Miért Izrael-pártiak az emberek, főként Amerikában?

11:

Nem jogi vitát szerettem volna folytatni, csak azt kértem, hogy támaszd alá valamivel azokat a dolgokat, amiket felhoztál. Nehéz elképzelni, hogy (például) csak akkor tudsz forrást mutatni arra, hogy Izrael lövi a segélyszállítmányokat, ha én értek a nemzetközi joghoz.

Amúgy valóban nem tanultam nemzetközi jogot, de ez a lemondó kitáncolásod számomra elég érdekes.

Az a helyzet ugyanis, hogy nagyságrendekkel kevesebben tanultak nemzetközi jogot, mint ahányan de, tehát igen-igen valószínűtlen, hogy amikor a hozzászólásodat elküldted, akkor reálisan számíthattál arra, hogy majd itt a GYK felületen nemzetközi jogtudósok fognak veled eszmecserét folytatni. Ha pedig nem számíthattál ilyesmire, akkor szinte garantált volt, hogy ha valaki nem ért veled egyet, akkor rögtön le fogod zárni a vitát azzal, hogy hát a másik fél nem jogász. Innen nézve kár is volt leírnod, amit leírtál, mert ezek szerint vita kialakulására lehetőség sem volt, te kinyilatkoztattál valamit, aztán ha valakinek nem tetszik, azt rögtön leoltod, hogy úgysem értené meg, amit mondasz.

Ez nem tűnik egy őszinte hozzáállásnak, úgyhogy tényleg a legjobb az, ha ezt itt befejezzük.

#8: > Márpedig a több tízezres gázai palesztin civil áldozat, a sűrűn lakott területek bombázása, a segélyszállítmányok blokkolása vagy szétlövése, a lakosság éheztetése után nem nagyon lehet mást megállapítani, mint hogy Izrael Állam súlyos háborús és emberiesség elleni bűnöket követ el.

No igen, ez részben igaz, és eléggé dilemmatikus helyzet. Mert…

> A Hamasz nem állam, hanem egy olyan szervezet, amelynek…

Gáza de facto önállóságot kapott 2005-től. A 2006-os palesztin parlamenti választásokon győzelmet szerzett. A Hamasz ha nem is az ENSZ által elismert, de egy de facto állam kormánya is egyben.

És akkor visszatérve a Hamász egy időben hajlott valamiféle kompromisszumos megoldásra, Akár csak az 1967 előtti határok visszaállítására és erről Izrael is mutatott némi hajlandóságot tárgyalni, de úgy tíz éve fordult a kocka, a Hamász célja nem pusztán Palesztina felszabadítása, egy palesztin állam megalapítása lett, hanem egy olyan Palesztináé, ami magában foglalja a gázai övezetet, Ciszjordániát, és Izrael jelenlegi területének *egészét*. Ez a követeléseinek a *minimuma*.

Szemmel láthatólag a Hamász minden olyan gesztust, lehetőséget, amit kapott nem arra fordította, hogy a de facto már megszerzett területet élhetővé tegye, az ott élők életét jobbá tegye, hanem arra, hogy a eszkalálja a problémát.

A Hamász – ahogy ma kinéz – addig fog harcolni Izrael állam ellen, amíg az létezik és amíg képes harcolni. A civileket akaratuk ellenére is felhasználva ehhez. Mit tehet Izrael?

1. Baráti(bb) gesztusokat tesz. Ezt már próbálta, és nem nagyon működött a dolog. Ez nem csökkentette, inkább csak növelte a konfliktust.

2. Kimondja a felosztását. Szerintem érezhető, hogy ez „némileg” irreális elvárás.

3. Visszaszorítja többé-kevésbé a Hamászt. Oké, de ezzel azt vállalja, hogy hosszú évtizedekig újabb és újabb konfliktusok történnek, amiknek megint sok civil esik áldozatául. Közben meg a Gázában élők sem azt érzik, hogy a földi mennyországba kerültek, mert a Hamász minden erőforrást újabb és újabb harcokra fog fordítani, és nem azok érdekében tevékenykedni, akiket képviselnie kellene.

4. Megpróbálja kvázi megsemmisíteni a Hamászt. Ez nehéz lesz amúgy is, de úgy még inkább, ha a Hamász kimondottan fel is használja a civil lakosságot álcaként, pajzsként, meg kvázi áldozati pózként.

