Luxemburgi Zsigmond - egy képmutató király Magyarország trónján!?

Kedves kérdező!

Például Mátyás király az 1467-es erdélyi lázadás idején megígérte, hogy megbocsát a lázadóknak, majd miután megadták magukat, többeket közülük tüzes fogókkal elevenen széttépetett, vagy karóba húzatott.

Tehát Zsigmond eljárása nem tekinthető egyedinek, még a magyar királyok között sem.

Zsigmond királyról máig talán a legjobb történészi munka: Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon, 1387-1437 (Budapest, 1984, Gondolat).

Inkább előbbről kezdeném, mert talán (de csak talán) érthetőbb lesz részben a válasz is, szóval csak esetleg az lesz, meg nyilvánvalóan amennyiben ezeket ismerted, akkor csak lapoztál egyet és ez tárgytalan. A kérdésből viszont nem derül ki, így talán jó lehet hozzá némi hozzáfűzés. A kérdés, miszerint "Luxemburgi Zsigmond egy képmutató király volt-e Magyarország trónján?" kicsit úgy hangzik, mintha egy magyar király elárulta volna egy magyar prédikátornak tett ígéretét, és az tényleg másképp hangzana, de erről szó sem volt.

Talán elsőként Luxemburgi Zsigmond valójában nem volt magyar király, hanem a magyar királyság idegen származású királya. A valódi neve így nyilván nem a "Luxemburgi Zsigmond", mivel az egy magyar név és magyar neve az nem volt. Ténylegesen úgy hívták, hogy "Luxemburgi Sigismund" ("Sigismund von Luxemburg"). Vagyis a neve röviden Sigismund. Mivel általában egy olyan megtévesztően hangzó és többértelmű közléssel szokták írni, hogy például "Luxemburgi Zsigmond magyar király", amit egy hozzá nem értő diák konkrétan magyar származású magyar királynak fog értelmezni (ahogy az normálisan érthető is a részéről). Szóval téves elképzelések lehetnek ebből és érdemes kijavítani. Mindjárt másképp hangzik a Luxemburgi Sigismund.

A szóban forgó király a Luxemburg-házból származott, ami egy nagyjából német uralkodóház (némi francia adalékkal). Ő maga Nürnbergben született a mai Németország kellős közepén, de a Luxemburg-ház és a Luxemburgi grófság a mai Luxemburg területén alakult ki, ami ma Németországgal határos terület, bár a grófság területe az a középkorban azért jóval nagyobb volt mint a mai Luxemburg.

Tehát lényegében egy német uralkodó volt és ennek megfelelően nem az uralom alatt álló magyarok és csehek érdekeit képviselte és ezt nem is kell elvárni tőle. Persze már a középkorban is volt a királyok részéről amolyan politikai mismásolós retorika (és miért ne lett volna), amivel igyekeztek jó képet mutatni magukról, és ez nyilván igaz a Magyar Királyságot uraló külföldi uralkodókra is és más államok hasonló eseteire is egyaránt. Voltak amikor mellékes dolgokban kedveztek a magyaroknak vagy a cseheknek és voltak saját érdeklődésük szerinti kedvezmények és támogatásaik is. De, ha valamiben nagyon választani kellett, akkor nyilván nem a magyar és cseh érdek volt a fontosabb. Ez, mondjuk úgy egy elég egyértelmű uralkodói hozzáállás és ennek szempontjából "nem volt" képmutató, hozta a szokásos formát. Inkább úgy lehetne mondani, hogy az ismert vagy nem ismert szokásos uralkodói hozzáállással rendelkezett.

Szóval nem igazán várható el tőle, hogy németként ténylegesen magyar és cseh érdekeket képviseljen, hiszen akkor a német uralkodók törzsterületével azonos gazdasági és jogi státuszban lett volna egyébként a Magyar Királyság maga is. Ez nem volt ugye így. Amikor már végképp szükséges volt a lázongások és ellen hangok miatt, olyankor csináltak valami félig előnyös kedvezményt (akár még azt is kijátszva), de ezek ennyiben ki is merültek és inkább csak csitítgatásokra használták.

