Kicsit tehetősebb magyarok (középkortól XIX. századig) között volt olyan aki vagy jobbágyi/paraszti sorból küzdötte feljebb kicsit, vagy "közepesen" magát, vagy olyan aki nem parasztságból származott, kissé tehetősebb volt? HOGYAN nézett ki ezek?...

Emeletes házak előfordultak a középkorban is, de főleg Nyugat-Európában. Mivel sokkal kisebb volt a népsűrűség egyszerűbb volt megtoldani a házakat oldalirányban vagy a város szélére építkezni, mint sem felhúzni még egy emeletet. Felénk egy emeletes lakóház az egy kőműves mesternek mondjuk élete főműve volt - kevesen foglakoztak vele, főleg a várakon belül voltak megtalálhatóak ilyen épületek.

Ellenben az úri porták nagyon eltértek a paraszt házaktól belmagasságban. Amit ma normálnak veszünk (2,7-3,2 m) az akkoriban már jócskán felfelé lógott ki az átlagból, a parasztházak 2-2,4 m belmagassággal rendelkeztek, a kastélyok nagytermeiben meg nem volt ritka az 5-6 méter belmagasság sem. Szóval ezekbe elfért volna akár két emelet is simán, de a nagy terekkel akarták lenyűgözni egymást az emberek. A budapesti bérházaknál fellelhető 3,5-4,5 méter az a középkorban még elérhetetlennek tűnt egy lakóingatlan esetén, de a 18. század végétől kb. ez volt az úri építészet fő jelképe.

S a nagy belmagassághoz természetesen hatalmas ablakok is kellettek - szóval míg paraszti házakon kis réseken jött be a fény, a polgári lakásokon a nagy üvegfelület volt a másik meghatározó különbség.

A színezés szintén sokszínűbb volt, azért egy sima parasztház homlokzata nem egy ingergazdag valami. Onnan a vagyonosodással először díszek kerülnek rá - mondjuk a mesterségnek megfelelő szőlő vagy vadász jelkép -, aztán több színű lesz, a keretek kiemelő színt kapnak - szóval van egy fejlődési kép amin keresztül lehet menni.

Rönkházak természetesen előfordultak akár a parasztságnál is - sőt, a fazsindely tető kifejezetten népszerű volt a 19. századi várostüzekig. Viszont csak azokon a területeken, ahol bőven akadt jó minőségű nyers fa. A Kárpát-medence őserdői a 18. század végére nagyrészt eltűntek, a mocsári fafajok pedig nem voltak alkalmasak építkezésre. Azt szokták mondani, hogy a középkorban kb. 50 kilométeres körön belül származó építőanyaggal tudott építkezni egy család. Ha 50 kilométeren belül nem volt se kőfejtő, se téglaégető akkor jött a vályogház, mint az Alföldön. De ez a skanzenekben mutogatott "típus" parasztház nem volt az ország egész területén egyeduralkodó - ahogy már volt róla szó helyi népi építészet volt Horvátországban, Erdélyben, Felvidéken, mindenhol.

Amikről itt szó volt, mint a polgári építkezés megkülönböztető jegyei (kváderkő, cserép, tégla, több négyzetméteres üvegfelületek, tapéta, cement, festék, parketta, ablakpárkány, zsaluzia, nagy kapu) azért ha belegondolsz óriási szakipar kialakulását igényelték, ami a századok alatt folyamatosan alakult ki, nem volt egyből elérhető mindenhol. A Dunán lehetett hajóztatni dolgokat, de mondjuk Somogyba nem vitték le a bécsi téglát - vagy ahhoz tényleg nagyon vagyonosnak kellett lenni.

Ui.: Ha neked a rönkházak vannak beragadva, akkor pl. a gyimesi illetve, csángó népi építészet ajánlható - bár ez a Habsburg birodalom gyakorlatilag legcsóróbb vidéke volt, talán pont ezért áll a hasonlat az akkor még szintén szegény 18. századi Amerikával - itt pl. akadtak bőven faházak, "rönk" kúriák: https://www.youtube.com/watch?v=a7pPXEvRSLs

[link]