A 2-es nyilván irreális, az 1-es és 3-as amennyire ki lett próbálva, annyiban nem volt sikeres a konfliktus rendezésében. Most a 4-es lemezt játsszuk le.

És amúgy valószínű a Hamász is erre játszik rá, ez lehetett a terv. Aligha remélhették, hogy a 2023-as támadásokkal sikerülne megsemmisíteni Izraelt, vagy akárcsak némi területet szerezni, vagy némi kedvezőbb helyzetet elérni. Ha volt racionális terv egyáltalán, akkor esélyesebb, hogy az lehetett, hogy Izraelt olyan jellegű válaszra kényszerítse/késztesse, ami már a civil lakosságnak is árt, ezzel az addig őket támogató – főleg nyugati – országokat szembeállítsa Izraellel. És ahogy kinéz, ez egyébként részben sikerült is.

És a félreértés elkerülése végett itt amikor azt mondom, hogy a Hamász valószínűleg tudatosan játszott rá az áldozati kártya kijátszására azzal nem azt mondom, hogy Iszmáíl, aki szerencsétlen sorsaként pont ebben a korban és pont Gáza városában született és aki csak vinni akarta volna tovább a kis sarki boltját és békében élni a családjával az ne lenne tényleges áldozata annak az válaszcsapásnak, amit Izrael tett, hogy ne éhezne, ne válna akár földönfutóvá.

De az, hogy az a Hamász, aki ha tisztességesen ellátná a feladatát ettől Iszmáílt megvédeni igyekezett volna, ahelyett kimondottan szándékában állt, hogy Iszmáíl elszenvedje mindezt, az azért erkölcsileg mégis csak a legalávalóbb tettek közé sorolható. És fogalmam nincs, hogy Izrael mégis mi a fenét tudna kezdeni ezzel az egész – immár lassan egy évszázada megoldhatatlan – helyzettel.

"az elvándorlás nyomán arabok népesítették be"

Ez milyen ártatlanul hangzik, pedig kétszeresen sem igaz. Egyrészt a zsidók végig megmaradtak Palesztinában (bár Jeruzsálemből időnként kitiltották őket a rómaiak majd a bizánciak), például a keresztes háborúk idején is a lakosság jelentős részét ők tették ki. Másrészt az arabok nem "benépesítettek", hanem fegyverrel, erőszakosan hódítottak, harcok és ostromok árán vették el a területet a keresztény bizánciaktól a 7. században.

> Nem lehet ekkora időtávlatból területi igényeket benyújtani.

De nem is ez az alapja annak, hogy Izrael létrejött.

> A 7. században. Mi meg a 9. században jöttünk be ide. Akkor kártérítésképp adjuk vissza a Kárpát-medencét az avaroknak és a szláv népeknek, akik itt éltek?

Több szempontból is lényeges különbségek vannak itt:

1. A zsidókkal ellentétben az avarok eleve nem léteznek ma, részben kihaltak, részben asszimilálódtak. De ha léteznének, hivatkozhatnak a múltra is persze, ha őket ez megnyugtatja, akkor miért ne, de valójában ennek érdemi jelentősége nincs.

2. A palesztinokkal ellentétben nekünk itt a Kárpát-medencében jelenleg is van itt egy létező, működő államunk. Palesztin állam meg nem létezett, eleve a területet és nem a népet hívták Palesztinának.

3. Nem az a helyzet, mint a palesztin területen, Inkább lenne jó az analógia, ha a Kárpát-medence sokféle megszállás után – ahol az itt élő magyarok és avarok is sem érezték saját hazájuknak azt az államalkulatot, ami uralta a területet – mondjuk végül az osztrákok kezére jut a Kárpát-medence, majd az osztrákok önként való kivonulása után hogy ne maradjon mégsem a senki földje a terület, az avarok is, a magyarok is igényt tartanának rá és ezen hajba kapnánk az avarokkal.

Némi hasonlattal nem az történt, hogy az araboknak volt egy szép nagy tortájuk, amit aztán a zsidók erőszakkal elvettek tőlük arra hivatkozva, hogy annál az asztalnál régen volt már egy tortájuk és most az arabok próbálják visszaszerezni a jogos tulajdonukat.