Ha úgymond átlátunk az uralkodók nép felé tárt sablon szövegein, akkor hozta az uralkodók sajátos simulékonyságát, ami mögött elsősorban a saját érdeke volt fontos és a magyarok és csehek érdeke meg kimerült kevésbé fontos csitítgató látszat intézkedésekben.

Tovább árnyalja a helyzetet (legalábbis magyar kérdési szempontból), hogy Husz János sem volt magyar, hanem cseh és a mai Csehországban született. A neve igazából Jan Hus. Mindez szintén csak abban számít, hogy a kérdésben részben úgy tűnik, hogy egy magyar etnikumú király egy magyar etnikumú pap támogatását vonta vissza és ez félreértésekhez vezethet a kérdésben. Egy német uralkodó és egy cseh pap történetéről van szó ténylegesen.

Itt érdemes szerintem rátérni a kérdésre a háttér információk után.

- EGYHÁZ HATALMI NEHÉZSÉGEI ÉS AZ EGYHÁZI SZAKADÁS

Akkoriban az egyház teológiai és hatalmi problémák megoldásaival foglalkozott az egyházi tekintély fenntartása érdekében. Az egyházban már Husz előtt is a három felé szakadás jelei mutatkoztak és az egyházban is voltak Husz Jánosnak reform követői, tehát elég mozgalmas helyzet volt. Azért az egyház persze így is elég nagy hatalommal rendelkezett, mégpedig annyira, hogy olykor még királyoknak is adtak utasításokat. Az egyház támogatói, szövetségesei voltak Zsigmondon kívül más királyok is és ebben a történelmi keretben indul Husz János is.

- RENESZÁNSZ

A hatalmi nehézségek fő oka az új megfelelőbb nézeteket kereső reneszánszból eredt. A reneszánsz (1350-1650) egy kulturális, humanitárius, filozófiai, művészeti, tudományos, politikai és kb mindenre kiterjedő társadalmi mozgalom volt és alaposan kikezdte az egyház nézeteit is. A kezdete Francesco Petrarca (1304-1374) nevéhez fűződik, aki olasz filozófus, filológus, író, költő és a humanizmus előfutára volt a reneszánszban. És Husz János (1370-1415) is a reneszánsz egyik cseh alakja, mint filozófus, teológus és reformer, egyetemi tanár. Az emberek akkoriban már általában tudták, hogy az egyház korrupt és nemzetközi szinten szed be adókat, mint a királyok és nemtetszésüknek adtak hangot. Egy ilyen korban jön Husz János is aki már akkor a nők és a feminizmus korai szószólója volt az egyházzal szemben.

- HUSZ NÉZETEI ÉS REFORM TÖREKVÉSEI

Husz írásaiban bírálta a katolikus egyház erkölcsi hanyatlását és reformációkról írt és prédikált. Ez a pápaság hatalmát nyilvánvalóan fenyegette, főként figyelembe véve a Husz Jánostól eredő cseh "huszizmus" terjedését ami elég nagy port kavart akkoriban, mint reformáció és megingatta az egyház egyeduralmát.

- HUSZ JÁNOS PÁRTFOGÓI

Husz János rangosabb támogatói Zsigmond előd uralkodója, IV. Luxemburgi Vencel (Luxemburg-ház) és neje, Bajor Zsófia cseh királyné volt. Így vélhetően Zsigmond is szimpatizálhatott Husz tanaival, de Husz Zsigmondnak mindenképpen kevésbé volt fontos, mint a pápai szövetség. Amikor viszont a pápa elítélte és betiltotta Husz nézeteit, akkor Zsigmond is visszavonta Husz János támogatását.

