Görgei Artúrnak miért nincs olyan nagy kultusza Magyarországon, amikor a szabadságharc egyik legintelligensebb embere volt, aki valóban fel tudta mérni a helyzetet?

Amit kérdezel, kiváló példa arra, ha egyszer bekövetkezik egy eredményes manipuláció, az milyen hosszú időre érvényes. Itt és most ez a példa mutatja, hogy ebben az országban nem tud csoda történni. határozott irányváltás igen, de a jelen állapot akár évszázadokra érvényesíti hatását. Ilyen az ember.

Annyi különbséget azért tegyünk, Petőfi a költészetéért nagy sztár, a szabadságharcban való részvételéről az ismeret kimerül március 15-ében.

Ugyanakkor Kossuth pozitív szerepe egyfelől elvitathatatlan, másfelől már akkor és azóta is egyes ténykedései sok vita tárgyát képezték. Objektív esélyei azonban nem voltak a győzelemre, ehhez három dolgot a sok közül érdemes megemlíteni. 1. A nemzetközi politikai érdekek akkor a Habsburgok hatalmát igényelték az európai stabilitás (még ha rossz stabilitás is) miatt. 2. Kossuthtól függetlenül az évszázados magyar nemzetiségi politika következtében hazánk nemzetiségei ellenünk voltak. 3. Kossuth sajnos ezt nem csökkenteni igyekezett, hanem növelte.

A szabadságharc eredményességét jelentősen csökkentette a nemzetiségi kérdés. Ennek ott van jelentősége, hogy ha növelte volna, a cári hadsereg okafogyottan érkezett volna egy kész helyzethez, amibe nem is avatkozott volna bele (nem lett volna érdeke). Itt az időtényező hatalmas szerepet játszott.

Tegyük hozzá, Görgey intelligenciája a az ellenfél felé is megnyilvánult, vegyük észre, nyugodtan élhetett, miközben ugye volt Arad. Ugyanakkor Kossuth tovább izgatott külföldről, ami a hazai hatalom ellenszenvét váltotta ki. Ennek ellenhatása lett a "Kossuth apánk". Görgey csendes élete (még több mint 50 évig) nem hagyott nyomot. Mostanában azonban már sok helyen a helyén kezelik e személyek szerepét.

Görgeit sokáig sokan árulónak tartották (nem utolsó sorban hála Kossuthnak), mert Világosnál letette a fegyvert. Egy árulónak nem igazán szokott kultusza kialakulni.

Az, hogy Görgei nem áruló volt, hanem helyesen cselekedett, már a rendszerváltás körül/után kezdett elterjedni (bár az én középiskolai tanárom már '87-ben ezt tanította).