Miért gondolják azt sokan, hogy a Római Birodalomban keresztényüldözések folyhattak?
Ez szinte lehetetlen volt abban a többistenhites társadalomban, ahol elfogadták az idegen istenek létét is és soha nem tiltották tiszteletüket.
Természetesen tudom, hogy időnként végeztek ki keresztényeket, ám nem azért, mert keresztények voltak.
Néró idejében például gyújtogatás volt a vád ellenük, ugyanis a tűzvész idején boldogan örömdalokat énekeltek, mert azt hitték a szerencsétlenek, hogy eljött a világ vége.
Nem régen olyan véleményt fejtett ki valaki, hogy az ókori Rómában az igazi keresztényüldözők maguk a keresztények voltak, akik a kialakuló felekezeteket, szektákat irtották ki, vagy szorgalmazták kiirtásukat különböző vádak alapján, támaszkodva a római jogrendszerre, az olyanokat, mint például ma a Jehova Tanúi.
válasza: válasza:"Miért gondolják azt sokan, hogy a Római Birodalomban keresztényüldözések folyhattak?"
Mert folytak. Ez tény.
"Ez szinte lehetetlen volt abban a többistenhites társadalomban, ahol elfogadták az idegen istenek létét is és soha nem tiltották tiszteletüket."
Addig, amíg az adott vallás elismerte a rómaiak többistenhitét és hajlandó volt áldozni ezeknek az isteneknek, elfogadták.
Az egyéb népek - a zsidók kivételével (a jeruzsálemi II. templomot is a rómaiak rombolták le) - ezért "úszták meg", mert az ő isteneik "átkonvertálhatóak" voltak a római istenekké.
"Természetesen tudom, hogy időnként végeztek ki keresztényeket, ám nem azért, mert keresztények voltak."
De, ezért.
"Néró idejében például gyújtogatás volt a vád ellenük,"
Ami koholt vád volt - az őrült Nero így akarta eltussolni az ügyet (egyébként is furcsának találták a rómaiak ezt az akkor még csak "kis szektát", jók voltak bűnbaknak)
válasza:"A rómaiak nem tolerálták, hogy a keresztények elutasítják a római állami vallást, (nem volt kötelező) megkérdőjelezték a császár isteni mivoltát, (ezt valóban nem engedték) nem vettek részt az állami és vallási ünnepségeken, (nem volt muszáj) sőt zárt ajtók mögött gyakorolták a vallásukat. (ez teljesen szabad volt)"
"az őrült Nero így akarta eltussolni az ügyet "
Néro nem volt őrült és nem is foglalkozott a keresztényekkel, akiket a városi prefektus - Tigellinus - vett vád alá viselkedésük miatt és talált bűnösnek gyújtogatás vádjában, majd a római törvények alkalmazásával látványosan kivégeztette azokat, akik az eljárás alatt bűnösnek bizonyultak. A kivégzés borzalmaitól Néró annyira megundorodott, hogy Tigellinus kegyvesztett lett és elcsapták állásából.
"Maguk a rómaiak is leírták, hogy a hitük miatt üldözik a keresztényeket"
Ki és hol írta ezt le?
A római hitvilág nem volt kötelező, nem követelték meg a részvételt és nem tiltották más istenek tiszteletét sem. Csupán a blaszfémiát, a szentségtörést büntették szigorúan, de ebben aránylag pártatlanok voltak, az idegen vallások elleni szentségtörést is büntették. Nem viselkedhettek például tiszteletlenül a vesta szüzekkel, ezért simán kijárt az élve eltemetés, vagy befalazás, a vallási és felekezeti hovatartozástól függetlenül.
Az őskeresztényekről valójában szinte semmit nem tudunk, talán a III. századtól jelennek meg historikusan értékelhető adatok a kereszténységről, az ekkor már kialakult püspökségekről, akik szigorúan felléptek a területük alá tartozó keresztény hit egységesítése érdekében és a gombamód elszaporodott felekezetek, szekták ellen irtó hadjáratokat szerveztek, kihasználva a birodalom közigazgatásában részt vevő tisztviselőkkel való jó kapcsolataikat.
A keresztény Egyház hírhedt intoleranciája mutatkozott meg már ekkor is, amit a nagyobb szekták, felekezetek, például az ariánusokkal szembeni több évszázados irtóháború jellemez botrányos módon és erősen felmerül a gyanú, hogy az ókori keresztényüldözéseket valójában maguk a keresztények szervezték azon hittestvéreik ellen, akik nem pontosan úgy imádták az istenüket, ahogyan ők.