Az történt, hogy az asztalnál sokak ettek már tortát, egyik sem a palesztinai arabok vagy a zsidók tortája volt. Az utolsó vendég – egy brit – önszántából hagyta ott az asztalt, rajta egy szép nagy kerek tortával. Nyilván torta mégsem maradhat parlagon, így a zsidók is, az arabok is igény formáltak volna rá. Egyik sem vette volna el senkitől, az utolsó vendég önként hagyta ott. Pont ezért a vendég a távozása előtt rendezni igyekezett a torta jövőbeli sorsát, és sikerült is a többi vendéggel és a pincérrel együtt elfogadható módot találni erre. Csakhogy az arabok a torta egészét akarták. Mikor aztán a vendég távozott, a zsidók tették rá elsőként a kezüket a tortára, amit abban a pillanatban egy arab jobbegyenes viszonzott. Ahogy azt kell, az arabok megharcoltak a zsidókkal a tortáért, mindenkinek jutott egy tisztességes adag. Ezért van most a zsidóknak egy szép nagy darab tortájuk. Az már csak folytatása a történetnek – és ami miatt máig puskaporos hordó a terület –, hogy az arabok azóta is harcolnak, hogy megkapják az egész tortát az utolsó morzsáig, csak eddig inkább vezetett ez oda, hogy elvesztették azt is, ami addig az övék volt. Ehhez képest az, hogy a zsidók amúgy szerettek volna egy ideje tortát enni, meg amúgy pont ennél az asztalnál réges-régen már volt egy tortájuk, az mellékes. Nem ez a tortára való igényformálás, sem a torta birtoklásának az alapja.

A zsidókérdés minden aspektusában egy rendkívül kényes probléma. A kényességét az adja, hogy mindenki megfellebbezhetetlen véleményt kíván mondani róla. Lehetőleg röviden, miközben ez lehetetlen, mert a dolog rendkívül összetett mind történelmileg, mind kulturálisan, mind pedig gazdasági, nemzetközi szempontból.

Éppen ezért eleve nem is kívántam beleszólni, félelmetes mennyiségű komment van e témában itt. Hogy mégis, ezt 2*Sü kommentjei váltották ki belőlem, mert itt a tőle megszokott minőséget és objektivitást rendkívüli mértékben hiányolom.

Maga a kérdés a jelenről szól, nyilván ennek összevisszasága motiválta. Leszögezem az erre vonatkozó álláspontomat, később talán az elfogulatlanok számára a magyarázat is megszületik. A jelen helyzetet a Hamasz robbantotta ki, bár ha úgy nem is elfogadható, de valódi (emberi) magyarázat van rá. Ebbe nem megyek bele, mert lehetetlen, mindkét elfogult oldal ebbe vetné magát. Az izraeli válasz a szokásos célt szolgálta. Nem a bosszút, még kevésbé a megfékezést, ez pusztán alkalom a területrablásra. Ami szintén nem véletlen és van rá okuk (más kérdés, milyen minőségű).

De nézzük korábbról. Nem a saját véleményemet mondom, hanem egy általam csodált és mélyen tisztelt zsidó újságíróét, aki évekre vette a fáradságot, adatot gyűjtött az ortodox zsidótól a folyamatosan ott élők leszármazottjaiig, az atrocitásokat elszenvedőktől a miniszterelnökig, katonáktól, politikusoktól és mindenkitől, aki szóba állt vele. Megírta a zsidók modernkori történelmét, amelynél pontosabbat, hitelesebbet jelenleg nem tudok elképzelni.

A zsidók nem úgy gondolták, hogy elmennek a világba, de szerencsét próbálni mentek, ilyen a mentalitásuk. Az elvándorlás a római uralom alatt kezdődött, sommásan fogalmazva ugyanazért, amiért a mai migráció zajlik. És ezer év alatt a döntő többség szétszéledt a világban, azért maradtak ott is jócskán. A más népek későbbi területfoglalásáról annyit, mintha a Biblia másról se szólna, mint Júda földjéről, a palesztinok földjéről, Júdeáról és Palesztináról. Jézus születése idején volt ott mindkét népből. Az arab/oszmán hódítások e tekintetben érdektelenek. Azt a földet az ismert történelem óta két nép lakta, nem vitatta ezt se akkor se most senki. Az egy természetes állapot, ha egy nép elvándorol, mások elfoglalják a helyét. Ma is így van, kicsiben és nagyban. Az elbirtoklás a jog természetes és nyilvánvaló része.

