.rta.

Az USA-ban a rabszolgák felett is gyakran úgy hatalmaskodtak, hogy megölték a gyerekeiket, vagy amikor elég nagyok lettek, eladták őket jó pénzért.

Én az emberevést említem meg.

Ismereteink többnyire tévesek ezzel kapcsolatban, a polinéziai maorik kannibalizmusát félreértjük.

A legnagyobb tisztelet jele volt, ha valakit megettek.

Melesleg nem minden részét, csak egyes rászeit, például az agyát fogyasztották el, abban a hiedelemben, hogy az illetőnek az eszét, illetve egyes képességeit így meg tudják szerezni a maguk számára, részesülhetnek belőle valamilyen mértékben.

Aztán senkit nem öltek meg ezért, gyakorlatilag az elhonytakat részesítették ebben a megtiszteltetésben és egyáltalán nem mindenkit, hanem csak a kiemelkedő személyiségekkel rendelkezők jöhettek számba, vagyis nem az étkezés volt a lényege a szertartásnak.

Nekem az a véleményem, hogy az erkölcs, az etika függ a társadalmi igényektől, csupán annyi lehet az egyezőség, hogy a legtöbb kultúrában hasonló konfliktusok jelentkeznek, így többnyire az ezek kezelésére kialakult erkölcsi szabályok is eléggé hasonlóak, de természetesen részben el is térhetnek az adott civilizáció speciális igényei miatt.

Alapvetően hibás azt kérdezni, hogy létezik-e abszolút erkölcs.

Azért hibás, mert feltételezi, hogy adott dolgot - ha erkölcsös - mindig mindenki tesz, míg ha erkölcstelen, nem teszi. Azonban az ember szuverén lény, és saját érdekéből tesz vagy nem tesz dolgokat. Egyeseket ebben az erkölcs vagy egyéb megfontolás (pl. vallás) befolyásol, másokat meg nem.

Arról lehet beszélni, miféle tulajdonságokkal rendelkezik az erkölcs. És ekkor sok dolgot kell felsorolni. Mindenekelőtt az erkölcs egyfajta szabály, amely adott korban és adott társadalomban érvényes. A szabály társadalmanként és koronként változik. A szabály létezésének oka, hogy ott és akkor a meghatározó emberek szerint az hasznos a társadalomra. Azonban ez gyengébb, mint egy törvény, az ugyanis szankcionálja a vétőket, az erkölcs csak szellemében ítéli el. És időnként ezt egyesek cselekvéssé teszik. A törvényt mindig e célra létrehozott intézmény érvényesíti, az erkölcsöt azonban a közszemlélet, ami eléggé megfoghatatlan.

Az emberevés például egyáltalán nem egyfajta "szokás". Mivel ez egy durva dolog (ott is, ahol alkalmazták), ezét igen nyomós oknak kellett lennie és mindig igen jelentős ellenőrzés melletti rituáléval zajlott. Ilyen ok volt például a társadalom létét veszélyeztető természeti csapás. De persze minden ok relatív, ezért néha (vagy gyakran) néhány erős és manipulatív ember képes volt ezt a látszatot kelteni (ahogy például itt és most nálunk más okból és más céllal). A durva atrocitások a rabszolgatartás során ugyancsak egyes emberek nem megengedett tettei voltak. Egyes korokban és helyeken ezt a társadalom számára nagyon hasznosnak vélték (más népek rovására, csakhogy akkor az emberi jog mint fogalom, nem létezett), ezért gyakran erkölcsileg vagy sokszor törvény szerint szankcionálták is. Máskor meg nem, ahogy ez mindennel lenni szokott.

Az erkölcs egy nagy csomó olyan tulajdonság, cselekmény, amelyről a köznek hasonló (de nem azonos) véleménye van. Ez a vélemény lehet igaz és lehet hamis is. Egyes elemek tartósak, mert alapvetőek. Mások gyakran változnak, mert kevéssé lényegesek. És eszerint alakul az adott elem helyzete is. Erős, gyenge, gyorsan vagy lassan változik.

Az erkölcs alapvetően egy társadalmi konstrukció. Csak akkor van jelentősége, ha legalább két ember kapcsolatát vizsgáljuk egy kultúrában. Egy lakatlan szigeten élő ember például nem tud önmagában erkölcsös vagy erkölcstelen lenni, hiszen nincs kivel. De már két ember el tudja követni egymással az összes helyesnek vagy helytelennek tekinthető cselekedetet.

Evolúciós szempontból az erkölcsnek igen nagy jelentősége van. Egy csoport ugyanis csak akkor tud megfelelően együttműködni, ha kialakulnak bennük olyan elvárható viselkedési formák, amik fenntarthatóvá tudják tenni a közösséget. Például, ha valaki ellopja a másik ételét, akkor az nyilván rosszul fog esni a másiknak és konfliktust fog okozni. (ez nagyon sok más állatnál is így zajlik) Így veszélybe sodorva a csoport békés együttműködését főleg, ha a megkárosított személy barátai és családtagjai és beszállnak a konfliktus rendezésébe. Szerintem kijelenthető, hogy a legalapvetőbb erkölcsi szabályok azon alapulnak, hogy ami nekem rossz az a másiknak is. Ezért ezeket el kell kerülni a békesség megóvása érdekében.

Az, hogy egy kultúrában mi lesz morálisan elfogadható már egy sokkal bonyolultabb folyamat. Belekavarnak a hiedelmek, babonák, szokások, stb. amik habár tanult hagyományokon is alapulnak, mégis folyamatosan változnak. Sőt egyes vallások beépítik az erkölcsi tanításaikat a hitrendszerükbe. Azokat egy felsőbb hatalomnak tulajdonítva. Tovább bonyolítva ezzel a morális értékek és bűnök változását és szélsőségessé válását. Gondoljunk csak az emberáldozatokra, vagy erőszakos térítésre, boszorkányüldözésre, stb...

Az egyetlen dolog, ami társadalmi szempontoktól függetlenül kifejti hatását az erkölcsösségre, az biológiai mivoltunkból következik. A legtöbb állat, köztük az ember is ösztönösen óvja például kicsinyeit, vagy agresszív lesz, ha veszélyben érzi magát. Ezeket akkor is megéljük, ha például egy azték kultúrába születünk ahol elvihetik egy anya csecsemőjét is feláldozhatják a jó termés reményében. Ilyenkor az anya nyilván elképesztő fájdalmat él meg és nemigazán érdekli, hogy mi lenne a társadalmilag elfogadható cselekedet a részéről. ezek az ösztönös érzések is nagyban befolyásolják hogyan alakulnak ki az erkölcsi normák. A gyilkosság pl. szinte minden kultúrában erkölcstelennek számít. Így organikusan kialakul egyfajta társadalmi ellenszenv az ilyen cselekedetek iránt, hiszen belegondolunk, hogy ez akár velünk is megtörténhetne és akkor az nagyon fájdalmas lenne.