Hosszú távon az lenne az ideális, ha az országhatárok, ezzel a nemzetiségi-, kulturális-, vallási különbségek megszűnnének és világállam jönne létre, ahol az emberi faj áll a középpontban? Csak az emberiség értelmileg nem ért meg erre?

"Viszont a globalizációval úgy tűnik, hogy egyre inkább elmosódnak a kultúrák közötti határok, a kisebb kultúrák kezdenek visszaszorulni. Pl. a mai fiatalok már nem igazán tartják a hagyományokat"

Szerintem ez globalizáció nélkül is így lenne. 100 éve sem olyan ruhában jártak, mint 300 évvel ezelőtt, és 300 éve sem olyan ruhába jártak, mint 1000 évvel ezelőtt, pedig egyik korban sem volt jelen fajsúlyosan a globalizáció kérdése. Ettől mégsem mondjuk a 100 évvel vagy a 300 évvel ezelőttiekre, hogy "nem igazán tartották a hagyományokat". Ma annyi különbség van, hogy a változás üteme jócskán fel van gyorsulva, tehát amihez régen 100-200 év kellett, hogy megváltozzon, az ma már egy évtized vagy rövidebb idő alatt alatt is meg tud változni. Ez szerintem inkább részben technológiai (tömegtermelés olcsón, gyorsan), részben pedig jóléti változás (az embereknél lévő nagyobb elkölthető pénzmennyiség) az oka, semmint a globalizáció hozadéka.

Emberek által létrehozott vallás ugyebár biztosan hazugság lenne.

Azért az Iszlám világban bizonyos területeken a vallásosság, a régi hagyományok betartása éppen "reneszánszát" éli.

Olyan értelemben, ahogy egyes kommunisztikus utópiákban elképzelték. Vagyis a nemzetállamok megszűnnek a retrográdabb jellegű intézkeéseikkel (nyelvi kisebbségek elnyomása), viszont paradox módon meg a kis nyelvek száma megnő, és a kulturális sokféleség az ember hétköznapjainak részévé válik.

Az ember egyfajta kozmikus érzékenysége tesz szert (a természetismeret, termszettudományos mélységek kiaknázása, kutatása, az általános műveltség részévé válása), ugyanakkor meg a kulturális sokféleség megnő, szinte család szinten alalulnak ki sokszinű közösségek.

Ez kicsit annak lenne a posztmodern megfelelője, ami az emberiség hajnalán az őskorban, meg a mai természeti népeknél létezett. Nagyon pici közösségek elképesztő bonyolultságú poliszintetikus nyelvekkel, a hétköznapi emberek is beszélnek vagy öt-hat helyi nyelvet, a kultúr pedig erősen kötődik a természet ismeretéhez.

El tudom képzelni az ősközösség és a posztmodern kommunizmus egyfajta egységét, ahol nincs hajléktalanság, nincsenek a migránoskkal szembeni megaláztatások, szegénység, ugyanakkor mégis a helyi kis közösségek és kis nyelvek virágzó közösségeinek hálózatából áll az egész Föld.

Az is lehetséges, hogy csak itt a Földön alakult ennyire búvalbaszottan a történelem, és más bolygókon az ottani természeti népek teljesen törésmentesen, az osztálytársadalom köztes lépcsője és keserve nélkül mentek át a valódi kommunizmusba, és ott ma is kis nyelvek tízezreiből, és a természettudománnyal teljesen összeolvadó, de továbbra is sokféle kis helyi természeti mitológiákat művelő kisközösségek hálóztaiból épül fel egy bolygóméretú természettudományos és fejlett civilizáció.

tegnapelőtt 16:25

Ugyanezt azért 30 ezer évvel ezelőtt ugyanígy elmondhatta volna valaki ellenérvként a városokra, amikor még az emberi létezés kezdete és vége a zárt törzsi kultúra volt ;) Hogy 10 meg 20 meg 30 törzs ember egyetlen népként egy központosított városban éljen?? „Ez a képzelet olyan elszabadulása, amelynek nincs realitása, valóságos lehetősége egyszerűen azért, mert a természet, benne az ember, nem így működik.”

És ez 100% igaz is volt, valóban nem így működött az emberi természet, az emberi természetben ugyanis egyszerűen nincs meg a natív képesség a civilizációra, ezért a működő civilizációhoz igencsak speciális pszichokulturális mintáknak kellett kifejlődnie. Ez a Homo sapiens szuperképessége, hogy olyan elképesztő fölrajzi és társadalmi környezethez is képes egészségesen alkalmazkodni, ami eredetileg egyáltalán nem felelne meg a természetének.

A törzsi kultúrák "európai uniója" a kőkorszaki nagyfalu volt, ahol több törzs élt egymás mellett és egymástól nagyrészt függetlenül, és ez az általad leírtakat tudta kicsiben. Önkéntes szuverenitás, amit senki nem akart megsérteni, egy jó állapot volt mindenkinek – csak nem éppen a leghatékonyabb struktúra. Aztán csak megjelentek azok a fránya városok (majd országok, majd birodalmak), bár igaz, sehol nem volt kőbe vésve, hogy ennek meg kell történnie (ahogy ma sem lehet világállamot jósolni), abban viszont sokan halálbiztosak lehettek, hogy a városnak semmi realitása nincsen.