A Kádár rendszerben milyen volt az állam és a Katolikus Egyház kapcsolata?

Az állam a 20. század elejétől szekularizált lett, ez azt jelenti, hogy az egyház és az állam ketté vált. Mivel az egyházi szereplők nem képviselték az egész társadalmat és senki nem választotta őket, ezért ez teljesen indokolt volt. Ezzel együtt 1920 után volt egy restauráció, aminek lényege volt, hogy az egyházat támogatták, a lakosságot pedig templomba járásra biztatták és sokszor kötelezték. Az egyház cserébe maximálisan kiszolgálta a hatalmat.

A szocialista időkben az egyházat mint konkurenciát igyekeztek kiiktatni. Mindszenthy ügye jól mutatja a koncepciós eljárások lényegét. Ezzel együtt az egyház szereptévesztése az állammal kapcsolatban megmaradt. Mindszenthy szózatokat intézett a néphez, mintha valami választott politikus lett volna. Szlovákiát pl Észak-Magyarországnak nevezte, ami miatt egy idő múlva a Vatikán arra kötelezte, hogy minden nyilatkozatát előre egyeztesse a Vatikánnal. Ebben az időben az egyház összes vagyonát elvették, a papokat üldözték, a vallás gyakorlását akadályozták. Kádár bebetonozódása után kiegyeztek a Vatikánnal és létrejött az egyházügyi hivatal, amely az állam és az egyház kapcsolatát szabályozta. A vallási alapon történő üldözés csökkent, nem akadályozták a vallásgyakorlást.

A helyzetre jellemző, hogy míg az egész 20. században és manapság is a vallást fontosnak tartó emberek aránya sosem volt több 30%-nál, ezzel együtt a papok titkosszolgálati beszervezése a szocializmus alatt nem okozott különösebb nehézséget a hatalom számára.

Ebben az időben az volt a jellemző, hogy nem volt felhőtlen az egyház és az állam kapcsolata, azonban a magyar egyházakra mindig jellemző volt a hatalom kívánságainak teljesítése akár a hívők rovására is.

Valakik már nem emlékeznek a terrorra, mely többek között a 2. világháborút és a holokauszt megszervezését is megalapozta:

Majd hamarosan megint hivatalosan bevezetik a templomba járást igazoló indexkönyvecskét, mint anno nagyanyámnak volt a polgári leánykvrvítóban. Az intézményben pszichopata apácák "nevelték" a kiskorú leányokat, mely meglehetősen durva módszereket takart. A növendékek olyan kalapot hordtak, melyre egy igazi kismadár tetem volt dísznek felerősítve! (Kb. úgy nézett ki mint egy rikítósra színezett veréb, amin áthajtott egy autó.)

Az öreganyám a rá következő két generációt tönkretette a családjában a rendszeres aljaskodásaival és gátlástalan őrjöngéseivel. Az unokái a szisztematikus pszichoszociális terror következményeként már gyermektelenek lettek. A lánya még nyugdíjas korában is aktív klerikálfasiszta ügynökként dolgozik, persze a megfelelő titkosszolgálati háttérrel megtámogatva.

Ami a férfiak nevelését illeti, tegyünk csak említést Tóth Tihamér "Tiszta férfiúság" című förmedvényéről, melyet minisztériumi rendelettel kötelezve minden középiskolának be kellett szereznie. Azon egyáltalán nem lehet csodálkozni, hogy később Magyarország a tinédzserkori öngyilkossági statisztikai adatokat illetően vezető lett!

A hivatalos Kádár rendszer és a hivatalos egyház viszonyáról olvad el #3 vázlatos írását. Ez egy dolog. A másik meg az, hogy minden nagyobb szervezetet (államot és egyházat) sok ember alkot, akik lehetnek tisztességesek és gonoszak vagy buták. Ezért könnyen lehet egy-egy településen bármiféle dolog a teljesen normálistól a vallás tiltásáig és a vallásra kötelezésig. Abban a korban is. És a maiban is. Mindkettő esetről, mindkét térfélről vannak konkrét ismerőseim.

De a mocskosabb része mindig összefonódott minden korban, a módszer egyszerű: az állam fizikailag kényszerít, az egyház lelkileg. Már akit lehet. És sokakat lehet. Ezt a sokféleséget jelenítik meg a válaszok.

A Kádár korszakban az állam, és az egyház kapcsolata békésen rossz volt.

Akkorra már régen lezajlott az egyházi vagyonok államosítása, felszámoltak sok egyházi intézményt, azok már nem voltak napirenden.

