A kiegyezés rendszerét politikailag a magyarországi kisebbségek tartották fenn, legitimálták szavazataikkal a Monarchia ideje alatt?

Magyarország társadalmi szerkezete elmaradott volt. A jobbágyságot is csak a szabadságharc alatt törölték el.

Az iparosodás kezdetleges volt és pont a kiegyezés hatására kezdett jelentősen beindulni a későbbiekben.

A kiegyezés ezért valójában az ország főúri, főnemesi családjaival lett megkötve, akik az általuk birtokolt nagybirtokokon keresztül uralták az országot.

Ennek megfelelően a K und K rendszerben a magyar urak helyet kaptak a közigazgatás hivatalaiban, a katonai iskolákban, a rendszer irányításában, sokkal nagyobb mértékben, mint korábban.

Mivel a magyar urak hatalomvágya féktelen volt, nem lehetett mindenkit kellően kielégíteni, ezért utólag sokan kedvezőtlenül nyilatkoztak erről a helyzetről, még azok is, akik valójában elég komoly hatalomhoz jutottak a Monarchiában.

1-es!

Mintha a Foxi-Maxi Egyetem előadását ismételnéd. Jaj! 😁

Pedig ez az igazság.

Ha érdekel a valós helyzet, akkor tessék kissé bővebben a valódi politikai helyzetről, a választójogról, ami kifejezetten kevés emberre vonatkozott, így szinte semmiben nem akadályozták az ország főurait politikai szándékaik megvalósításában, különösen, hogy a választásra jogosult inszurgenseket egy nyársra húzott ökörrel és pár hordó borral meg lehetett venni.

Az első, polgári értelemben modernnek tekinthető parlamenti választójogi törvényt az 1848-as parlament alkotta meg (1848. évi V. törvénycikk), amely ugyan csak az összlakosság 7,2%-ának adott választójogot, (a nőknek nem) mégis a maga korában haladó szellemű volt. A törvény az egyéni, egyfordulós, relatív többségi választási rendszert vezette be, amelyben a huszadik évüket betöltött, valamely bevett vallásfelekezethez tartozó, és a törvényben meghatározott vagyoni vagy értelmi cenzusnak megfelelő magyar férfiaknak volt választójoguk. Az 1848-ban kihirdetett törvény alapján tartották az első képviselő-választásokat 1848 nyarán, majd – császári pátens által elrendelve – 1861-ben és 1865-ben is.

Az 1867. évi Kiegyezést követően is ez a törvénycikk maradt hatályban, de nyilvánvaló volt, hogy kiegészítésre szorul, mivel a választási eljárás részletkérdéseit nem szabályozta. E hiányosságok pótlása végett született meg az 1874 évi XXXIII. törvénycikk, amely a tulajdoni alapú cenzust az adócenzussal váltotta fel, továbbá – sajnálatos módon – világossá tette, hogy a szavazás minden választókerületben nyilvánosan, élőszóban történik. A nyílt szavazás egészen az 1938. évi választójogi törvényig meghatározta a magyar képviselő-választások jellegét.

Az 1874. évi választójogi reform egyik szerencsétlen (de csak az 1899. évi XV. törvénycikkel hatályon kívül helyezett) szabálya az adóhátralékosokat kizárta a választójogból, ami azt eredményezte, hogy 6% alá esett vissza a parlamenti reprezentáció. Ez európai összehasonlításban ekkor már alacsonynak számított (miközben az 1848. évi választójog a maga korában még haladónak volt mondható), ugyanis Európa fejlettebb országaiban már 20-30% között volt ugyanez az arányszám (az 1896. évi reform után még Ausztriában is).

Kedves kérdező!

A kiegyezés rendszerének legfőbb támasza a magyar királyi hatalom volt a Habsburg uralkodó kezében.

Magyarországon a király rendkívül erős hatalmi jogkörőkkel bírt. Ezért amikor 1906-1910 között hatalomra jutott a 48-as magyar nemzeti

ellenzék, érdemben, Ferenc Józseffel, az uralkodó túlhatalmaval szemben nem tehettek semmit.

# 6

IDÉZET A "TUDÓS TÖRTÉNÉSZTŐL": "Ugyanakkor objektívan nézve Ungváry szerint a kiegyezés egy sikertörténetnek bizonyult. A soknemzetiségű Magyarországon nőtt a magyarság aránya, a rendszer utolsó éveire már az 50 százalékot is meghaladta. Az asszimiláció tehát sikeres volt."

Vagyis Ungváry szerint a valóságban SIKERTÖRTÉNET volt a kiegyezés.

# 8

Magyarországon a miniszterelnököt és a kormányt - a választási eredményektől elvben függetlenül - az uralkodó nevezte ki.

Azaz nem a választások és nem a szavazók, hanem az uralkodó akarata legitimálta.