A rómaiakat ez nem érdekelte, a más vallások hitvilágának variációi számukra nem volt érdekes.
Pontosabban itt definiálni kellene, hogy kit is értünk rómaiaknak, mivel a keresztények, beleértve az ekkor már kialakult őskeresztény egyház vezetőit és papságát, illetve szervezetének működtetőit is, maguk is rómaiak voltak.
A kisebb szekták elleni drasztikus fellépésnek valójában nem sok nyoma maradt, nem őrződött meg a keresztény Egyház részvétele ezekben, így csupán az általánosságban vett keresztényüldözésben jelennek meg a rómaiak számlájára írva, holott valójában ezt már a keresztény Egyház intoleranciájának kellene tulajdonítani.
Sajnos nem találom azt az írást, amely a kérdésemet ihlette, pedig elég jól támaszkodik közvetett bizonyítékokra, illetve némi konkrétumot is felvonultat érvelésében.
Őszintén szólva engem is meglepett, pedig a történelem folyamán a kereszténység abszolút merevsége, ami például a más hitűekkel szemben, például a zsidókkal, vagy a mohamedánokkal, vagy a felekezetekkel, lásd a későbbi katolikus-protestáns ellentétet is dominánsan megnyilvánult, valóban arra enged következtetni, hogy már a kereszténység kezdeti századaiban is hevesen jelentek meg az ellentétek a kereszténység berkein belül.
válasza:"Néro nem volt őrült "
De, az volt.
"és nem is foglalkozott a keresztényekkel,"
De foglalkozott, hisz akkorra már számba vehetőek voltak, alkalmasak voltak bűnbaknak.
"akiket a városi prefektus - Tigellinus - vett vád alá viselkedésük miatt "
Tigellinus Nero bizalmasa volt, Nero parancsát hajtotta végre.
"római törvények alkalmazásával látványosan kivégeztette azokat, akik az eljárás alatt bűnösnek bizonyultak"
Bírósági jegyzőkönyvek? Bizonyítékok a keresztények bűnösségére? Ja azok nincsenek!
Viszont van Cornelius Tacitustól - korabeli római történésztől és politikustól - egy bejegyzés:
Consequently, to get rid of the report, Nero fastened the guilt and inflicted the most exquisite tortures on a class hated for their abominations, called Christians by the populace. Christus, from whom the name had its origin, suffered the extreme penalty during the reign of Tiberius at the hands of one of our procurators, Pontius Pilatus, and a most mischievous superstition, thus checked for the moment, again broke out not only in Judaea, the first source of the evil, but even in Rome, where all things hideous and shameful from every part of the world find their centre and become popular. Accordingly, an arrest was first made of all who pleaded guilty; then, upon their information, an immense multitude was convicted, not so much of the crime of firing the city, as of hatred against mankind. Mockery of every sort was added to their deaths. Covered with the skins of beasts, they were torn by dogs and perished, or were nailed to crosses, or were doomed to the flames and burnt, to serve as a nightly illumination, when daylight had expired. "
"A kivégzés borzalmaitól Néró annyira megundorodott, hogy Tigellinus kegyvesztett lett és elcsapták állásából."
Tévedés.
A nagy római tűzvész 64-ben történt, Tigellinus 68-ban - Nero bukásakor - hagyta el őt, addig mellette volt (67-ben elkísérte egy utazásra Görögországba).
69-ben - attól tartva, hogy a következő császár (Otho) megöleti - önkezével vetett véget életének.
válasza:- A többistenhitű vallások és államfelügyeletek nem jelentették a más vallások elfogadását is egyben, úgyhogy ezt nem keverném össze. Egy többistenhitű vallás az is egy önálló vallás és vagy megtűr, elfogad egy másik valást vagy sem.
- Másik... a keresztényüldözéseket nem úgy kell elképzelni, hogy folyamatosan "vadásztak" rájuk amíg az utolsót is megtalálták volna.
- Nem így kell elképzelni. Hanem korlátozó jogi intézkedéseket hoztak, hogy mindenkinek áldoznia kell a római isteneknek és aki nem tartja be, az büntetésben részesül. És nem csak kivégzés volt a büntetés sem, hanem változóak voltak és börtön büntetés és vagyon elkobzás is volt, több más mellett.