A visszatelepülést a 19. században a zsidó nacionalisták találták ki, konkrétan egy pesti magyar zsidó. Láttam a helyszínen az emléktábláját. Csak azok a „nacionalisták” nagyon másképp voltak azok a maiaknál. A visszatelepülés oka az ezer év során folyamatosan fellángoló pogromok sora volt, itt konkrétan az orosz-ukrán pogrom. Ilyenkor az emberke menekülni szoktak, és ekkor jött rá néhány okosabb zsidó, de hiszen nincs hová, már nincs haza. Tehát hazát kell alapítani. Az első lépés a megtekintés volt, angol zsidók egy hajóval és angol engedéllyel mentek oda, ha jól emlékszem 1900-ban. A palesztinok szívélyesen fogadták őket (ahogy az indiánok is a spanyolokat). Egy év múlva igen tekintélyes pénzért komoly területeket vásároltak a helyiektől. Még helyi zsidóktól is. Kegyetlen munka következett, néhány év múlva virágzó farmok voltak ott. És ahogy ez lenni szokott szerte a világban, vannak jó emberek és rossz emberek. A kapcsolatok is eszerint alakultak. Voltak együttműködő zsidó és palesztin telepek. És voltak gyűlölködő, halálos atrocitásig menő feszültségek két szomszéd falu között. A teljesség kedvéért: az új és végig ott élő zsidók között is. Utóbbiak gyümölcsöző kapcsolatokban éltek a palesztinokkal. Ismerték egymás érzékeny pontjait, békén hagyták azokat. A falusi ember csak akkor hülyül meg, ha manipulálják. Itt és most is.

A történet folytatása is a szokásos. Persze a részletek is fontosak. De a lényeg, az eredeti (sokak számára titkolt) terv szerint vásárlásokkal bázist kell építeni, a (sokkal fejlettebb) angol technológiát meghonosítani, a stabilitás megteremtése után lehet a fokozatos hódítást megkezdeni. A fokozatosság alapvető volt, míg sebezhetőnek érezték magukat. Annyira, hogy saját társaikat is keményen büntették, ha elvetették a sulykot. Ez bőven az első világháború utánig tartott. Úgy 25-30 év után kezdték meg az erőszakos foglalásokat. Van ott egy ősi szent zsidó hegy, szinte megmászhatatlan. Egy korabeli szélsőséges ember oda hajszolta fel a csapatát, szerintem – a leírás alapján – az volt az egyik első modern manipulációs haditechnika megvalósítása. Fél év múlva elfoglalták az első falut. Egy völgyben. A völgy kútját kisajátították. Igen rövid idő alatt mindenki elment onnan. Ez még vértelen volt. A csúcsponton modern elit alakulatok körbekerítettek egy nagyobb palesztin falut, odarendelték a vezetőket, és adtak nekik 3 órát a teljes kiürítésre. Mai filmekben látni olyan káoszt. Sokan bemenekültek a mecsetbe. ugye az ősi jog, a templom szent. Hát nem, ágyuk, géppuskák, a mecset fél óra alatt a földdel volt egyenlő. Senki sem élte túl. Az akciót elmesélő levezénylő őrnagy elcsukló hangon élete szégyenének nevezte. Úgy 30 év után.

A módszer végig a fokozatoság volt, hol brutális kegyetlenséggel, hol a hódítók maximális segítésével a távozásban. Emberminőségtől függően. Hamarosan létrejött a meghatározó zsidó uralom. Ezt elégelték meg a környező arab államok Egyiptom vezetésével. Az elhíresült hatnapos háborúig nem létezett ott semmiféle állam, csak népek által használt föld (na meg a protektorátus). A háború gyors megnyerése (meg a közben megdolgozott angol diplomácia) adott alapot és lehetőséget a felosztásra és a (máig létező) jelképes határok kiépítésére.

