Honnan ered az a téves nézet hogy Horvátország perszonálunióban volt a Magyar Királysággal?

Ez olvastad?

[link]

4

2 Decibel + 2 Decibel = 5 Decibel

# 2

IDÉZLEK: "Miért lenne téveszme? csak a király személye volt közös. Önálló törvényhozással rendelkezett a középkor és újkor folyamán végig (sabor). Sose tagozódott be teljesen a Magyar Királyságba. A magyar uralkodói címek között nem szerepelt volna horvát királyi cím, ha szerves részét képezte volna az országnak a horvát és szlavón terület."

BOCS, DE SZERINTEM TÉVEDSZ.

Horvátország a Magyar Királyság része volt, nem külön állam. Horvátország jogállása a Magyar Királyságon belül pontosan ugyanaz volt a középkorban, mint Erdélyé. Erdélynek szintén volt saját tartományi gyűlése, mint a horvátoknak, mégsem önálló állam.

BIZONYÍTÉKOK:

1.) Perszonálunió az, amikor csak az uralkodó személye közös. Azonban a magyar-horvát relációban nem csak a király személye volt közös, hiszen a magyar országos főtisztviselők (nádor, országbíró, tárnokmester) és magyar hivatalok (kancellária, kamara) fennhatósága Horvátországra is kiterjedt. A horvát bán hivatalból a magyar királyi tanács tagja volt. A Magyar Királyság törvényei a horvát bánt és a zágrábi püspököt a Magyar Királyság zászlósurai közé sorolták.

2.) Horvátország nem rendelkezett az önálló államiság legalapvetőbb ismérveivel:

- Nem volt önálló, külön horvát királykoronázás és nem volt horvát királyi korona sem, ami alapfeltétele az önálló államiságnak. A magyar király a székesfehérvári, a magyar Szent Koronával, az esztergomi érsek, a magyar egyház feje által megkoronázva automatikusan Horvátország király is lett. Az igazi perszonáluniók esetén (magyar-cseh, magyar-lengyel, magyar-osztrák) mindig külön-külön koronázásokra, más-más koronákkal került sor. Például a közös magyar-cseh királyok esetén külön meg kellett koronázni Prágában a közös uralkodót a Vencel-koronával, hogy törvényes cseh király lehessen, ugyanez volt a helyzet magyar-lengyel és magyar-osztrák viszonylatban.

- Nem létezett önálló horvát egyházszervezet, Horvátország a magyar katolikus egyház feje, az esztergomi érsek egyházjogi fennhatósága alatt állt. Az önálló egyházszervezet az önálló keresztény középkori államiság ismérve.

- Nem létezett önálló horvát pénzverés, hanem a Magyar Királyság pénzérméit használták. Az önálló pénzverés szintén az államiság ismérve.

Pálffy Géza, a neves történész szerint: „A magyar és horvát királynak ugyanis ettől kezdve csupán egy közös uralkodói udvara volt (a 14–15. században többnyire Budán), egy államvezetése, egy királyi tanácsa, egy közös politikai elitje stb. Külön horvát királykoronázás sem létezett. Így a Szent Koronával megkoronázott magyar királyok a középkorban automatikusan, azaz koronázás nélkül horvát királyok is lettek. De a horvát rendiség is meglehetősen gyenge volt, és így a horvát előkelők gyűlése (sabor) sem hasonlítható a komoly politikai szereppel bíró magyar országgyűlésekhez.”

3.) Téves az az állításod, hogy mivel a magyar királyok használták a horvát királyi címet a titulatúrájukban, ez a perszonáluniót bizonyítaná. hiszen a francia királyok jó 200 évig, 1589-től egészen a nagy francia forradalomig a „Franciaország és Navarra királya” uralkodói címet viselték, holott a jelentéktelen Navarrai Királyság teljes mértékben be volt tagolva a Francia Királyság államszervezetébe.

4.) Később pedig Horvátország képviseletet nyert a Magyar Királyság országgyűlésében, azaz a törvényhozása is közös lett Magyarországnak és Horvátországnak. Az 1848 áprilisi, majd az 1867-es kiegyezés berendezkedése pedig közös felelős kormányt hozott létre, azaz a magyar felelős kormány Horvátország kormánya is volt. Horvátország lakói magyar állampolgárok voltak, külön horvát állampolgárság nem létezett.

Az, hogy nem csak az uralkodó volt közös, de az intézményrendszer is, cáfolja, hogy Magyarország és Horvátország között csak perszonálunió állt fenn, hiszen a perszonálunióban ilyen közös intézményrendszer nem létezik.

