Hosszú távon az lenne az ideális, ha az országhatárok, ezzel a nemzetiségi-, kulturális-, vallási különbségek megszűnnének és világállam jönne létre, ahol az emberi faj áll a középpontban? Csak az emberiség értelmileg nem ért meg erre?

Azt nem tudja, csak hallotta, és azt hiszi, valami nagyszerüt mondott.

Egyébként tényleg nem lenne lehetséges, mert az ember genetikailag csoportos életmódra választódott ki, ha nincsenek hivatalos csoportok, akkor különbözö preferenciák alapján kialakulnak újra.

Tegyük fel, hogy létrejönne egy ilyen világállam, kijelölnének neki egy fővárost, lenne egy világparlament, világkormány, tehát legfelső szinten lenne egy szervezete.

Viszont ide delegálni kell képviselőket, csúcspolitikusokat stb., világválasztást kell tartani, vagyis elkerülhetetlen, hogy kisebb szervezeti egységek legyenek, és ezek úgyis a hagyományos államok lennének. Vagyis tulajdonképpen egy olyan szervezet jönne létre mint az ENSZ, csak talán kiterjedtebb hatáskörrel. Viszont előbb-utóbb a dolgok sajátos törvényszerűségei miatt ez a központ elvesztené a jelentőségét és névlegessé válna mint ahogy az megtörtént az ENSZ-szel is egyébként... Egy világállamban ugyanis a kisebb "egységek" mint az USA, Kína, Oroszország stb. úgyis a maguk dominanciáját szeretnék elérni, kialakulna ugyanúgy a nagyhatalmi vetélkedés, gyakorlatilag hamar ugyanott tartanánk, ahol most vagyunk...

Ha engem kérdezel, ennek a világállam dolognak nincs realitása, mert a nagyhatalmak úgyis arra használnák fel, hogy ezen keresztül dominálják le a többi országot, a kis országok meg túlságosan féltik a szuverenitásukat ahhoz, hogy belemenjenek abba, hogy egy nagy birodalom részei legyenek. A kis országok szemében ugyanis mindenfajta központosítás a "birodalom" képét ölti, annak a negatív kontextusában.

@5 Szerintem erre akart célozni a kérdező is, amikor azt kérdezte, hogy:

"Csak az emberiség értelmileg nem ért meg erre?"

Nincs egységes emberiség, és nem is igen lesz. Erővel fel lehetne számolni a határokat, rá lehetne kényszeríteni mindenkire egy nyelvet, vagy egységes ünnepeket. Aztán természetszerűen kialakulnának az új törésvonalak a gazdasági érdekek mentén, az egyetlen nyelvben helyi dialektusok jelennének meg, a kulturális különbségek újbóli megjelenéséről pedig az emberi kreativitás gondoskodna.

Még egy azonos rasszú, azonos nyelvű, azonos történelmű közösségben is szükségszerűen megjelenik a markáns különbözőség, lásd: Ferencváros-Újpest.

#6, szerintem ez nem értelem kérdése, nem azért írtam a #5-ös válaszomban azt, amit, mert értelmileg éretlennek tartanám az emberiséget. Ez a világállam dolog szerintem nem értelem kérdése, szerintem ez inkább sci-fi világába való dolog, és a valósághoz, a realitáshoz nincs köze.

Az, hogy az ember különféle országokban, politikai egységekben él, ez adott dolog, szociálisan, kulturálisan, mindenféle módon bele van ebbe ágyazódva, és nem értelem kérdése ez az egész.

Felhívom a figyelmet, hogy itt Európában van egy térség, korábban 27 ország, amit Uniónak hívnak. Elég sokan igyekeznének ide.

E térségben nincsenek valós országhatárok, mindenki oda megy, ahová akar, a kutya se kérdezi. Nincsenek gazdasági országhatárok, minden termék oda megy ahová akar, a kutya se törődik vele. Nincsenek kulturális határok (tehát mesterséges létesítmények), de ettől még nem akar mindenki ugyanolyan lenni. Lényegében semmiféle gyakorlati határ nincs.

Ami van, az az önkéntes szuverenitás, amit senki nem akar megsérteni. Úgy, ahogy egyik ember se akarja, hogy a másik pontosan azt tegye, amit ő akar (az orvosi eseteket leszámítva - ez csoportokkal is előfordulhat).

Ez egy jó állapot mindenkinek. Olyan helyzet, amit úgy értelmezhetünk hogy a földön egyetlen állam, egyetlen hatóság, egyetlen akarat, azzal nem az a probléma, hogy jó-e vagy rossz, hanem az, nem működik.

Az nem lehetséges, hogy valaki elképzeli, hogy amit ő államként megél, az úgy is létezhet, hogy a földön egyetlen. Ez a képzelet olyan elszabadulása, amelynek nincs realitása, valóságos lehetősége egyszerűen azért, mert a természet, benne az ember, nem így működik.