A jó vagy rossz fiúkról. Természetesen a kép összetett és nem intézhető el egy mondatban. De emlékeztetnék rá, Kelet és Nyugat Európa akkor is ellenségként tekint egymásra, ha együtt vagyunk az Unióban. Nem, semmiképpen sem pusztítandó ellenségként, inkább arról van szó, hogy van egy kölcsönös irritáció egymással szemben, és főleg nagy-nagy lenézés. Nem egyedenként, hanem kollektívaként. És ez már úgy 5-600 éves, mi meg reklamálunk a 100 évnyi zsidó palesztin ellentétért. Vannak rosszfiuk! Például az izraeli miniszterelnök. Volt jófiú miniszterelnök is, csak közben a másik jófiút, a kockásabroszos palesztin elnököt eltették láb alól. Attól lesz valaki jófiú, hogy mi a célja, még ha képtelen is végrehajtani. És ugyanezért lesz valaki rosszfiú, a tömeg meg nem ilyen olyan, hanem akaratlanul végrehajt. Manipulálható, mégpedig megdöbbentően könnyedén. Szóval hagyjuk a palesztin öngyilkos terroristát, a lövöldöző zsidó katonát. Inkább nézzük ezek azon vezetőit, akik mindezt kitervelik. Nem hagyható figyelmen kívül szélsőségesen diktatórikus siita Irán, amely kisebbségben van a szunnita arabokkal szemben, ezt ellensúlyozandó építi ki gyűlölködő politikáját Libanonban, és a Hamasznál. A Hamasz olyan katonai alakulat, amely a folytonosan növekvő zsidó befolyást fegyverrel képzel ellensúlyozni. Esélye sincs, képzetlenek, végső soron Irán elképzeléseit teljesítik, és tudható: ellentéteket ember még erőszakkal meg nem szüntetett. Azt sem fogják fel ésszel, hogy néhány rakétával nem lehet még borsot törni sem a világszínvonalú modern technológiával felszerelt zsidó katonaság ellen, viszont ezáltal kiváló alkalmat szolgáltatnak a területszerzésre, ami a végső cél. A zsidó vezetés nem a palesztinokat akarja elüldözni arról a földről, hiszen nagyszerűen kizsákmányolja őket (és a képzett szintjük életszínvonala megközelíti a zsidókét). Ők egy teljes államot akarnak, feltétel nélküli hatalommal (nem diktatúrával, az más). Éppen ezért tud a másik palesztin népesség viszonylagosan jól együttműködni. Ami egyedülálló az újkori világtörténelemben, az a 60-70 éve meglévő belső menekülttáborok, az ott lakók jövőképének totális hiányával. Ember így élni nem tud, és semmi meglepő nincs abban, ha innen toborozható bármilyen perverz célra ember. Továbbá nem igaz, hogy Izrael csak lakatlan területet foglal el. Ez a telepesekre vonatkozik (bár ennek elemzése itt is könnyedén kimutatja a hatalommal való visszaélést). Izrael állami szinten lakott helyeket foglal el, csak nem úgy általában, hanem titkolt de láthatóan jól meghatározott céllal. És ha erre valaki céloz, akkor antiszemita.

A területi igényről. Ilyen a világban számos van, mi aztán igazán tudjuk. Azt viszont az emberi viselkedéssel foglakozó tudomány egyértelműen igazolta, az ilyen igény vég nélküli ellentéteket szül, és népek mentalitásától függően marad az elviselhetőség határán belül vagy lesz a pusztítás és pusztulás oka. Akkor tehát ez megoldhatatlan? Igen, a mai viselkedéssel az, és éppen a (nem az emberi tulajdonságokra, hanem a technológiára vonatkozó) globalizáció teszi azzá, egyúttal a kezelést is mutatja. Minden emberi ellentétre egyetlen járható és stabil út a tárgyalás. Többnyire ez nem attól hiusúl meg, hogy a felek erre képtelenek, hanem attól, a környezet nem hagyja, mert nem érdeke.

Izrael elszenvedett egy gyatra Hamasz támadást. Meghalt néhány ember, ami nem elfogadható. Ám azóta bebizonyosodott, a kegyetlenségeket bemutató videók jó része hamis, a visszavágáshoz szolgált alapul. Válaszul lerohanták Gázát. Az egész világ értő fele tudta, ezzel nem lehet likvidálni a Hamaszt. Még lényegesen meggyengíteni se. De ez nem is volt cél. A cél Gáza elfoglalása volt. „Járulékos veszteségként” a meghalt vagy megsebesült zsidók számának sokszorosa halt meg Gázában. Jó részük nem fegyvertől, hanem betegként az ellátatlanságtól, sokan szomjan haltak, és csak kevés esett áldozatul fegyvernek, ők se ellenállóként, hanem mert fegyveres támadásnál nincs mód szelektálásra. Ezt is tudta mindenki. Éppen ezért a legfelháborítóbbnak nem is (az egyébként magyarázható, csak el nem fogadható) zsidó reakciót tartom, hanem a világ cinikus szemhunyását, félrenézését, mondván, mit tehetünk.

