A habsburgok miért voltak olyan elnézőek a magyarokkal a Rákóczi-szabadságharc után, és miért léptek fel olyan keményen az 1848/49-es szabadságharc után?

“Elnézőek”???

🤦‍♀️

A két esemény teljesen más történelmi, katonai stb. szituációban született, nem is nagyon érdemes a kettőt összehasonlítani.

Az "elnéző" kifejezés nem helyes, a politikában nincs ilyen, nem érzelmek és hasonló emberi dolgok alapján történnek a politikai események, hanem mindenki a saját érdekei mentén cselekszik és az aktuális erőviszonyok határozzák meg, hogy az adott fél az érdekeiből mit tud érvényesíteni. Ha az 1711-es eseményeket akarod megérteni, azt is ilyen szemmel kell nézni.

Az igaz, hogy 1849-hez képest a szatmári béke igenis "enyhe" volt. Ennek fő oka az, hogy a Habsburg Birodalom nem Rákóczival vívta ekkor a fő háborúját, hanem Nyugaton a franciák ellen. Ez volt a spanyol örökösödési háború, amiben egyébként Bécset az angolok és hollandok is segítették a Napkirály ellen. Úgy állt a helyzet, hogy Bécs annál több segítséget kapott a szövetségeseitől, minél több katonai eredményt tudott elérni. Fordított esetben viszont enyhült az angol-holland támogatás. A spanyol örökösödési háború ekkor már igaz, hogy a vége felé járt, de a közelgő európai méretű békekonferencián nem volt mindegy, hogy az angolok és hollandok mennyire intenzíven állnak ki Bécs érdekei mellett a franciákkal szemben. Ehhez tehát a Habsburgoknak meggyőző katonai erőt és sikereket kellett felmutatni a Nyugati fronton. Csakhogy a helyzet úgy állt, hogy a magyar szabadságharc miatt kénytelenek voltak Magyarországon 50 ezer katonát állomástatni, illetve a Habsburg Birodalom katonaságának "alapanyagának" fele hiányzott, hiszen a haderejük tetemes részét korábban Magyarországról toborozták... Nem beszélve arról, hogy hiányzott Magyarország gazdasági hozzájárulása is a háborúhoz stb. És az is fontos tényező volt, hogy az angol-holland segítség fejében a Habsburgok a magyarországi rézbányák jelentős részét angol-holland befektetőknek ígérték oda a győzelmük esetén, és ez miatt is a nyugati szövetségesek sürgették Bécset, hogy oldják már meg a magyar helyzetet.

Összességében a Habsburgok számára, hogy az ő szempontjukból a hátországukban van háború, miközben a fő ellenség ellen Nyugatra kellett volna összpontosítani, a magyarországi újoncozás kiesése, a magyar gazdasági háttér hiánya, és a fent említett angol-holland nyomás mind abba az irányba mutattak, hogy amint van rá megfelelő esélyük, a magyar harcokat tudják le. Ez a kényszer megengedte számukra, hogy a politikai síkon jelentős engedményeket tegyenek a magyar félnek, azaz visszaállítsák a rendi magyar államiságot. Már Rákóczival is tárgyaltak ennek érdekében, de ő hajthatatlan maradt, ám amikor elment az országból és Károlyi Sándor maradt itt mint a kuruc haderő parancsnoka, akkor őt rá tudták venni a fegyverletételre olyan feltételek mentén, ami igazából ahhoz képest, hogy vesztes háborút vívtunk, számunkra felért egy győzelemmel, ám Rákóczi céljaihoz mérten felért egy vereséggel.

# 6

Egyetértek veled.

Egy korrekció:

Magyarország nem Habsburg haderő felét állította ki a 18. század elején. Sokkal kevesebbet.

Például a napóleoni háborúk alatt ez volt a helyzet:

Gyalogezred: 72

Ebből magyarországi: 26

Lovasezred: 38

Ebből magyarországi: 12

Tüzérezred: 5

Ebből magyarországi: 0

Magyarország alulreprezentált volt a hadseregben, mert itt a magyar Országgyűlés hozzájárulása kellett az ujoncozáshoz, még a birodalom részén, ahol aszoltisztikusan kormányozta, korlátlanul sorozatnak.