A megmaradt, meghagyott keretein belül viszont az egyházak működhettek, nem üldözték sem a papokat, sem a hívőket, de a papok nem prédikálhattak a rendszer ellen (vagyis felügyelte a párt az egyházakat, bizonyos kereteken belül tartotta azokat)

A templomba járástól nem voltunk eltiltva, de főleg az idősek jártak rendszeresen templomba, a fiatalabbak csak alkalmankét, pl esküvőkön, ünnepi miséken, de akkor is csak a lakosság töredéke.

Nem azért, mert tiltva volt, de elég jól sikerült eltávolítani az állami oktatásból a vallásos elemeket, a gyerekek meg persze, hogy nem akartak még az iskola után hittan órára is menni (aminek azért örült is a pártvezetés).

A temetések többsége viszont érdekes módon egyházi szertartással zajlott, ahol az egyház be is nyújtotta a számlát.

Meg volt keresztelve az elhunyt, de nem járt templomba, nem fizetett az egyháznak, úgy nem vállalták a szertartást, ellenben, ha a család fizetett némi "egyházi adót" már engedékenyebbek voltak.

A rendszerváltási privatizációs bizniszt némileg zavarta, hogy az egyházak is jelentkeztek az elkobzott vagyonukért, és egy részét vissza is kapták

Ez a #15 volt az első normális hozzászólás (azt írta, amit én :D ). Pedig nem volt ez a korszak olyan régen, hogy a rémtörténetek szabadon, kontroll nélkül elburjánozhattak volna. Persze, ócska egy korszak volt, de pont nem ezekben, amiket itt összehalandzsáztak. Például, ha jól emlékszem, 86-ban gumibotoztak utoljára fiatalokat március 15. ürügyén. A rendszer ott láthatóan meghúzta a határvonalat, még akkor is, ha a főtitkár elve az volt, hogy aki nem ellenünk, az velünk. De amúgy, ugyebár, a szocialista táborban nem véletlenül volt a legvidámabb barakk a nevünk. Ránk már a hatvanasokban nem tört az egész szocialista tábor tankostul (Csehszlovákia), nem lett szükségállapot (Lengyelország), nem lett a panelházakban 10 celsius télen (Románia), satobbi. Egyszerűen csak végtelenül szürke volt a látóhatár.

A gumibotozástól eltekintve, jut eszembe, már az országos napilapokban sem voltak a cikkek véresszájú osztályharcosok, egyetlen kiadvány tartott ki a rendszer végéig, meglepő módon ez a Rádiótechnika című havilap volt. :D Hinnétek, hogy a Rádiótechnikában ez olvasható 1982-ben, hogy:

"Pártunk kongresszusa igen mértéktartóan. a -lehetőségekkel számolva, az elkövetkező esztendőkre elért eredményeink stabilizációját, életszínvonalunk szintentartását tűzte ki célul elénk. Az idei év tehát

mindenek előtt munkát, jó munkát kell, hogy magával hozzon. Kádár János mondta egyik emlékezetes beszédében, hogy á legszebb terv sem ér semmit, ha az emberek - vagyis mi mindannyian - a hétköznapok munkájával meg nem valósítjuk."

A Ludas Matyi szinte nyíltan gúnyt űzött a rendszerből, volt egy címlap egyetemi felvételis háttérrel, a szöveg: ha nem lett volna az apja grófi származású, akkor ő most nem lenne munkásszármazású... Hát hogyne fért volna el ebben a kellemesen langyi posványban az egyház is. :D

"nem volt jó... ...papnak lenni"

Hát dehogynem. Úgy éltek, mint a korszak többi mágnása: maszek rendelést nyitó fogorvos, autószerelő kisiparos, maszek fodrász, pék, satöbbi.

Ha nem ugatott a rendszer ellen.

Ma már persze ezek kissé nevetségesen hatnak, mint ház fűtőolajos központi fűtéssel vagy hőtárolós kályhával, nyaraló, második tulajként valami nyugati autó, hasítottbőr zakó, 3 évente nyugati turistaút, közbenső években bolgár tengerpart...

18-as:

Ha komolyan vette a dolgát, és például ifjúsági csoportot szervezett, minimum áthelyezték.

16-os:

1982 még nem a rendszer vége volt. Lehetm hogy néhány politológus vagy CIA elemző látta már a végét, de mi, legalábbis vidéken, egyáltalán nem.

14-es:

A 80-as évekről vannak emlékeim, de szerintem akkor nem naponta voltak a rádióban vallási félórák, hanem csak vasárnaponként.