Ez zajlik folyamatosan. Például, amikor a francia állam atomtechnológiát adott Izraelnek „energiatermelésre”, miközben pontosan tudta, hogy atomfegyver előállítására. Minden atomfegyverrel rendelkező állam köteles a nemzetközi atomenergia ügynökség vizsgálatát elfogadni, megfelelő adatokat szolgáltatni, ezt még Irán is betartja. Izrael atomhatalom, nem tagja az ügynökségnek és a világ úgy tesz, mintha nem így lenne. Nem jó ilyen világban élni. Az ellenségről tudható, hogy az, lehet aszerint viselkedni. Ez nem jó dolog, de kezelhető valamelyest. A világ sanda hazugsága és cinikus viselkedése azonban nem kezelhető, itt mindig számítani lehet meglepetésekre. Hiába, az ember természete, a hatalom igénylése mások kárára, az alapvető emberi jogok célzatos alkalmazása vagy semmibe vétele a haszon reménye szerint, az ember néha szégyelli, hogy ember.

Talán még ahhoz a dilemmához, vajon miért pártolja a világ Izraelt. Igen, egy elég nyilvánvaló ok a haszon, Izrael fontos gazdasági hatalom, Palesztina nem. Itt azonnal meg kell jegyezni, szó sincs arról azok erre képtelenek és nem is akarják. Kötetek szólnak a felépítmény meghatározó szerepéről, már említettem, Kelet Európa nem szimplán hülye a nyugathoz képest, hanem pár száz éve képtelen felszámolni hátráltató intézményrendszerét, és ennek oka részben a környezet hatásában, részben az ebben érdekeltek manipulációjában, részben pedig az emberi agy tulajdonságaiban keresendő. És sokkal összetettebb, semhogy el lehetne intézni azzal, a Hamasz nem akarja. Persze hogy nem, amikor erre nulla az esélye. És talán el kéne mélyedni a népek eloszlásáról a világban. Utána pedig lehet vizsgálni az egyes csoportok befolyási mértékét ott, ahol vannak. Akinek e se elég, elgondolkodhat, mi növeli vagy csökkenti ezt. Annyit mondok, véletlenül se a lélekszám. Aki pedig ezután elfogultsággal vádolna, az semmit sem értett meg belőle, vagy nagyon is nem akarta.

Afrikát Európa lerabolta, hogy miért tette és tehette, ahhoz a természet működéséig, a természet és ember viszonyáig kell visszamenni. Innentől Afrika elmaradott marad, míg Európa és a többi gazdag ország fel nem fogja, mit kell tennie ennek megváltoztatása érdekében. Egyelőre nem fogja fel, mert nem érdeke (sőt ellenérdeke). Azonban megjegyezném, már vannak jelek. Már sok közgazdász károsnak, mi több az emberiségre életveszélyesnek tekinti a kapitalizmus jelenlegi formáját, beleértve ebbe azt az apró problémát, amit izraeli-palesztin konfliktusnak nevezünk. És a megoldás, amit javasolnak (még korántsem kidolgozott formában, inkább csak már kipróbált és kiválóan működő elvekben – és ezeket megerősíti elméletileg a pszichológia tudománya, többek között a Nobel díjas zsidó Kahneman munkásága) gyakorlatilag eltörli a kapitalizmust ma működtető alapelveket és új, az emberi agy működésével összhangban lévőket javasol. A történelmet ismerve nem hiszem, hogy a 21. század vége már eszerint fog működni. De gyanítom, addigra visszavonhatatlanná válik a változások elkerülhetetlensége. A Hamasz pedig elég könnyen kezelhető. Nem kell engedni Iránnak a támogatást, viszont őt se kell ellehetetleníteni. A világ értelmes hatalmai talán meggátolhatnák, hogy a nyugat (Európa, Amerika) fegyvereket szállítson veszélyzónákba. Vegyük észre: a Hamasz egy puskát se tud összerakni, nincs technológiája. Magyarország 30 évig siránkozott azon, hogy azért van lemaradva, mert a nyugat nem ad technológiát. Csakhát! A jelenlegi viszonyok és értékrend szerint ez a „könnyű kezelés” végrehajthatatlan. Az ellenérdekeltek nagyságrendekkel nagyobb hatalma megkérdőjelezhetetlen. A természet pedig teszi a dolgát.