- ZSIGMOND ÉRDEKEI

Luxemburgi Zsigmond először támogatta Huszt mint reneszánsz reformert, de később inkább az Egyház döntését támogatta, mivel szerette volna elkerülni a konfliktust az egyházzal és a pápai hatalommal. És a kettő közül neki az egyházi kapcsolat volt fontosabb. Ezzel nyilván nem volt valami hősies Zsigmond, de a részéről a lényegesebb mégiscsak az egyházzal mint szövetségessel való viszony volt és nem a cseh "Husz János" védelme, aki még csak német sem volt. Zsigmond fontosabb érdeke a pápai szövetség volt.

- A ZSINAT ÖSSZEHÍVÁSA

Ezen egyházi konfliktusok megoldására hívták össze a konstanzi zsinatot, mégpedig Zsigmond és két pápa kezdeményezésével. Husz a zsinat egyik fő szereplője volt, mert elég nagy visszhangja volt prédikációinak. Zsigmond elsődleges célja a pápaság szakadásának megoldása volt és ennek megfelelően intézkedett. 1414-ben Zsigmond pont az egyik volt, aki összehívta a konstanzi zsinatot, hogy elkerüljék az egyház több felé szakadását és az számított és nem pedig Husz ügyének kimenetele.

Husz János Zsigmond király meghívására ment a zsinat elé abban a hitben, hogy szabadon megvitathatja tanítását. A Zsigmond által kiadott úti levél Husz utazására pedig csak Zsigmond területén adott háborítatlan mozgást, de hatálytalan volt az egyházi udvarban és ezt tudta Zsigmond is és a pápaság is.

- A ZSINAT MENETE

Persze a zsinaton eretneknek nyilvánították Husz Jánost. A tárgyaláson konkrétan kiabálós botrány kerekedett Husz hívei és ellenzői között és nem volt Zsigmond olyan helyzetben, ahol meg lehetett volna beszélni bármit is. Zsigmond az egyházzal való konfliktusok elkerüléséért inkább elítélte Husz János tanait, de szabad elvonulást akart neki és tiltakozott a bebörtönzése ellen és kérte Husz szabadon bocsájtását is.

Husz Jánost pedig Zsigmond távollétében égették meg, amivel Zsigmond ügyes kivonulással a számára megoldhatatlan helyzetből lényegében átadta a terepet a pápaságnak. Bajor Zsófia cseh királyné szerint ha nem így történik, akkor Husz lázadást szít a királyi trón ellen. Zsófia ki is tartott Husz mellett és pártfogolta Hus követőit a huszitákat és közösségüket, de csak a lázadások kitöréséig. A források Zsófia királyné szoros kapcsolatát erősítik Husszal. Talán nem hagytak választást a királynénak és Zsófia előre jelezte a Husz halála utáni zavargásokat.

A csehek Zsigmondot viszont árulónak tekintették amiért visszakozott Husz mellől a pápasághoz. Ebben lényeges az, hogy Zsigmond előtt is Luxemburgi-házbeli királya volt a Cseh Királyságnak, tehát elvárták Luxemburgi Zsigmondtól is a cseh szimpatizálást Husz János védelmében. De Zsigmond nem volt cseh és neki az nem volt elsődleges, hogy a csehek érdekét képviselje. És árulónak tartották amiért Zsigmond a pápai ítélethez alkalmazkodva visszavonta Husz pártfogását.

Husz halála a Cseh Királyságban felháborodást váltott ki követőiben és hozzájárult a huszita harchoz és a cseh nemesek is tiltakoztak Zsigmond előtt Husz Jánosért. Tiltakozásuk kifejezéseként aláírtak egy dokumentumot ami ma "Bohém tiltakozás"-nak hívnak. Husz nézeteit a katolikus egyház eretneknek tekintette, de a követői számára Husz forradalmár volt.

