Amit birtokolsz az birtokba vesz. Te hogyan értelmeznéd ezt a mondatot?

Nyilván van néhány dolog, ami ténylegesen a túlélésünkhöz, életben maradásunkhoz kell. Enni, inni kell, az sem árt, ha van egy olyan hely, ahol aludni tudunk anélkül, hogy megáznánk, megfagynánk.

Minden más opcionális, a szó legszorosabb értelmében nincs szükségünk rá. Persze az ember kényelmes, szeretne egy kényelmes ágyat, szeretne sötétedés után is látni, szeretné, ha nem kézzel kellene mosni a ruhát, szeretne olyan ételeket/italokat fogyasztani, amiket az ízéért és nem a tápértékért fogyaszt. Az ember szereti azt is, ami szép, ami szórakoztató. Így aztán az ember vesz magának ágyat, ha van rá mód, akkor sziper-szuper ágymatraccal, vesz csillárt, mosógépet, kávéfőzőt, tévét, mobiltelefont, autót, PlayStationt, robotporszívót, de még WiFi-n és bluetooth-on keresztül távirányítható, programozható redőnyfelhúzót is.

Mindezektől az élet az egyik oldalról jobbnak tűnik, kényelmesebbnek, könnyebbnek. Viszont ahogy körbeveszed magad mindezekkel, úgy válik az életed megszokott részévé, és a hiányukat tényleges hiányérzetként, kényelmetlenségként, problémaként éled meg. Ha elromlik a tévéd, szerelőt keresel, pénzt, időt ölve ebbe. Ha nem javítható, akkor azért fogsz dolgozni, hogy vehess egy új tévét. A tévé birtoklásával a tévé is birtokol téged, meglehetősen sok időt, energiát, pénzt követel tőled, hogy a tévébirtoklásod fenntartható legyen. Illetve ha már van tévéd, nézi is fogsz rajta valamit, nem a padláson fogod tartani, ami újfent egy csomó idődet, figyelmedet veszi birtokba.

Ráadásul van egy csomó olyan dolog, ami enni kér. Ha pl. veszel egy mobiltelefont, akkor már csak veszel mellé egy tokot, veszel hozzá egy kihangosítót, csak be akarsz szerezni hozzá egy vezeték nélküli töltőt. Mindig kell valami, amivel etetni kell azt a körülményt, hogy te mobiltelefonnal rendelkezel.

Örkény egyik egypercese jutott erről eszembe, ahol nagyon viccesen és zseniálisan világítja meg a dolgot: [link]

~ ~ ~

Amúgy szerintem az egyensúlyt kell megtalálni. Illetve a megfelelő viszonyulást. Elvégre mégsem lehet célja az embernek az, hogy visszatérjen a barlangba, mondván, minden másra nincs a szó legszűkebb értelmében szükségünk. Lehet élni a technika adta vívmányokkal. Akár úgy is, hogy az ember tudatában van annak, hogy ezek pátyolgatására amúgy kell időt, pénzt, energiát, figyelmet fordítania.

De egyrészt mindig érdemes minden megvásárolandó dologgal szemben feltenni a kérdést, hogy amúgy valóban szükséged van rá? Éltél-e eddig nélküle, és tudnál-e élni a jövőben nélküle? Másrészt nem árt treníroznia is magát az embernek. Pl. elmenni mondjuk egyet sátorozni, ahol nincs kényelmes ágy, sem meleg víz, sem mosógép. Vajon tudod-e ilyen körülmények között is boldognak, kiegyensúlyozottnak érezni magad?