# 1

A kiváló történész, Kristó Gyula részben önmagát cáfolja.

Hiszen az általad linkelt cikkében ezt írta: "Összességében az állapítható meg, hogy a Magyar Királyságon belül kivételezett helyzetbe a 12. század elejétől kezdve csak a trpimirovići Horvátország (tehát a Gozd és az Adriai-tenger közti keskeny sáv), valamint Dalmácia (a tengerparti városok és a szigetek) került. E két térség számára Kálmán biztosította régi törvényeik (szokásjogaik) érvényét, és utódai sem tértek el ettől."

Ha Horvátország, mint Kristó írja, "a Magyar Királyságon belül" létezett, akkor nem beszélhetünk perszonálunióról, mert a perszonálunió mindig két külön ország között, kizárólag a közös uralkodó személyén keresztül fennálló kapcsolat.

Magyarországot és Horvátországot azonban már a középkorban a közös uralkodó személye mellett közös intézményrendszer is összefűzte, amely eleve kizárja a perszonáluniót, hiszen az intézmények terén is unió állt fenn, a perszonálunióban pedig nincs közös intézményrendszer.

Pálffy Géza, a neves történész így fogalmaz:

"A magyar és horvát királynak ugyanis ettől kezdve csupán egy közös uralkodói udvara volt (a 14–15. században többnyire Budán), egy államvezetése, egy királyi tanácsa, egy közös politikai elitje stb. Külön horvát királykoronázás sem létezett. Így a Szent Koronával megkoronázott magyar királyok a középkorban automatikusan, azaz koronázás nélkül horvát királyok is lettek. De a horvát rendiség is meglehetősen gyenge volt, és így a horvát előkelők gyűlése (sabor) sem hasonlítható a komoly politikai szereppel bíró magyar országgyűlésekhez."

Horvátország eleve nem rendelkezett az önálló államiság legalapvetőbb ismérveivel:

- Nem volt önálló, külön horvát királykoronázás és nem volt horvát királyi korona sem, ami alapfeltétele az önálló államiságnak. A magyar király a székesfehérvári, a magyar Szent Koronával, az esztergomi érsek, a magyar egyház feje által megkoronázva automatikusan Horvátország király is lett. Az igazi perszonáluniók esetén (magyar-cseh, magyar-lengyel, magyar-osztrák) mindig külön-külön koronázásokra, más-más koronákkal került sor. Például a közös magyar-cseh királyok esetén külön meg kellett koronázni Prágában a közös uralkodót a Vencel-koronával, hogy törvényes cseh király lehessen, ugyanez volt a helyzet magyar-lengyel és magyar-osztrák viszonylatban.

- Nem létezett önálló horvát egyházszervezet, Horvátország a magyar katolikus egyház feje, az esztergomi érsek egyházjogi fennhatósága alatt állt. Az önálló egyházszervezet az önálló keresztény középkori államiság ismérve.

- Nem létezett önálló horvát pénzverés, hanem a Magyar Királyság pénzérméit használták. Az önálló pénzverés szintén az államiság ismérve.

Sok kérdés kapcsán vitába szálltam már kürasszírral, de itt most egyetértek vele.

Ha valaki azt gondolja, hogy a magyar-horvát viszony csak olyan perszonálunió volt, hogy a két államot pusztán a közös uralkodó személye kötötte össze, az nagyon téved, ez olyan lesarkítás, ami már nem felel meg a valóságnak.

A románok "szeretik" azt gondolni, hogy 1526 után Magyarország megszűnt létezni, és 1920-ig nem is létezett, mert Ausztria része volt... Ez is egy olyan sarkítás, ami a valóságot nélkülözi, és igazából a történelem tudásának hiánya, ha valaki ezt így gondolja. A horvát nacionalizmus "terméke" ez a magyar-horvát perszonáluniós dolog is, hogy a két államnak semmi köze nem volt egymáshoz a közös uralkodó személyét leszámítva. De ha valaki komolyan azt hiszi, hogy Horvátország a középkorban, majd később, az újkorban egy önálló, független állam volt, az nem ért a történelemhez.

Ilyen sarkított formában a két állam között nem volt perszonálunió. Habár ezt a kifejezést szokták használni, de ez a kifejezés nem pontos. Horvátország inkább egy autonóm tartománya volt Magyarországnak, vagy reálunió volt köztük magyar dominanciával, pontosan azok miatt, amiket kürasszír felsorolt, most nem szeretném ismételni.