Miután Huszt kivégezték a Cseh Királyságban zavargások kezdődtek és a huszita háborúkhoz vezettek, aminek két résztvevője a cseh nemesség és husziták, valamint Zsigmond és a katolikusok pápai zsoldosainak erői. Szóval Zsigmond egyáltalán nem volt a csehekkel és a cseh Husz János neki biztosan másodlagos volt. 1420-ban megindították a csehek ellen a hadjáratot. Luxemburgi Zsigmond a pápai legátussal és inkvizícióval és jezsuitákkal karöltve igyekezett kitörölni Jan Hus emlékét a cseh nép emlékezetéből mivel veszélyes forradalmárnak tekintették. Luxemburgi Zsigmond számítása bejött és 1433-ban a pápa császárrá koronázta majd Cseh Királyságban is király lett (bár sosem ismerték el uralkodóként a csehek).

Jan Hus ma Csehországban nemzeti hős és mártír, és Jan Hus napja munkaszüneti ünnepnap Csehországban ("Den upálení mistra Jana Husa", július 6.). Szobrot is állítottak neki és sok utca róla kapta a nevét, és ma Hus nem csak vallási refomer, hanem a cseh identitás és függetlenség és szabadság egyik képviselője is.

Hirdette a nők egyenjogúságát, a cseh nyelvű prédikációt, felszólalt az egyházi korrupció, gazdagság és erkölcs ellen.

# 5

IDÉZLEK: "Tehát lényegében egy német uralkodó volt és ennek megfelelően nem az uralom alatt álló magyarok és csehek érdekeit képviselte és ezt nem is kell elvárni tőle. Persze már a középkorban is volt a királyok részéről amolyan politikai mismásolós retorika (és miért ne lett volna), amivel igyekeztek jó képet mutatni magukról, és ez nyilván igaz a Magyar Királyságot uraló külföldi uralkodókra is és más államok hasonló eseteire is egyaránt. Voltak amikor mellékes dolgokban kedveztek a magyaroknak vagy a cseheknek és voltak saját érdeklődésük szerinti kedvezmények és támogatásaik is. De, ha valamiben nagyon választani kellett, akkor nyilván nem a magyar és cseh érdek volt a fontosabb. Ez, mondjuk úgy egy elég egyértelmű uralkodói hozzáállás és ennek szempontjából "nem volt" képmutató, hozta a szokásos formát. Inkább úgy lehetne mondani, hogy az ismert vagy nem ismert szokásos uralkodói hozzáállással rendelkezett."

EZ NEM IGAZ. UGYANIS:

1.) Zsigmond 1387-től volt magyar király.

2.) Német király csak 1410-ben lett, cseh király 1419-ben, német-római császár pedig csak 4 évvel a halála előtt, 1433-ban. A német királyi és császári cím akkor már nem járt valós hatalommal, csak presztízst jelentett, mint vitathatatlanul rangelső európai keresztény uralkodó.

3.) Zsigmond valódi hatalmi bázisa mindvégig a Magyar Királyság volt. A Német-római Császárságban (Csehország annak a része) Zsigmond a Magyar Királyságnál jóval gyengébb hatalmi pozíciókkal rendelkezett, azokat is inkább csak élete későbbi szakaszában szerezte meg.

4.) Zsigmond tudatos és átgondolt lépéseket tett magyarországi uralma során a királyi hatalom erősítésére, az ország fejlődése, és katonai védelme érdekében. Kiemelten támogatta a városokat. Zsigmond hozta létre azt a déli végvárrendszert, amely 1521-ig, Nándorfehérvár elestéig feltartóztatta az oszmán előrenyomulást.

5.) Zsigmond kiválóan beszélt magyarul, minden feljegyzés szerint magyarosan öltözködött, magyaros haj és szakállviselete volt, példaképének Szent László magyar királyt tekintette. Élete végén pedig kifejezetten megparancsolta, hogy halála esetén Magyarországon, Nagyváradon, Szent László király mellé kell eltemetni. Tehát Zsigmond tudatosan nem a német-római császárok temetési szokásait követte, hanem ebben is kifejeződött magyar érzelműsége.

Az általad megfogalmazott állítások Zsigmonddal szemben tényszerűen nem igazak.

Javaslom olvasásra a máig legkiválóbbnak tartott Zsigmond monográfiát: Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon, 1387-1437 (Budapest, 1984, Gondolat).