Miért esett vissza a gabonatermelés Rómában a császárkorban?

“A hagyományos régebbi felfogás úgy akarta beállítani, hogy a nagy hódításoktól kezdődően Itália felhagyott a gabonakultúrával, annál jóval jövedelmezőbb ágazatokat kívánva előnyben részesíteni: a bor- és az olajkultúrát, miközben a lakosság ellátásához szükséges búza nagyobb részét importálták.

Ez azonban valójában pusztán olyan elképzelés, amely megnyugtatóan nem igazolható.

A külföldi gabonavásárlások és az onnan történő szállítások igazából régebbiek, mint a nagy hódítások (így a szicíliai import például már a Kr. e. 3. századtól megvolt, főleg persze éhínséges időkben), és mindez egyáltalán nem járt együtt a gabonafélék eltűnésével vagy termesztésük jelentősebb korlátozásával.

A szőlő- vagy az olajfa-monokultúra a Kr. e. 2. században valójában ritkaságszámba ment. Cato maga is a polikultúrát tanácsolta, vagyis azt a típusú gazdálkodást, amely egyszerre több ágazatra épült, mert szerinte nem vallana óvatosságra, ha az összes tojást ugyanabba a kosárba tennék. “