Decius római császár (201-251) aki már széleskörű rendeleti üldöztetést hozott. A római isteneknek való áldozás kötelező volt és igazolást is adtak róla, és akik nem voltak rá hajlandóak azok letartóztatást, kínzást vagy akár kivégzést kockáztattak. És a keresztények és amúgy más vallásúak is, mint a zsidók nem feltétlenül voltak erre hajlandóak. Amúgy érthető is.
Tehát a kereszténység visszaszorítására rendeleti úton törekedtek, ami lényegében egy nyilvánvalóan nem teljesülő követelmény volt a kilátásba helyezett kivégzésekkel. Vagyis hoztak a kereszténység visszaszorítására és a római vallás elsőbbségét biztosítandó, halálbüntetéssel végződő jogi intézkedéseket, mint "indoklás"-t jogi úton.
Deciusi üldözés - wiki
"A Deciusi keresztényüldözés i.sz. 250 -ben történt Decius római császár alatt . Rendeletet adott ki, amely elrendelte, hogy a Birodalomban mindenki áldozzon a római isteneknek és a császár jólétének. Az áldozást római bíró jelenlétében kellett végrehajtani , és a bíró aláírt és tanúvallomással ellátott bizonyítványával kellett megerősíteni."
"Ismeretlen számú keresztényt végeztek ki vagy haltak meg a börtönben azért, mert megtagadták az áldozatok végrehajtását, köztük Fábián pápát is . Mások elrejtőztek, míg sokan hitehagyottak és elvégezték a szertartásokat."
Az ediktum követelményei /
"A rendelet elrendelte, hogy a Birodalomban a zsidók kivételével mindenki áldozzon és égessen tömjént az isteneknek és a császár jóléte érdekében egy római bíró jelenlétében, és szerezzen egy írásos bizonyítványt, amelyet libellusnak neveznek."
"A keresztények nagy számban végezték el a szükséges áldozatokat, olyannyira, hogy a karthágói hatóságokat túlterhelték az igazolást kérő számok, és kénytelenek voltak kiadni egy értesítést, amelyben felszólították az embereket, hogy jöjjenek vissza másnap."
"251-re az ediktum végrehajtására tett erőfeszítések elhaltak, és bár rövid ideig tartott, a "deci üldözés" az egyház kollektív emlékezetében a szörnyű zsarnokság epizódjává vált."
"Decius 251 júniusában halt meg, aminek következtében rendelete hatályát vesztette; körülbelül tizennyolc hónapja volt hatályban. A keresztények szándékos üldözése a birodalmon belül i.sz. 257-ben Valerianus császár idején újraindult, majd Gallienus alatt a viszonylagos tolerancia időszaka következett, majd i.sz. 303-ban, a Diocletianus-üldözés során újra felerősödött."
- Rövden kérdező: A többistenhit (politeizmus) nem jelenti egyben minden más vallás elfogadását, elismerését és megtűrését is egyúttal.
A keresztényeket nem csak a rómaiak üldözték, hanem a zsidók és mások is és ráadásul Rómában nem csak a keresztényeket üldözték, hanem a druidákat és másokat is. Ez tehát többrétű volt és a rómaiak mindig jogszabályokkal "indokolták" meg a kereszténység visszaszorítását és üldözését. Közben Rómában az üldözés és megengedés is váltakozott, de az üldözés az nagyon végigkíséri Rómát.
És közben még az is igaz, hogy keresztények üldöztek más keresztényeket már az ókortól kezdve, ami kb 300 után felerősödött, tehát ez is (is!) a történemi események része.
Vagyis amikről kérdezel azokat tedd bele egy történelmileg változatos eseménysorba, ami szerint azok valójában "ez is az is" jellegűek.
válasza:Kedves kérdező!
Írásos források tömegei bizonyítják a római keresztényüldözések tényét.
Konkrétan római császári rendeletek (edictumok) maradtak fenn, amelyek elrendelték a keresztények állami üldözését.
A keresztényüldözések leállítása és a kereszténység római állami tolerálasa szintén császári rendeletek formájában történt meg. Ezek is fennmaradtak.
Talán el kellene olvasni valamilyen komoly szakirodalmat a témáról, vagy legalább egy egyetemi ókori római történelem tankönyvet.
válasza:Kedves kérdező!
A modern történészek fősodora sem vonja kétségbe, hogy a Római Birodalomban nagyarányú és általános állami keresztényüldözésekre került sor.
Forrás a római keresztényüldözést elrendelő törvényekre és rendeletekre:
Barnes, Timothy D.: Legislation Against the Christians, Journal of Roman Studies 58. évf. 1-2. szám: 32-50. oldal
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!