Az ősi, törzsi közösségekben, pl. 20 000 évvel ezelőtt, hogyan zajlott a párválasztás?

A szempont a szaporodás, fennmaradás.

Tehát az erő, egészség, a megfelelő javak a fennmaradáshoz.

A természetes kiválasztódás kellett működjön.

Milyen régen? Mennyire ősi? Hol? Nem mindegy, hogy Európa, Ázsia, Afrika vagy Amerika. Az sem mindegy, hogy őskori hordákról beszélsz vagy még az ókorban, középkorban is létező nomád törzsekről (az újkort, modern kort csak azért nem írtam le, mert ezek azért elég világosan "kevésbé ősiek")?

Például a magyaroknál, hébereknél stb. hasonlóan zajlott a történet, mint ma is, persze az érdekházasságok száma nagyon magas volt, plusz a poligámiával sem volt különösebb gond (abból kiindulva, hogy az ősmagyar hagyomány szerint a senioratus által hatalomra jutó új fejedelemnek kötelessége elvenni a meghalt fejedelem feleségét, legalábbis nem volt vele gond, hisz nincs olyan kitétel, hogy "csak, ha nem házas"). Valószínű, hogy a nagyon korai akháj és egyéb görög törzsek körében sem volt ez egy teljes mértékben elvetendő dolog, még akkor sem, ha később a görög filozófia és etika inkább a monogámia felé hajlott néhány városállamtól eltekintve. Bhutánban, Tibetben és Nepálban (tehát a himalájai régióban) a nők részéről is megszokott volt a poligámia. Nyilván sokkal hamarabb házasodtak az emberek, mint ma.

Az meg, hogy a korabeli hölgyek és férfiak mi alapján éreztek szimpátiát, az inkább pszichológiai kérdés, mintsem történelmi. A képlet gyakorlatilag az őskor óta ugyanaz: a sikeresség vonzó, hisz azt sugallja, hogy az adott ember el fogja tudni tartani a családját. A sportos, egészséges test is vonzó, hisz azt sugallja tudat alatt, hogy genetikailag jó géneket fognak örökölni a gyerekek valószínűleg. A szellemi/lelki fittség szintén vonzó, hisz egyrészt szellemi síkról ez is utal a szerencsés génekre, a család megvédésére, a saját határok ismeretére stb., valamint lelki síkról azért az sem hátrány, ha az adott férfi/nő nem egy érzelmileg instabil valaki, aki hátrahagyja a hozzátartozóit, ha durcizik éppen. Hogy az emberi test bizonyos formái miért vonzóak, az szintén megindokolható (pl.: a női mellek nyilván azt juttatják a férfinak eszébe tudat alatt, hogy az utódokat ez a nő tudja majd táplálni). Történelmi szempontból nyilván az érdekházasságokat érdemes megemlíteni. A szerelmi házasságok egyetemességéről csak nagyon későn beszélhetünk, sőt, sok helyen még ma sem... Még letelepedett népek esetében is bevett dolog volt ez a különböző uralkodóházak között. Gondoljunk csak mondjuk Salamon király, izraelita király feleségeire. Valószínűleg nem mind a szerelme volt... Gondoljuk csak arra, amikor Géza elvette Saroltot. Vagy jóval később arra, amikor egy világégésben a német, az angol, az orosz, a francia és az osztrák-magyar uralkodó is távoli rokonságot ápol egymással... Alapvetően nyilvánvaló, hogy minél régebbre megyünk vissza, annál egyértelműbb a "zsák a foltját" szabály. Ugyanakkor érdekes, hogy a nomád társadalmakban a társadalmi hierarchia kisebb, így nyilván kevésbé nagy a rétegződés, ugyanakkor az a minimális, ami van, az elég szigorú.

Az őskorban annyira nem vagyok jártas, de amit tudtam, azt szerintem már leírtam róla.